Az elmúlt időszak egyik legintenzívebb gazdasági vitája a versenyképesség erősítéséről szól mind az Európai Unióban, mind Magyarországon. A Közgazdász-vándorgyűlésen a témát egy újabb irányból közelítették meg: mit is jelent a hozzáadott érték, a termelékenység, fenyegeti-e hazánkat a közepes jövedelműség csapdája? Elsőként Kónya István, a Corvinus Egyetem tanára, előadásában az innováció jelentőségét hangsúlyozta a versenyképességgel összefüggésben. Véleménye szerint Magyarországnak saját növekedési modelljét kell megtalálnia, miközben az EU-val szoros együttműködést tart fenn. Az innováció és a technológiai fejlődés alapvető feltételei a gazdaság hosszú távú növekedésének.
A professzor szerint a gazdasági növekedés alapvető eleme az emberi erőforrások fejlesztése és a magas hozzáadott értéket képviselő ágazatok támogatása. Hangsúlyozta, hogy az ország gazdasági fejlődése nem csupán a mennyiségi növekedésben mérhető, hanem a minőségi javulásban is. Kiemelte, hogy a beruházások terén Magyarország pozitív irányba halad, de a további gazdasági sikerekhez a szabályozási környezet folyamatos fejlesztése és a technológiai innovációk integrálása szükséges.
Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági Előrejelzés és Elemzés Igazgatóságának vezetője, a termelékenység csökkenésére hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a feldolgozóipar, amely egykor a magyar gazdaság motorja volt, már nem képes jelentős értéket előállítani. A nagyvállalatok alacsonyabb hozzáadott értéket képviselnek, mint korábban, és ez hosszú távon visszafoghatja a gazdasági növekedést. Balatoni kiemelte, hogy Magyarország számára nem elég a termelési volumen növelése, hanem a magasabb hozzáadott érték létrehozása is szükséges.
A Magyar Nemzeti Bank igazgatója részletes adatokat mutatott be, amelyek szerint a magyar gazdaságban a hozzáadott érték aránya csökken, különösen a feldolgozóiparban. Balatoni szerint a feldolgozóipar, amely egykor Magyarország gazdaságának motorja volt, mostanra egyre inkább elveszíti azt a képességét, hogy értékes termékeket állítson elő. Ennek oka többek között az, hogy a nagyvállalatok – amelyek a termelés jelentős részét adják – alacsonyabb hozzáadott értéket képeznek, mint a kisebb cégek.
Mind Kónya, mind Balatoni egyetértettek abban, hogy a munkaalapú gazdasági növekedés korszaka véget ért, és Magyarország jövője a tudásalapú gazdaság kialakításában rejlik. Az innováció ösztönzése, a humántőke fejlesztése, valamint a magas hozzáadott értéket képviselő ágazatok támogatása elengedhetetlen a fenntartható gazdasági növekedéshez.
Alacsony integráltság az értékláncokban
Becsey Zsolt, az UniCredit Bank Hungary Zrt. vezető makrogazdasági elemzője előadásában rávilágított a magyar gazdaság jelenlegi helyzetére és annak szerkezeti problémáira. Becsey gazdasági elemzéseit az orvosi diagnosztikához hasonlította, kiemelve, hogy pontos adatokra lenne szükség a helyzet pontos felméréséhez, de megjegyezte: sajnos Magyarország esetében ezek az adatok gyakran elavultak, ami megnehezíti a gazdaság valódi állapotának megértését.
Az ipari szektor, amelyben az exportra irányuló termelés dominál, különös figyelmet kapott. Becsey szerint a magyar ipar egyik legnagyobb kihívása az alacsony hozzáadott értékű termelés. Ezzel szemben a régió többi országához – például Csehországhoz vagy Romániához – képest Magyarország nehezebben integrálódik a globális értékláncokba. A multinacionális vállalatok jelenléte ugyan kedvező politikai környezetet és olcsó munkaerőt jelent az ország számára, de a gazdaság kevésbé válik integrálttá, ami hosszú távon hátrányos lehet.
Az építőipar különös figyelmet kapott az előadásban. Bár ez a szektor nagy haszonélvezője volt a gazdaságélénkítő intézkedéseknek, a hozzáadott érték növelése itt is problémásnak bizonyult. Becsey szerint Magyarország építőipara még a kormányzati támogatások ellenére is alulteljesít, különösen Csehországhoz képest. Az állami fogyasztás gazdasági hatása is alacsony, ami azt mutatja, hogy a közigazgatás és az állami szolgáltatások által generált multiplikátorhatás korlátozott.
A gazdasági szerkezet három dimenziója
Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója a gazdasági szerkezet három fontos dimenziójáról tartott előadást: az ágazati struktúra, a vállalati méret és a tulajdonosi szerkezet hatásairól. Az első szegmensben, az ágazati struktúrában, a szolgáltatások dominanciáját hangsúlyozta, amely ma már a gazdaság 65-70 százalékát teszi ki. Szerinte a magyar kormány iparosítási törekvései inkább hátráltatják a gazdaság fejlődését, különösen a szolgáltatási szektor fokozott adóztatásával.
Palócz a vállalati méret szerinti eloszlásra is felhívta a figyelmet, amely Magyarország egyik gazdasági gyengesége. Míg a nagyvállalatok dominálják a termelékenységet, a kis- és középvállalkozások (KKV-k) nehezen tudnak növekedni. Ez a gazdaság általános hatékonyságát is befolyásolja. A külföldi tulajdonú vállalatok termelékenyebbek, mint a belföldi tulajdonúak, ami szintén a gazdaság strukturális problémáira utal.
A digitális gazdaság fejlődése különösen aggasztó Palócz szerint, mivel Magyarország elmarad az online kereskedelem és a startupok területén. Az állami támogatások hiánya és a gazdaságpolitikai döntések miatt a digitális szektor fejlődése akadályokba ütközik, különösen a Covid-járvány alatt, amikor a világ más részein ez a szegmens jelentős növekedést mutatott.
Palócz zárszava szerint a gazdasági szerkezet elkerülhetetlenül a szolgáltatások irányába fejlődik. „Az iparosítás további erőltetése csak hatékonysági veszteségekhez vezethet, mivel a természetes gazdasági fejlődés a szolgáltatások dominanciáját támasztja alá” – jelentette ki a Koppint-Tárki vezetője.
Japán-szindróma sújt minket?
A panelbeszélgetés vitaszekciójában a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét, fejlődési lehetőségeit és jövőbeni kilátásait vizsgálták a résztvevők. Kónya István az eddigi gazdasági teljesítményt értékelve visszatekintett az elmúlt évtizedekre, hangsúlyozva, hogy a rendszerváltást követő időszakot jelentős felzárkózás jellemezte, ugyanakkor a jövő miatt komoly aggodalmak merülnek fel. Kónya a "Japán-szindróma" példáját emelte ki, amely a stagnálás veszélyét mutatja. Japán 70-80 százalékos fejlettségi szintet ért el az Egyesült Államokhoz képest, de azóta nem tudott tovább fejlődni. A professzor szerint Magyarország számára reális veszély, hogy hasonló stagnálás következhet be, ha nem képes további lépéseket tenni a gazdasági növekedés és innováció terén.
Palócz Éva a magyar gazdaság relatív pozícióját vizsgálta e szempontból a régió más országaival összehasonlítva. Különösen aggasztónak tartja, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarország több szomszédos ország mögé szorult, különösen Románia és Lengyelország példája kapcsán. Palócz hangsúlyozta, hogy Románia látványos fejlődést mutatott, elérve az EU-s átlaghoz képest jelentős növekedést, míg Magyarország pozíciója tovább romolhat, különösen akkor, ha az EU-s források csökkenése tovább sújtja a gazdaságot. Az uniós támogatások kiemelt szerepet játszottak a magyar felzárkózásban, és ezek hiánya jelentős kockázatot hordoz a jövőre nézve.
Balatoni András a centrum és periféria közötti különbségtételnél kiemelte, hogy Magyarország számára alapvető kérdés, hogy képes lesz-e Nyugat-Európa centruma felé emelkedni, vagy örökre a periféria része marad. A közgazdász szerint a magyar gazdasági politika eddig sokszor egyensúly és növekedés között ingadozott, és ez hosszú távon fenntarthatatlan. A növekedési lehetőségek egyre szűkülnek, miközben az ország gazdasági szerkezete még mindig jelentős mértékben támaszkodik az EU-s forrásokra.
Becsey Zsolt optimistább képet festett, hangsúlyozva, hogy Magyarország fejlődése szoros összefüggésben van az európai gazdaság teljesítményével.
„Szerintem az, hogy elakadjon a fejlődésünk, arra olyan esetben lesz igazából lehetőség, ha valamilyen disztópia történik és mondjuk elveszítjük a hozzáférésünket a közös piachoz, azért erről nincsen szó” – fejtette ki a szakértő. Becsey szerint, amíg az európai piac növekedni tud, addig Magyarország is képes lesz profitálni ebből, bár elismerte, hogy a fejlődés nem lesz lineáris. A gazdasági ciklusok és a külső sokkok azonban továbbra is komoly kockázatot jelentenek, különösen akkor, ha a nemzetközi gazdaságban újabb válságok következnek be.
Az előadók közös tanulsága, hogy Magyarország előtt komoly kihívások állnak. A gazdaság növekedése eddig jelentős mértékben támaszkodott külső forrásokra, különösen az EU-s támogatásokra, amelyek nélkül a felzárkózás lelassulhat, vagy akár meg is torpanhat. Bár Kónya István ebben meglepő megállapítást tett: elképzelhető, hogy ezek még versenypiaci szempontból ártottak is a magyar gazdaságnak.
Szerintem az EU-s pénzek összességében nagyon károsan hatottak a magyar gazdaság ösztönzőrendszerére: az uniós támogatásokra ráépült gazdaságpolitika tévesen egy hazai kézben lévő monopolizált rendszert épített ki, amely nem versenyképes
– fogalmazott a Corvinus tanára.
Abban viszont mindannyian egyetértettek, hogy a gazdasági struktúra átalakítása, az innováció és a hosszú távú stratégiai gondolkodás elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország képes legyen a fejlett országok között feljebb lépni. Abban sem volt közöttük különbség, hogy a magyar gazdaság számára kulcsfontosságú lesz a belső források és kapacitások hatékony kihasználása, valamint a gazdaság diverzifikálása a jövőbeli válságok elkerülése érdekében.
Címlapkép forrása: Portfolio
