A második negyedéves GDP-visszaeséssel a magyar gazdaság megmaradt egy trendjében stagnáló, alig emelkedő pályán. Bár az előző év azonos időszakához képest viszonyított változás 1,3%-os növekedést mutat, a recesszió mélypontjához mért emelkedés szerénynek mondható.
A időjárásfüggő mezőgazdaság hektikus teljesítményét kiszűrve a 2022-es recesszió után nagyon visszafogott ütemű emelkedést láthatunk.
A GDP termelésében az igazán nagy csalódást az ipar hozta: a szektor negyedéves alapon 2,1 százalékkal esett vissza, alaposan hozzájárulva a teljes GDP csökkenéséhez. Nem mondható igazán meggyőzőnek a szolgáltatások teljesítménye sem. Ahhoz képest, hogy már érdemi reálbér-növekedést láthatunk, negyedéves alapon a gazdaság legnagyobb szektora a KSH adatai szerint stagnált. Különösen érdekes a kereskedelem, vendéglátás ágazat esése. Valamivel érthetőbb a szakmai, műszaki tevékenység csökkenése, ami bizonyára a beruházások mélyrepülésével függ össze.
Ha a fogyasztásra azt mondjuk, hogy döcög, akkor a beruházás szabadesésben zuhan a magyar gazdaságban. Mivel a beruházási volumenadatot néhány hete már ismerjük, ezért egyáltalán nem mondható meglepetésnek, hogy a hozzáadott érték alapon számolt teljesítmény 6,7 százalékkal esett. A számokból az derül ki, hogy
bár a fogyasztás lassú beindulása erősen fékezi a magyar gazdaságot, az igazi csapást a GDP-adatra a beruházások zuhanása jelenti.
Jól mutatja a 2022-ig fújt beruházási lufi méretét, hogy az azóta látott hatalmas esés ellenére még mindig 25 százalékos az utóbbi egy év GDP-arányos beruházási rátája.
Ez egyébként figyelmeztető jel lehet arra nézve, hogy mennyire várhatunk élénk felpattanást a magyar gazdaságtól a második fél évre. A lakosság fokozatosan erősödő fogyasztása ugyan adhat lendületet, de az építőiparból érkező információk alapján könnyen lehet, hogy látunk még egy kört lefelé a beruházási ciklusban. Ráadásul a belső konjunktúra mellett a külső környezet sem segít, hiszen egyelőre egyáltalán nincs nyoma, hogy a felvevőpiacaink élénkülnének. Különösen az európai autóipar szenved, márpedig ez a hazai exportteljesítményt alapvetően tudja befolyásolni.
Amennyiben az év második felében visszatérne az első negyedévben tapasztalt lendület, akkor az idei éves átlagos GDP-növekedés 1,5% körül alakulhat. Ez alapján még az sem biztos, hogy egy ilyen előrejelzés körül szimmetrikusak a kockázatok.
A KSH többféle GDP-mutatót közöl a jelentésében. Az előző év azonos negyedévéhez viszonyított (yoy) indexből három is létezik: a nyers, a naptári-hatással igazított(wda), illetve a szezonálisan és naptári-hatással egyaránt igazított (swda). Ezek közül a Portfolio 2016-tól következetesen a szezonális és naptár-hatással igazított indexet (swda) tekinti fő számnak (headline). Ennek oka, hogy a munkanapok száma (különösen ha a tárgy vagy a bázis időszakban szökőnap is van) érdemben befolyásolja a teljesítményt, amivel mindenképpen érdemes korrigálni. Ezen felül a szezonális igazításnak éves mutatóknál akkor van értelme, ha az éven belüli szezonalitás jellege változik. Mivel az Eurostat minden ország esetében az swda számot hivatkozza, ezért a nemzetközi összehasonlítást megkönnyíti, ha mi is ezt tekintjük fő adatnak.
Azelőző negyedévhez viszonyított (qoq) GDP-index természetesen minden esetben szezonálisan és munkanap-hatással igazított, mivel az egyes negyedévek a GDP-n belül nagyon eltérő súlyúak és szerkezetűek, máshogy nincs értelme számolni növekedést. Európában a legtöbb helyen ez számít a fő számnak, és a Portfolio is igyekszik ezt a számot kiemelten kezelni kedvező tulajdonságai miatt. Ugyanakkor ez a mutató rendelkezik a végponti gyengeség nevű kellemetlen tulajdonsággal, vagyis hogy a szezonális igazítás jellegéből fakadóan a számok utólag többször változnak, de rövid bázisú konjunktúra-jelzőszámként így is nagyon hasznos.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
