Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A gyenge magyar ipari termelési adatok egyre inkább a figyelem fókuszában vannak, s most már szinte biztosnak látszik, hogy – szemben az év eleji optimistább várakozással – az ipar teljesítménye az idén sem dinamizálja, hanem ismét visszafogja majd a növekedést; ugyanúgy, ahogyan 2023-ban. De már 2021-ben és 2022-ben, amikor éves szinten még 7,1, illetve 4,6 százalékkal „szárnyalt” a GDP, az ipar hozzájárulása rendre csak 1,1, illetve 0,4 százalékpontos volt, és látható, hogy termelési oldalról ekkor is inkább a szolgáltatások hajtották a gazdaságot.
Az idén is hónapról-hónapra kellemetlen meglepetést hoznak az aktuális ipari adatok, s így már a stagnálást vagy az enyhe havi emelkedést is pozitív meglepetésnek értékeljük (mint tettük ezt júniusban, a 0,5 százalékos hó/hó növekedést mutató adatok láttán). A gond az, hogy egy hónap vártnál kicsit jobb adatát követően továbbra sem látszik semmi garancia arra nézve, hogy ezzel megtört a kedvezőtlen trend, hiszen – az eddigi mintázat alapján – ismét jöhet újabb visszaesés. Szélesebb bázison nézve pedig azt látjuk, hogy miután a Covid-válság nagy esése után érkezett egy talán természetesnek tekinthető visszarendeződés, emelkedés, 2022 második felétől a magyar ipar teljesítménye lényegében stagnál, illetve enyhén csökken.
Ha az értékesítési adatokat nézzük – szintén 2021-es bázison –, szembetűnő, hogy a belföldi értékesítések már 2022 második felében lejtmenetbe kerültek; többek között a háború kitörése okozta hangulat- és kilátásromlás, az energiaárak elszállása nyomot hagyott a belső keresleten, negatívan befolyásolva az ipar belföldi értékesítéseit. Az exportértékesítések ekkor még viszonylag jól tartották magukat, itt 2023 második negyedévétől tört meg a növekedés, az európai gazdasági helyzet fokozatos romlása nyomán.
Most ott tartunk, hogy a 2023-as év után az idei év sem hozta el mindeddig a várva várt növekedési fordulatot.
Kis nyitott gazdaság révén talán exportértékesítések visszaesése a nagyobb probléma, ugyanakkor ez az a terület, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni, hiszen a globális gazdaság, illetve a globális kereskedelem továbbra is gyengélkedik.
A globális keresleti problémák az európai gazdaságok közül talán a legnagyobb mértékben az ipari export fókuszú Németországot sújtják, ami egyúttal a magyar export egyik legfontosabb felvevőpiaca is. Németország Európa legnagyobb gazdasága is egyúttal, így az ottani problémák, a visszafogott kereslet kedvezőtlenül érinti nemcsak a magyar, hanem más, az európai piacokra exportáló országok lehetőségeit is. Nem véletlen így, hogy a magyar ipari termelési mutatók szorosan együtt mozognak a különböző német üzleti hangulat vagy bizalmi indexekkel, egy jó példa lehet a német Ifo-index várakozási részindexe.
Amikor a gyenge külső keresletről, illetve német gazdaság szerepéről beszélünk a hazai ipar kapcsán, nem maradhat el a jármű- és akkumulátorgyártás teljesítményének említése sem. A két kulcságazat alakulását nézve - szintén 2021-es fix bázison - látható, hogy a mostani gyenge ipari teljesítményben oroszlánrészt tölt be az akkumulátorgyártást is magába foglaló villamos berendezések gyártásának mintegy háromnegyed éve tartó lejtmenete. De a járműipar szekere is nagyon bizonytalanul húz, cikk-cakkos mozgások mellett inkább lefelé, mintsem felfelé tart a teljesítmény.
A fenti ábra jelzi, hogy az elektromos autózásra való átállás kapcsán a kezdeti eufória csillapodása mit jelentett a „zászlóshajó” ágazatok teljesítményére nézve. Az elektromos autók eladása Európában jelenleg is inkább csökken, s a németországi elektromos autó vásárlás-támogatási program is abbamaradt, negatívan érintve az akkumulátorok gyártását, illetve a hazai ipari kilátásokat. S bár az erőfeszítések továbbra is óriásiak, hogy a széndioxid-kibocsátás csökkentése érdekében a személyautózást az egész EU szintjén átállítsák elektromosra, a kezdeti lendület megtörni látszik. A vevői oldal az ár/érték viszonyát nézve úgy tűnik, nem igazán elégedett az új technológiával, az elektromos autók drágának számítanak, nemcsak környezetbarát, hanem megfizethetőbb autókra lenne szükség. Eközben a járműipar egészének a kilátásai sem túl rózsásak, s az idén várhatóan csak kisebb mértékben nőnek a globális autóeladások.
Továbbra is bizonytalan, hogy a mostani rosszabb helyzetet mennyire kell kivetíteni, mennyire jeleznek előre középtávra, tartósan is megváltoznak-e a piaci körülmények. Egyelőre nincs tehát válaszunk, miközben az elmúlt években elég nagy tételben fogadtunk mind az autógyártásra, mind az akkumulátorok gyártására. A már meglévő gyártási kapacitások mellett egyéb már bejelentett beruházások is „várnak a csőben” (pl. a Mercedes bővítése, BYD szegedi gyára), amelyek kapcsán nagy kérdés, hogy mikor valósulnak meg a mostani kedvezőtlenebb helyzetben. Mindenesetre az iparra visszatérve beszédes, hogy a legfrissebb júniusi részletes statisztikák szerint a járműgyártásban éves szinten 26,9 százalékkal, a kiemelt ipari ágazatok egészében pedig közel 30 százalékkal volt alacsonyabb az exportrendelés-állomány. Ez nem sugall gyors felpattanást az év második felére sem.
Van ebből kiút? Rövid távon egyelőre nem túl biztató a helyzet.
Vannak egyedi sztorik az iparban, talán a legnagyobb visszhangot a Mol poliol-komplexumának májusi átadása keltette, ahol a teljes kapacitásnak körülbelül a 20 százalékán indult el a termelés késő tavasszal, a felfutás pedig három éven belül valósulhat meg. Amennyiben itt a terveknek megfelelően alakulnak a dolgok, érezhető hatást gyakorolhat középtávon az ipari termelési statisztikákra.
Egyre inkább látszik azonban, hogy a látványosabb javulást a német gazdaság helyreállása hozhatná el. Bár a Kínába és az USA-ba irányuló német export a legfrissebb adatok szerint már legalább nem esik tovább (lásd az ábrát), a világ más régióiból érkező hajtóerő még egy darabig hiányozni fog a német gazdaságból (az USA gazdasága éppen hűl, a kínai problémák nem oldódnak). Így a német gazdaságot most inkább a belső kereslet javulása tudná lendületbe hozni. Ebben a várt EKB kamatcsökkentések segíthetnének sokat, hiszen a normalizáltabb kamatszint kulcsszerepet játszhatna a beruházások élénkítésében.
Vélhetően egyébként az alacsonyabb kamatkörnyezettől várt stimuláció az oka a mostani óvatosan optimista német növekedési előrejelzéseknek. A Bloomberg elemzői konszenzusa például az idei évre várt mindössze 0,1 százalék (azaz stagnálás) után 1,1 százalékos GDP bővülést vár 2025-re. A német adósságfék-szabályok miatt azonban a fiskális impulzus továbbra is hiányzik a gazdaságból. Az alapvetően szigorú költségvetési politika (a hiány az idei GDP arányos 1,8 százalékról jövőre 1,4 százalékra csökkenhet) úgy tűnik, komoly gátjává vált a belső kereslet nagyobb mértékű élénkülésének, és az egyre szükségesebbnek látszó, versenyképességet javító strukturális reformok támogatásának.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
