Csoda a Hudson folyón
Nagy Mohácsi Piroska, az LSE vendégprofesszora és a Nemzetközi Valutaalap korábbi osztályvezetője, tanácsadója hangsúlyozta: nem árcsökkenésről, hanem az áremelkedés csökkenéséről beszélünk jelenleg, és a központi bankok egyre közelebb vannak az inflációs céljukhoz, ami jó hír. Az amerikai monetáris politika késlekedésének a tanulságaként említette azonban, hogy volatilis környezetben nem szerencsés monetáris politikai rendszert változtatni. A feltörekvő országok egy egész évvel korábban reagáltak, és találtak rá a jól bevált pályájára, mint a Fed. Felhívta a figyelmet, hogy az infláció csökkenése mellett esetenként árcsökkenés is előfordul (példaként egy hazai gyógyfürdő árazását említette), ami a növekvő versennyel magyarázható.
Banai Ádám, az MNB ügyvezető igazgatója szerint olyan típusú sokkok jöttek az elmúlt években (különösen a Covid), amelyekre nem lehetett felkészülni, és nagy mértékben növelték a bizalmatlanságot. A devizahitelezés sokkja a lakosság eladósodási hajlandóságára nagyon hosszú ideig negatív hatással volt, még azok esetében is, akik maguk nem adósodtak el devizában, csak a környezetükben látták ennek hatásait.
Takáts Előd, a BIS vezérigazgató-helyettesi tanácsadója, az LSE vendégprofesszora szerint élőben, egyenesben láttuk, hogy egyszerre ért minket kínálati és keresleti sokk a gazdaságban. A Tom Hanks főszereplésével rendezett, Sully – Csoda a Hudson folyón című film valós eseményeken nyugvó történetéhez hasonlóan kellett döntést hozni, egyesek a hagyományos pályára tudtak visszatérni, mások kényszerű és hirtelen döntéseket hoztak. Mára az elszálló inflációt sikeresen stabilizálták a jegybankok, nincs rossz érzése a monetáris politika válaszait illetően.
Out of the box gondolkodás és megfontoltabb QE kell
Banai Ádám szerint a mostani megnyilvánulások kicsit olyanok, mint a félidei nyilatkozatok. Sok minden történhet a következő években, meglepetések érhetnek minket, az emberek viselkedésén múlik minden. Az elmúlt évek arra hívták fel a figyelmet, hogy jegybankként is sokkal tágabban kell gondolkodni, mint eddig. Figyelembe kell venni a bármikor olajársokkal fenyegető geopolitikai kockázatokat és például az árfolyamon keresztül a korábbinál jóval gyorsabban begyűrűző inflációs hatásokat is.
Nagy Mohácsi Piroska elmondta: a pénzügyi válság után, a quantitativ easing (QE) idején a GDP 30%-ára rúgó papírt vett, ami akkor helyes lépésnek tűnt, de sötét oldala is volt. Majdnem minden piacon megjelent a központi bank, dominánssá vált a magángazdaság finanszírozásában is, és megnőtt a magánpiaci kockázatvállalás, tartósan negatív hatást gyakorolva a gazdaságra. Emellett a központi bankok óriási veszteségeket halmoztak fel, ami a költségvetéssel való kapcsolattól függően a fiskális politikának is nagy terhet jelent. Sok mindent most kell majd visszacsinálni a monetáris politikának, és a jövőbeni QE-k során óvatosabban kell gondolkodni. Mivel lesz válság, ezért kell a QE, de hogy mikor kell be- és mikor kötelező kilépni, azt formalizálni kellene a szakértő szerint.
Takáts Előd felhívta a figyelmet: a jegybanki mérlegek még mindig nagyon nagyok, nem sokat csökkentek. A piac hozzászokott ahhoz, hogy a jegybank mindig ott van az egyik oldalon. Az embereknek fájhat, hogy másfélszer annyiba kerül a bevásárlás, mint pár éve. „Amikor visszamegyünk, egyáltalán nem biztos, hogy abba a világba fogunk visszatérni, ahol a Covid előtt voltunk”, hiszen a 2020 előtti világ önmagában egy nagyon speciális világ volt – vélte.
Zöld jegybank, digitális jegybankpénz
Banai Ádám szerint a jegybankok nem úszták meg a kritikát az elmúlt években, és ezután sem fogják. A klímahatások erős hatással vannak az inflációra elsősorban az élelmiszerárakon keresztül, és a természeti környezet változásainak egyre kiszámíthatatlanabb hatása lesz az inflációra. A jegybank nem teheti hátra a kezét, azt mondván, ez nem tartozik a mandátumához. Másrészt a pénzügyi rendszer erőteljes részvétele nélkül nem mérsékelhető a klímaváltozás problémája, és ha a pénzügyi rendszer tetején lévő jegybank nem foglalkozik vele, akkor maga a pénzügyi rendszer sem fog eléggé. A klímaváltozás kihívása akkora, hogy nem lehet magára hagyni ebben a gazdaság(politika) egyik szereplőjét sem.
Nagy Mohácsi Piroska szerint a jegybank egyrészt a zöld értékpapírok vásárlásával, másrészt a pénzügyi stabilitást a napi működésben fenyegető (pl. nem biztosítható vagyonok) kockázatok mérséklésével tud hozzájárulni a klímaváltozás kezeléséhez. A digitális jegybankpénzről (CBCD) szólva azt mondta, nem elsősorban a fizetési rendszer hatékonyságát érintő technikai kérdésről van szó, hiszen ebben komparatív előnye van a piacnak, a vita azonban sajnos ebbe az irányba csúszott el. A kérdés a szakértő szerint inkább az, hogy a jegybankok részei kívánnak-e lenni a digitális pénzügyi rendszernek, releváns szereplők akarnak-e maradni a digitális pénzügyi világban.
Takáts Előd szerint ezeket a kérdéseket a központi bank mandátuma felől érdemes megközelíteni. Ezek között egyértelmű feladat a pénzügyi stabilitás és az árstabilitás, de a pénzbe vetett bizalom biztosítása is.
