Száguldanak a magyar beruházások, ömlik a befektetésre szánt pénz az országba - olvashatjuk mostanában a gazdasági helyzetértékeléseket. Pezsgődurrogtatásra azonban semmi ok, ezek a megállapítások ugyanis a valóság teljes félreértésén alapulnak.
Az alapállítás cáfolatára elegendő egyetlen ábra, ami a beruházások szabadeséséről árulkodik. Mint látható, a beruházási volumen látványosan esik, és jelenleg többéves mélypontján van.
Ugyanakkor a témát nem érdemes egyetlen grafikonnal elintézni, mert sokkal több tanulságot hordoz, köztük olyanokat is, amelyek kifejezetten kellemetlenek.
Mi az a beruházás?
Az elmúlt hetekben többször volt téma a beruházások alakulása, és szembesültem vele, hogy nem teljesen világos a hétköznapokban, hogy mit értünk ez alatt. Közgazdasági értelemben a beruházás termelőeszközök előállítása vagy vásárlása, de amikor nemzetgazdasági szinten beszélünk erről, akkor a "termelőeszköz" fogalma kiszélesedik. A beruházásba beleértjük az ország területén lévő összes gazdasági szereplő tevékenységét. Tehát nem csak a vállalatok tipikusan "termelő" beruházásait, hanem az állam és a háztartások jellemzően "nem termelő" beruházásait is. Így például az út- vagy a lakásépítéseket. Ezért amikor a beruházások alakulásáról beszélünk, akkor egy igen széles gazdasági tevékenységi körre kell gondolnunk, az éves GDP 20-30 százalékára.
Vagyis nem csak a vállalati fejlesztésekről van szó, és különösen nem csak az ezen belüli közvetlen külföldi tőkebefektetésekről (FDI). Erre jó példa, hogy Hajdú-Bihar (a Debrecen könyéki óriás fejlesztésekkel) úgy tud nagyon magas beruházási számokat produkálni az idén, hogy közben az országos statisztika ezzel együtt is mélyrepülést mutat. Olyannyira, hogy miközben a közvélemény azzal van elfogalva, hogy a lakossági fogyasztás elégtelensége fékezi a gazdaságot, az igazság az, hogy a beruházások miatt ilyen visszafogott a GDP-teljesítmény:
A beruházásoknak nem csak a nominális (forintban kifejezett) értékét, vagy egy korábbi időszakhoz képest mért volumennövekedését (árváltozástól tisztított, mennyiségi változását) érdemes nézni. Ugyanilyen érdekes lehet a gazdaság méretéhez viszonyított beruházás, a GDP-arányos beruházási ráta. Most, hogy a volumen esik, a kommunikáció áttolódott arra, hogy a beruházási ráta még mindig milyen nagyon magas. És innentől kezdődik Magyarország beruházási sztorija, ami - mint látni fogjuk - nem egy fáklyásmenet.
Sok vagy drága?
A beruházások témájával foglalkoztunk már egy korábbi cikkünkben, akkor épp a fordulat jelei mutatkoztak a nagyon magas GDP-arányos beruházási rátában. Azóta eltelt egy év, és még világosabban látszik, hogy a beruházásokkal nagy gond van.
A kép ellentmondásosságát korábbi cikkünkben egy ábrával szemléltettük, jelezve, hogy a magas beruházási ráta becsapós lehet. A grafikont frissítve már kevésbé zavaros a kép:
Jól látható, hogy a kétféle módon számolt beruházási ráta 2019-ben szétvált, míg az egyik folytatta az emelkedést, a másik csökkenésbe váltott. 2023 elejére a két mutató széttartása elérte a maximumát. Az egymáshoz viszonyított távolságuk azóta sem csökkent, de már fájdalmasan egy irányba mutatnak – lefelé. Vagyis az egyik mutatónk 2023-ig emelkedett és bár azóta sokat esett, még mindig nincs alacsony szinten, a másik 2019 vége óta gyorsuló ütemben esik.
A kétféle mutató közötti különbség, hogy míg a zöld vonal a folyó áras beruházás és a folyó áras GDP hányadosát mutatja (ez emelkedett 10 év alatt 19-ről 28%-ra), a narancs vonal által jelzett fix áras ráta azt mutatja meg, hogy hogyan változott volna a beruházás és a GDP hányadosa, ha az árak nem változtak volna. Kicsit részletesebben:
Egy kis módszertan
A beruházási ráta azt méri, hogy a gazdaságban előállított érték arányában mennyit beruházunk. Ehhez az „állóeszköz-felhalmozást" (beruházást) elosztjuk a GDP-vel. (Mindkét mutató erősen szezonális jellegű, ezért nem a negyedéves számokat, hanem az utolsó négy negyedév összegeit osztjuk el egymással, így simítva ki az éven belüli nagy ingadozásokat.)
Ez a számítás a lehető legjobban kifejezi a pillanatnyi helyzetet, a ráta mindkét elemét folyó (pillanatnyi piaci) áron, forintban számoljuk. A mutató attól nő vagy csökken, hogy a folyó áron számolt beruházás és GDP időben előrehaladva hogyan változik. Ha a beruházás folyó áron gyorsabban nő, mint a GDP, akkor a beruházási ráta emelkedik, fordított esetben csökken.
Csakhogy ebben a folyó áras növekedésben nem csak az van benne, hogy többet termelünk vagy több gépet szerelünk be, hanem benne van az infláció is. Tegyük fel, hogy egyik évről a másikra az ország ugyanannyi terméket és szolgáltatást (GDP-t) állít elő, valamint ugyanannyit is ruház be. A beruházási ráta csak akkor marad változatlan, ha eközben a GDP-n mért infláció (a GDP-deflátor), valamint a beruházási javak árváltozása (a beruházási árindex) ugyanakkora. Ha viszont a beruházások erőteljesebben drágulnak, a beruházási ráta emelkedik, hiába nem volt valódi teljesítménynövekedés.
És ezzel meg is érkeztünk a fenti ábra magyarázatához. Az emelkedést mutató zöld vonal folyó áron számolva mutatja a beruházási rátát, a csökkenő pályát jelző narancs vonal változatlan (2015-ös) áron. Vagyis az utóbbi azt fejezi ki, hogy hogyan változott volna a GDP-arányos beruházás Magyarországon, ha az árak nem változtak volna.
Így az egy évvel ezelőtti megállapításunk még fokozottabban érvényes:
a magyar beruházási ráta alapvetően nem azért magas, mert sok fejlesztés zajlik az országban, hanem azért, mert azok nagyon drágán készülnek el. Másképpen: a brutálisan megdráguló beruházások még úgy is egyre nagyobb részét tették ki a GDP-nek, hogy valójában azok egyre kisebb gazdasági teljesítményt jelentettek.
Ráadásul mostanra ez a ráta már nem is olyan rendkívüli. Lobogtathatjuk ugyan a 25% feletti mutatót, de a fix bázisú index elárulja, hogy ez még mindig a drágaság miatt tűnik nagynak, valójában árhatásoktól tisztítva már 22% alatt jár. Márpedig az a 22%-os érték a régióban már egyáltalán nem kiugróan magas.
Az ábrának két további tanulsága van.
- Az egyik, hogy a többi országban nem volt megfigyelhető a beruházási árak olyan felrobbanása, mint idehaza (erről árulkodik, hogy narancs és a zöld vonal sehol nem viselkedett ennyire eltérően).
- A másik, hogy az árak 2019 és 2022 közötti durva elszállását nem követte korrekció, hiszen a két idősorunk azóta sem közeledett egymáshoz.
Mindkét tanulsághoz érdemes egy kis magyarázatot fűzni.
Mivel a többi vizsgált régiós országban nem volt ilyen óriási beruházási ársokk, gyanítható, hogy a hazai folyamatokban belső okok játszottak közre. Korábbi írásunkban egy külső és két belső okot azonosítottunk. Ezek röviden:
1. A globális gazdaság koordinációs zavarai és az energiaválság a nyersanyagok világpiaci árait korábban nem látott mértékben emelték.
2. A hazai piacon további szűkösséget okozott a belső túlstimulálás. A nagy állami projektek óriási kapacitásokat kötöttek le, a beruházásösztönző források további ösztönzőket jelentettek, nagyon hosszú szállítási határidőkkel dolgoztak a nyersanyag-gyártók, és még így is helyenként abszurd mértékű drágításokat hajtottak végre.
3. Az állami megrendeléseken akadálytalanul szaladt keresztül az inputköltségek emelkedése. Ennek emblematikus pillanata volt 2021-2022 fordulója, amikor számításaink szerint az állam a teljes építőipari rendelésállományán átlagosan legalább 40%-os drágítást fogadhatott el. A magánszektorban ilyen brutális újraárazásnak nem volt nyoma a számokban.
Hogy mennyire különleges volt a hazai beruházás-drágulás, azt az alábbi grafikon mutatja: 2010 óta a magyar beruházások árszintje a 2,5-szeresére emelkedett, a másik három országban átlagosan 35%-os volt a drágulás. További megfigyelés, hogy az árszintemelkedést jóval az építőipari nyersanyagok sokkszerű drágulásának levonulása után sem követte korrekció a beruházási árszintben.
Mikor jön a fordulat?
A kiábrándító gazdasági növekedés fényében fontos kérdés, hogy mikor jöhet fordulat a beruházásokban. A gazdasági folyamatok természetéből adódóan szerencsére nem várható, hogy a mostani mélyrepülés még évekig tartson, a beruházások előbb-utóbb stabilizálódnak, ami már önmagában javítja a GDP-mutatónkat. Az újbóli élénkülésnek azonban vannak jól látható korlátai:
- Az állami beruházások még mindig halasztási/törlési fázisban vannak, a költségvetési helyzet egyáltalán nem stabil. A idei hiánycél teljesülése kétséges, a jövő évi projekciók szerint a GDP-arányos deficit nagyobb eséllyel lesz 5%, mint a célul kitűzött 3,7%.
- A lakossági kereslet ugyan élénkül a lakáspiacon, azonban ez egyelőre inkább csak a használt szegmensben mondható karakteresnek. Az elmúlt negyedévekben kevés új építési engedélyt adtak ki, ezért gyors felpattanást nemigen várhatunk.
- Az exportcégek a gyenge külső kereslet miatt nagyon óvatossá váltak, és a friss adatok még mindig nem mutatják a nagy gazdaságok élénkülését.
- A belső piacot ellátó kkv- szektor az élénkülő belső fogyasztás és a csökkenő kamatok mellett növelhetik az aktivitásukat. Ugyanakkor az elmúlt években főként támogatott hitelből és uniós forrásból finanszírozták a fejlesztéseiket. A mostani helyzethez képest mindkét területen várhatunk némi javulást, hiszen új kkv-hitelprogramra van kilátás, és az uniós pályázatok is megszaporodhatnak. Ugyanakkor egyik esetben sem várhatunk óriási felfutást. A kkv-hitelhez szükséges támogatáshoz nincs állami forrás, az uniós források jelentős része pedig vagy blokkolva van, vagy már lekötöttük korábbi projektekkel.
A bizonytalanság a Magyar Nemzeit Bank a csütörtökön megjelent előrejelzésében is visszaköszön. A jegybank szakértői az idei évre 5,8-7,2%-os visszaesést várnak (a tavalyi 7,4%-os zsugorodás után), 2025--2026--ra 1,5-4,5 százalékos beruházásbővülésre számítanak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
