Ha a nyugdíjat igényelni kívánó személy több EU/EGT tagállamban (az EU 27 tagállama mellett ide tartozik a további három EGT-tagállam: Liechtenstein, Norvégia és Izland, továbbá Svájc, valamint 2035-ig a kilépési egyezmény alapján az Egyesült Királyság is) szerzett biztosítási időtartamokat, a minimális időfeltétel (jellemzően 12 hónap biztosítási idő) teljesítése esetén minden érintett államtól jogosult lesz résznyugdíjra. A nemzetközi nyugdíjmegállapítási eljárás egységes elveit és alapszabályait az EU vonatkozó koordinációs rendeletei határozzák meg.
A koordinációs rendeletek szabályai értelmében a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézményénél lehet az egyes ellátásra való igényeket benyújtani.
Ez a tagállami intézmény fogja a kérelem alapján kitöltött formanyomtatványokat mindazon tagállam illetékes intézményének megküldeni - az adott tagállamban szerzett biztosítási idő igazolásával együtt -, amelyben az igénylő biztosítási időt szerzett. Egyetlen igénybejelentéssel valamennyi olyan tagállamban megnyílik az nyugdíjigénylő jogosultsága a nyugellátásra, ahol a jogosultsági feltételeket teljesítette. Vagyis a több államban is nyugdíjjogosultságot szerző nyugdíjigénylőnek az összes érintett állammal kapcsolatos nyugdíjigényét elegendő annak az államnak a nyugdíjhatóságánál bejelenteni, ahol él.
Az említett koordinációs rendeletek alapelvei:
1. A nyugdíjbiztosítási jogosultságok megszerzése érdekében a tagállami nyugdíjrendszerekben megszerzett biztosítási/szolgálati időket a nyugdíjmegállapítás során figyelembe kell venni. Az EU/EGT államok területén az ellátásra való jogosultság és az ellátás összege szempontjából felmerült lényeges biztosítási tényeket úgy kell figyelembe venni, mintha azok az ellátást megállapító tagállam területén vagy biztosítási rendszerének hatálya alatt következtek volna be.
2. A nyugdíjbiztosítási szervek a nyugdíj összegének meghatározása során kettős számítást végeznek.
2. / a) Az első számítás során a nyugdíj összegét kizárólag a biztosítási idő szerzése szerinti ország szabályainak figyelembevételével határozzák meg. Vagyis ez esetben kiszámítják a nemzeti szabályok szerint járó ellátást az adott tagállamban szerzett biztosítási/szolgálati idő és átlagkereset/járulékalap/nyugdíjjóváírás stb. alapján. Ez a nemzeti vagy független ellátás.
2. / b) A második számítás során a minden érintett tagállamban szerzett összes biztosítási idő figyelembevételével, az adott országban szerzett biztosítási idő és az összes megszerzett biztosítási idő arányában állapítják meg a nyugdíj összegét. Vagyis e számítás során először meghatároznak egy elméleti nyugdíjösszeget, amennyi a nyugdíj összege akkor lenne, ha az igénylő a valamennyi érintett tagállamban szerzett, összegzett szolgálati idejét mind a számítást végző tagállamban szerezte volna.
Az elméleti nyugdíj számítását minden állam a saját jogszabályainak megfelelő módon végzi el, hiszen például egy nyugdíjpontok alapján működő rendszert is összehasonlíthatóvá kell tenni a más alapelvekre épített rendszerekkel. Németországban például a más tagállamban szerzett szolgálati időtartamok hónapjaihoz a német időtartamok alapján megállapított nyugdíjpontok egyhavi átlagát rendelik - miután a külföldön szerzett jövedelem nem vehető figyelembe, azt nem is jelentik a nyugdíjhatóságok, így nincs olyan jövedelem, amelyet nyugdíjpontokká lehetne konvertálni.
Az elméleti nyugdíjösszegnek ezt követően kiszámítják egy olyan arányú részét, ahogyan a számítást végző tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik. Ez az időarányos, pro rata temporis nyugellátás.
Az elméleti nyugdíj számítását jobban érthetővé teszi a német nyugdíjhatóság következő példája: tegyük fel, hogy a nyugdíjigénylő Németországban 250 hónapot, Ausztriában 150 hónapot és Magyarországon 100 hónapot dolgozott. Németországban az igénylő 25 nyugdíjpontot szerzett a nyugdíjhatóság nyilvántartása szerint. Vagyis egy hónapra 0,1 nyugdíjpont jut (25 nyugdíjpont/250 német biztosítási hónap).
Ezt az átlagos nyugdíjpont-mértéket kell az osztrák biztosítási időtartamhoz és a magyar szolgálati időtartamhoz rendelni, vagyis a példában az osztrák jogosultság alapján 15 nyugdíjpont (150 hónap x 0,1 nyugdíjpont), a magyar jogosultság alapján 10 nyugdíjpont (100 hónap x 0,1 nyugdíjpont) illeti meg az igénylőt az elméleti nyugdíj számítása során. A német elméleti nyugdíjat tehát összesen 50 nyugdíjpont figyelembe vételével állapítják meg. Ezt az elméleti nyugdíjat kell arányosítani úgy, ahogyan a német biztosítási időtartam aránylik az összes biztosítási időtartamhoz, azaz a példában ahogyan a 250 német hónap aránylik az összesen 500 (250 német+150 osztrák+ 100 magyar= 500) hónaphoz, vagyis az elméleti nyugdíj fele lesz a német pro rata nyugdíj, amit a német pontrendszer szerint az összesített elméleti 50 nyugdíjpont felének, azaz 25 német nyugdíjpontnak megfelelően állapítanak meg.
Egyebekben a pro rata nyugdíjszámítás módszere megegyezik a nemzeti nyugdíj számításának módszerével.
A biztosítási idő egyszeres számításának szabálya minden esetben érvényesül, vagyis egymást átfedő biztosítási időtartamok esetén is csak egyszer vehető figyelembe az adott naptári nap.
A két számítást követően a nyugdíjigénylőnek a magasabb összegű nyugdíjat állapítják meg.
Az adott tagállamtól járó nyugellátás megállapítása során kizárólag az adott tagállamban elért keresetek vehetők figyelembe. Ezért a tagállamok egymás között nem közlik a nyugdíjigénylő náluk szerzett keresetét és az ennek alapján náluk fizetett járulékát, miután a másik tagállamtól járó nyugdíj megállapítása során ennek nincs jelentősége.
Ha valaki nem szerzett önálló nyugdíjjogosultságot az adott államban, akkor csak a második számítást végzi el az érintett állam nyugdíjhatósága – feltéve, hogy a minimális feltétel (jellemzően 12 biztosítási hónap szerzése) teljesült az adott államban. Ha egy adott tagállamban a pro rata számításhoz szükséges minimális időtartamnál is rövidebb biztosítási időt szerzett valaki, akkor ezt az időt meghatározott esetekben hozzá lehet számítani egy másik tagállamban szerzett biztosítási időtartamhoz. Az Unió ennek révén kívánja elkerülni a túlzott nyugdíjbürokráciát, egyúttal biztosítani, hogy az Unió területén szerzett egyetlen napnyi biztosítási idő se vesszen kárba.
Minden érintett tagállamtól a megállapított nyugellátást külön-külön, az adott tagállamban érvényes szabályok szerint folyósítják a jogosult részére.
3. Az Európai Unió tagállamaiban élő nyugdíjasok részére megállapított nyugdíjat az erre vonatkozó kérelem esetén az ellátás fizetésére kötelezett tagállamtól eltérő lakóhely szerinti tagállamba kell folyósítani. Ez az ellátások exportja.
4. Öregségi nyugdíj igénylése esetén kérni lehet az ellátás megállapításának elhalasztását azon tagállam intézményétől, amelyben egyébként jogosult lenne az igénylő ellátásra.
Ebben az esetben - vagy ha más tagállamban csak későbbi időponttól lenne jogosult valaki az ellátásra -, a nyugdíjigénylést ismételten be kell majd nyújtani, ha ténylegesen igényelni kívánja a nyugdíjat az érintett tagállamtól a jogosult.
5. Harmadik országban, vagyis az uniós rendeletek területi hatálya alá nem tartozó államban szerzett szolgálati idő figyelembe vételére abban az esetben nyílhat lehetőség, ha a nyugdíjszámítást végző tagállam az adott országgal szociális biztonsági egyezményt kötött. A harmadik országban szerzett szolgálati idő kizárólag a nyugellátásra való jogosultság megállapításához vehető figyelembe, a nyugellátás összegét nem befolyásolhatja.
6. Az EU koordinációs rendeletei alapján megállapított nyugdíj felülvizsgálatát jogosult kérni az a nyugdíjas, aki nyugdíjának az összegét érintheti a következő fejlemények bekövetkezése (a kérelmet főszabály szerint a fejlemény bekövetkezésétől számított két éven belül lehet előterjeszteni):
- új tagállam csatlakozik az Európai Unióhoz,
- új európai jogszabály lép hatályba, amely érinti a nyugellátásokat,
- a nyugellátásokat érintő európai jogszabályt módosítanak.
Ilyen fejlemény volt az utóbbi években a koordinációs rendeletek hatályának kiterjesztése az EGT nem EU-tag tagállamaira (2012. június 1-jétől), valamint Svájcra (2012. április 1-jétől), továbbá ilyen esemény volt Horvátország csatlakozása az EU-hoz 2013. július 1-jétől. A Brexit nem gyakorolt ilyen hatást, mert a kilépési egyezmény 2035-ig alkalmazni rendeli az EU koordinációs rendeleteit nyugdíjügyekben.
A brit, osztrák, német nyugdíjrendszerek működési tapasztalatait célszerű lenne figyelembe venni a magyar nyugdíjrendszer reformja kapcsán, amelynek a kormányzat vállalása szerint már 2025. március 31-én hatályba is kellene lépnie - de továbbra sincs semmi hír arról, hogy folynának a reform előkészületei.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
