2024 nem csak arról lesz nevezetes, hogy a japán jen kinyírta az amerikai tőzsdéket, de nem is csak arról, hogy Taylor Swift Kamala Harris alelnök mögé állt be az amerikai elnökválasztási kampányban. Hanem a szomorú amerikai költségvetési helyzet egy újabb mementójához érkeztünk el.
2024 az első év, amikor a kamatkiadások meghaladják a védelmi kiadásokat. Ez azért is szimbolikus jelentőségű esemény, mert jól mutatja az amerikai gazdaságban az egyensúlyok és a prioritások eltolódását.
Hosszú éveken keresztül az USA-t a többi fejlett országhoz képest nagyon magas védelmi kiadások jellemezték, de ezzel együtt a költségvetés nem volt fenntarthatatlan pályán, sőt időnként még többletet is tudott produkálni. Legutóbb éppen Clinton elnöksége idején.
Azóta sok minden megváltozott. Az államadósság emelkedésével a költségvetés kamatkiadásai gyorsuló ütemben emelkednek. A Fed 2022 elején indított rekordgyorsaságú kamatemelési ciklusára hatására pedig ez a folyamat csak még jobban felgyorsult. Eközben az amerikai politika - oldaltól függetlenül - nem akar olyan intézkedéseket hozni, amely érdemben tudná javítani a fiskális kilátásokat.
Pedig puffer lenne rá bőven. A lenti ábra jól mutatja, hogy a fejlett gazdaságokhoz képest az USA rendelkezik a legalacsonyabb GDP-arányos bevételekkel.
Az alacsony újraelosztás miatt az egyik kézenfekvő lehetőség az adóbevételek emelése lenne, amelyre a nemzetközi összehasonlítás alapján lenne is tér. Ezt a kérdést Donald Trump elnökjelölt és Kamala Harris alelnök teljesen másképpen közelíti. Trump elnökjelölt vámokat vetne ki, de ezzel együtt adót is csökkentene, ezért az ő esetében - a jelenlegi tudásunk alapján - a költségvetési helyzet nem javulna.
Kamala Harris alelnök programja homályosabb, de úgy tűnik, 10 év alatt 5000 milliárd dollárral, azaz évente nagyjából a GDP 2%-val emelné az adóbevételeket, elsősorban a magasabb jövedelműek megadóztatásán keresztül. A többletadóbevételnek egy része az alacsonyabb jövedelmű rétegekhez kerülne, vagyis inkább jövedelemújraelosztásról, mint egyensúlyjavításról lenne szó. Ugyanakkor a program bízhat a dinamikus hatásokban, például abban, hogy az alacsonyabb jövedelműek fogyasztási hajlandósága magasabb, így oda kerülne a pénz, ahol elköltésre is kerül, ami a költségvetés adóbevételeit gyarapíthatja.
Mi következik ebből?
Összességében tehát jól látható, hogy az amerikai költségvetés a 6% körüli hiánnyal fenntarthatatlan, hiszen az államadósság is folyamatosan emelkedik és az előrejelzések szerint a következő 10 évben 25 százalékponttal emelkedik az amerikai államadósság a GDP arányában.
Ennek a legszembetűnőbb következménye, hogy a kamatkiadások emelkedésével egyre kevesebb pénz jut más, sokkal fontosabb területekre. Ezek közül most a hadi kiadásokat emeltük ki, de akár lehetett volna említeni azt is, hogy a magasabb kamatkiadások a klímaváltozás elleni harctól is elveszik a pénzt.
Az USA esetében a szomorú az, hogy ez a helyzet kezelhető lenne, hiszen az adóbevételek a fejlett gazdaságokhoz képest alacsonyak és vannak olyan területek, ahol a költések rendkívül pazarlóak és egyben alacsony hatékonyságúak (pl. egészségügy). Bár utóbbi egy komplex és nehezen kezelhető kérdés. Mindenesetre idáig sem Biden elnök, sem Trump elnöksége alatt nem láttunk érdemi kísérletet a költségvetés fenntarthatóbbá tételére. A következő évek nagy kérdése az lesz, hogy vajon az új elnök mutat-e hajlandóságot a fiskális egyensúlytalanságok kezelésére.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
