Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
1979 kulcsfontosságú év volt a kínai-amerikai kapcsolatokban. Az Egyesült Államokban tett történelmi látogatásán Teng Hsziao-ping, Kína legfőbb vezetője találkozott Jimmy Carter elnökkel a Fehér Házban, és részt vett a texasi Simontonban a Round-Up rodeón, ahol cowboykalapot húzott, és elbűvölte a tömeget. A kétoldalú kapcsolatok hetvenes évek során bekövetkezett gyors normalizálódását tükrözve pedig a két ország aláírta az amerikai-kínai tudományos és technológiai megállapodást, amely keretet biztosított a technológiai kérdések szabályozásához, a tudósok, kutatók és diákok cseréjéhez, valamint közös projektek tervezéséhez.
Mostanra, 45 évvel később ez a történelmi jelentőségű megállapodás kiüresedett az amerikai elnökválasztási év és a fokozódó amerikai-kínai feszültségek áldozataként. Ez a helyzet
- a Kínából származó importra kivetett amerikai vámok,
- a fejlett technológiák Kínába történő exportjának tilalma,
- valamint nemrégiben 42 kínai cégnek a kereskedelmi korlátozások listájára való – az orosz hadsereg számára történő szállítások miatti – felkerülése után következett be.
Az USA és Kína közötti gazdasági kapcsolatok soha nem voltak ilyen rosszak.
Ennek következményei súlyosak, mivel a világ legsürgetőbb gazdasági problémái közül számos csak mindkét ország közreműködésével oldható meg. A globális kihívások kezeléséhez pedig elengedhetetlen a két gazdasági hatalom közötti aktív együttműködés.
Mindazonáltal legalább néhány halvány reménysugarat is látni. Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó augusztusi pekingi útja – 2016 óta nem járt nemzetbiztonsági tanácsadó Kínában – megteremtette a lehetőségét egy konstruktív párbeszédnek Joe Biden amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai államfő között. Ami még ennél is fontosabb, hogy a következő amerikai kormányzat talán jobban értékeli a kétoldalú együttműködés szükségességét, és lépéseket is tesz annak újjáépítésére.
A közeledés egyik kiindulópontja a mesterséges intelligencia szabályozásával kapcsolatos együttműködés lehet. Egy ilyen megállapodás hiánya elkerülhetetlenül a szabályozási feltételek lazítását jelenti, mert mind az USA, mind Kína elkerülné azokat a szabályozásokat, amelyek azzal a kockázattal járhatnak, hogy lemaradnak az áttörést jelentő technológia fejlődésében. Az amerikai-kínai tudományos és technológiai megállapodás újjáélesztése nyilvánvaló keretként szolgálhatna a megfelelő standardokról szóló tárgyalásoknak.
Másodsorban együttműködésre van szükség a klímaválsággal kapcsolatban is, mivel csak a legnagyobb országok, amelyek egyben a legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátók is, tudnak e kérdésben az élen járni. A tavaly év végén tető alá hozott sunnylandsi megállapodás azt jelzi, hogy mindkét fél tudatában van ennek, és a két ország számára még van tér az együttműködésre.
Az előrelépéshez azonban arra is szükség van, hogy kihasználjuk Kína zöld termékek gyártásában megmutatkozó képességeit. Támogatási rendszerének átláthatóbbá tételével Kína megnyugtathatná az Egyesült Államokat, hogy nem dömpingszerűen önti a napelemeket, szélerőműveket és elektromos járműveket a világpiacra.
Az Egyesült Államokat így rá lehetne venni arra, hogy megszüntesse azokat a vámokat, amelyek megdrágítják a kínai zöld technológiai termékek behozatalát.
Valójában a kereskedelem terén általában véve is alkut lehetne kötni. Ha Kína többet tenne a feldolgozott termékek hazai fogyasztásának fellendítése érdekében, az USA-nak kevesebb oka lenne a kétoldalú kereskedelemben mutatkozó egyensúlytalanság és Kína világ többi részével szembeni kereskedelmi többlete miatt aggódni. A kínai gazdaság ilyen módon történő kiegyensúlyozása a bilaterális vámok csökkentésére ösztönözhetne, és támogathatná a Kereskedelmi Világszervezet felélesztésére irányuló erőfeszítéseket.
Kínának és az USA-nak együtt kell működnie az alacsony jövedelmű országok adósságterheinek csökkentése érdekében is, és segítenie kell azokat a zöld átállás finanszírozásában. Hasonlóképpen meg kell állapodniuk egy olyan rendszerről is, amely korlátozza az egészségtelen versenyt a világűrben. A fentanil és más kábítószerek előállítása és kereskedelme elleni küzdelem terén a kölcsönös érdekük már most is nyilvánvaló.
Az biztos, hogy az együttműködésnek továbbra is komoly akadályai vannak. Ezen gátló tényezők közé az emberi jogokkal kapcsolatos feszültségek, Tajvan és Ukrajna kérdése, valamint az tartozik, hogy Kína nem tudott közvetíteni a közel-keleti tűzszünet elérésében. Kínát pedig az amerikai kereskedelmi és technológiai politika aggasztja.
Reménykedni lehet abban, hogy az USA és Kína meg tudja majd különböztetni azokat a területeket, ahol a két országnak kibékíthetetlen nézeteltérései vannak, azoktól, ahol együtt tudnak működni, ahogyan azt Fred Bergsten közgazdász javasolta. Hogy ez lehetségesnek bizonyul-e, az még a jövő kérdése.
Egy jövőbeli Kamala Harris-kormányzat kihangsúlyozza majd Kína mulasztásait az emberi jogok terén, és kiemelten összpontosítani fog az amerikai szakszervezetek kifogásaira. Ami pedig egy leendő második Trump-ciklust illeti, valószínűtlennek tűnik, hogy irányváltás történne, és Trump közeledne Hszihez, mint ahogyan azt más autokrata vezetőkkel, például Vlagyimir Putyinnal, Orbán Viktorral és Kim Dzsong Unnal tette.
Ez nem azt jelenti, hogy az amerikai politika az egyetlen akadálya a kétoldalú kapcsolatok fejlődésnek. Pár hete, amikor Sanghajba érkeztem a Bund Summitre, a bevándorlási hivatalban megkérdezték tőlem, hogy az amerikai kormánynak dolgozom-e. A beutazásom engedélyezéséhez hosszasan kellett magyaráznom, hogy Kalifornia állam, amelynek dolgozom, nem a szövetségi kormányzatot jelenti. Ezen kérdés – és kihallgatás – miatt nem vagyok optimista a téren, hogy miként alakulnak majd a kétoldalú kapcsolatok. De ki tudja?
Kevés biztos pont van a jelenleg a nemzetközi ügyekben. Azt viszont tudjuk, hogy az USA és Kína közötti sokkal szorosabb együttműködés nélkül a világ igen nehéz helyzetbe kerül.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Barry Eichengreen
A University of California (Berkeley) közgazdász és politológus professzora. 1997 és 1998 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető tanácsadója volt. Kutatásai többek között az árfolyam-politika, az európai és az ázsiai gazdasági integráció, az IMF politikájának kérdéseit ölelik fel.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
