Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A hetedik ötéves tervről szóló 1985. évi VII. törvény preambuluma a következőképpen fogalmazott: „A magyar népgazdaság 1981-1985. évek közötti fejlődését a külgazdasági egyensúly javítása, a nemzetközi fizetőképesség megőrzése, a nemzeti jövedelem szerény mértékű növekedése, a belföldi felhasználás mérséklődése jellemezte. A lakosság életkörülményei összességében javultak, a beruházások mennyisége lényegesen csökkent. Az elért eredményekre alapozva és a változatlanul nehéz külgazdasági körülményeket figyelembe véve, az 1986-1990 közötti évekre szóló népgazdasági terv fő céljai: a termelés hatékonyságának erőteljes fokozása, a műszaki haladás gyorsítása, a gazdaság külső és belső egyensúlyának további megszilárdítása, a gazdasági fejlődés ezeken alapuló élénkülése, a lakosság életszínvonalának érzékelhető növelése és az életkörülmények további javitása.” Méltatta tehát az elért eredményeket, hozzátéve, hogy persze van még munka. Déjà vu.
De ereszkedjünk inkább alá e minden korban dagályos szólamokkal, fedezetlen csekkek lobogtatásával jellemezhető szférából, és nézzük meg napjaink és az azt megelőző húsz év lakossági valóságát, azon belül is a társadalom gerincét képező középosztályét. A középosztály reprezentánsának ezen írásban a medián ekvivalens jövedelemből élő személyt tekintem (valamennyi háztartást alapul véve). A mediánjövedelem az a jövedelmi szint, amelynél a kisebb és a nagyobb jövedelmű személyek száma azonos. Vagyis ez azon személy jövedelmi szintje, amelyik a képzeletbeli tornasor középén áll. Mivel a populációban vegyesen vannak felnőttek és gyermekek, eltartók és eltartottak, illetve ezek fogyasztási súlya eltérő, e tornasort úgy lehet felállítani, hogy előtte az egyes személyeket háztartásonként „ekvivalenssé” tesszük. Azaz, a háztartás összjövedelmét a benne lévő személyek fogyasztásarányos súlyainak összegével elosztva kapjuk meg az – ezúttal már a háztartás minden tagját egyformán jellemző – egy fogyasztási egységre jutó jövedelmet (az OECD módosított skálája szerint az első felnőtt súlya 1, a többi felnőtté és a 14 év feletti gyermekeké 0,5, a 14 év alatti gyermekeké pedig 0,3). Az Eurostat jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó statisztikája (EU-SILC) 2005-től szolgáltatja e térben is jól összehasonlítható mediánadatokat, akár az egyes háztartástípusok (egyedülálló felnőtt, egy felnőtt egy gyermekkel stb.) vonatkozásában is.
Fókuszálva az országokon belüli életkörülményekre, a vásárlóerő-paritáson számolt jövedelmi adatok alapján elfoglalt helyezéseinket veszem górcső alá. Tekintettel arra, hogy egyes háztartásokat a hazai adó- és támogatási rendszer erőteljesen favorizál, érdemes az európai összevetést ezen alcsoportok vonatkozásában is elvégezni. Itt elsősorban a gyermekvállalással összefüggő kedvezményekre érdemes gondolni, ezért az összesítő adat mellett a két felnőtt és egy, kettő vagy három (vagy annál több) gyermekes háztartások helyzetét is bemutatom. Az írásban mindig az azonos kategóriákat vetem össze, vagyis például az összes magyar háztartás mediánjövedelmét az összes cseh, lengyel stb. háztartás mediánjövedelmével, vagy éppen a két felnőtt és két gyermekes magyar háztartások mediánjövedelmét az ugyanezen cseh, lengyel stb. háztartások mediánjövedelmével. Mivel Bulgária esetében 2005-re, Románia esetében 2005-2006-ra, Horvátország esetében pedig 2005-2009-re nincsenek jövedelmi adatok, ezért ezen évek esetében a helyezéseket egyszerűen felskálázom (vagyis az érintett években a helyezések nem feltétlenül egész számok). Tekintsük meg tehát a magyar középosztály, illetve az említett gyermekes háztartástípusok helyzetének alakulását az EU-27-es országcsoportban (1. ábra).
Látható, hogy a magyar középosztály relatív jövedelmi pozíciója a 2000-es évek második felében lezuhant, és bár később mutatott némi korrekciót, a 2010-es évek első felében ismételten romlani kezdett. E mintázattól jelentősen eltért a kormányzati politikák által előnyben részesített – tavalyi adat szerint az összes háztartás 11,6 százalékát kitevő – kettő, illetve három vagy több gyermekes háztartások helyzetének távlati alakulása. Ezek 2018 után kategóriájukban látványosan és tartósan jobb helyzetbe kerültek, mint az egy gyermekes háztartások, vagy általában a háztartások. A többség számára azonban a 2021 októbere és 2022 márciusa közötti óriási „fiskális ösztönzés” hatása gyorsan tovaszállt.
2023-ra a magyar középosztály jövedelmi helyzete összességében már csak az EU-27-es mezőny utolsó előtti helyéhez volt elegendő, ami a 2007-es csúcsidőszakhoz képest ~6 helyezésnyi visszaesést jelent.
Ami a jövedelmek megoszlását illeti, a közhiedelemmel ellentétben egészen 2017-ig a szegénységi küszöb alatti (azaz a teljes populációs medián 60 százalékánál kisebb) jövedelemmel rendelkezők pozíciója akár négy helyezéssel is jobb volt, mint az e küszöb feletti jövedelemmel rendelkezőké (2. ábra). Ez is hű lenyomata az európaihoz képest összességében alacsony hozzáadott értékű gazdaságnak: nincsen elegendő minőségi munkahely, amelyek talaján a munkából vagyonosodó rétegek szélesebb köre megképződhetne. Minimálbér-játszmákból önmagában nem következik (áttételesen sem) több minőségi munkahely. Ez arra elegendő csupán, hogy – legalábbis egy darabig – az érintett rétegek relatív előnyhöz jussanak. 2014 után mindenesetre megvalósult a konvergencia: a szegénységi küszöb alatt élők helyezése hozzáromlott a szegénységi küszöb felett élők helyezéséhez. Sikerült tehát elérni, hogy e két kategóriát tekintve is majdnem sereghajtók lettünk (az ábrán nem tüntettem fel, de a medián 50 százaléka alatti háztartások esetében már konkrétan az utolsók voltunk 2023-ban).
A magyar középosztálynak a történelmi okokból kézenfekvő V4-es összevetésben sincsen oka az örömködésre (3. ábra). 2005-ben a csehek némileg fentebbről indultak, és ~3 helyezést javítva most már sokkal előrébb járnak, köszönhetően persze a magyar visszaesésnek is. A lengyelek lentebbről indultak, de végül ~7 helyezést javítva még a cseheket is beérték, sőt meghaladták. Ők megvalósították a kitűzött célt, beértek az EU középmezőnyébe. Elrettentő példaként a magyarországiakhoz hasonló iparági stratégiákkal próbálkozó, mellesleg 2009 óta euróövezeti Szlovákia állítható, melynek középosztálya egy lövedék (fordított) röppályáját leírva végül ugyanabban a ligában kötött ki, ahol mi. Az ábrát a Balaton keresztmetszetéként szemlélve nem a csukák vagy a fogassüllők, hanem az iszapot túró pontyok között.
Összegezzük a tanulságokat keretes szerkezetben, a Gazdálkodj okosan! nevű társasjáték szerencsekártyájának stílusában:
Pénzed zömét Eocén programokba ölték. Nem vált be, lépj vissza a startmezőre!
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
