Kamala Harris amerikai alelnök és demokrata párti jelölt a kampányban egy sok szempontból rizikós adóreform-tervezettel kapcsolta új fokozatba kampányát múlt héten. Az Egyesült Államokban jellemzően minden adóemelés népszerűtlen, de az elnökválasztás előtt rendre hangzatos tervekkel állnak elő a jelöltek, amellyel aztán tematizálhatják a kampányt, reagálásra kényszerítve ellenfeleiket.
Ráadásul sok jel mutat arra, hogy ez hatékony népszerűségszerzési eszköz: Larry Bartels és Christopher Achen, a Princeton Egyetem kutatóinak 2013-as tanulmánya 1952 és 2008 között elemezte az elnökválasztásokat. Azt találták, hogy az adóemelést javasló jelöltek nemhogy nem buktak szavazatokat, hanem több olyan induló is szavazatokat szerzett – például John F. Kennedy 1960-ban és Bill Clinton 1992-ben –, akik a közterhek növelését javasolták, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek okozta feszültségeket kihasználva a középosztályt szólítsák meg.
Harris mégis komoly kockázatot vállalt, mert alelnökként a Biden-adminisztráció több adóemelésében is részt vett, másrészt
közel 5000 ezer milliárd dolláros közteheremelést javasol, amit hiába fokozatosan, csak egy évtized alatt hajtanának be, mellbevágóan nagy összeg.
A tíz évre leosztva átlagos 500 milliárd dolláros bevétel nagyjából az Egyesült Államok 2023-as bruttó nemzeti össztermékének 2 százalékát jelentené. Ugyanakkor égető szükség is lenne rá, mert az amerikai költségvetés GDP-arányos hiánya évek óta 6 százalék körül mozog, ami miatt a közgazdászok, valamint a hitelminősítők konszolidációs lépéseket sürgetnek.
Amiben a demokrata jelölt bízhat, hogy a merész terv számos elemet átvett Joe Biden elnök korábbi 2016-os adójavaslataiból, valamint jól keretezhető azzal, hogy míg a leggazdagabb amerikaiakat és a nagyvállalatokat bünteti, addig jóváírásokat ígért azoknak, akik alacsony keresetűek.
Harris így arról beszélt a javaslat múlt pénteki bemutatásakor, hogy adóterve számos kulcsfontosságú javaslatot tartalmaz, amelyek célja a jövedelmi egyenlőtlenség kezelése.
Ezeket főként a következő lépésekkel érné el:
- Nagyvállalati adóterhek emelése: a magyar társasági adókulcsnak megfeleltethető tétel nominális szintjét 21%-ról 28%-ra húzná fel, amely az amerikai pénzügyminisztérium becslése szerint 1300 milliárd dollár bevételt hozhat a következő 10 évben. Ez az emelés az Egyesült Államok vállalati adókulcsát magasabbá tenné az EU 21%-os átlagánál és Kína 25%-os kulcsánál, cserébe adólevonásokat nyerhetnének a zöldbefektetéseket végrehajtó és új munkahelyeket létrehozó cégek. Ez a teher viszont még mindig alacsonyabb, mint az a 35 százalékos tétel, amelyet Donald Trump az elnöksége alatt 15 százalékra mérsékelt.
- Részvény-visszavásárlási adó: A terv 1%-ról 4%-ra növelné a vállalati részvény-visszavásárlások adóját, amely jelentős bevételt generálhatna. Ezt az adót először 2022-ben hagyták jóvá az Inflációcsökkentési Törvény részeként.
- Minimumadó a nagyvállalatok számára: Harris támogatja a nagyvállalatok minimális adójának 15%-ról 21%-ra történő emelését. Ez a javaslat célja, hogy korlátozza a cégek azon képességét, hogy levonások és adójóváírások révén akár nullára csökkentsék adókötelezettségüket. A lépés része a globális minimumadó tervének, amelyhez az Egyesült Államok úgy sem csatlakozott még, hogy Joe Biden elnök kezdeményezte a bevezetését. Harris viszont azt várja, hogy a minimumadós rendszer bevezetésével az adóelkerülési gyakorlatokat és az offshore-ozást is visszafoghatja.
- Harris javasolja egy szén-dioxid-adó kivetését is, amely további terhet róna ki azokra a vállalatokra, amelyek nem fektetnek be a zöldátállásba, arányosan azzal, hogy mennyi üvegházhatású gázt bocsátanak ki. Emellett tervezi egy 100%-os illeték kivetését azon gyógyszeripari vállalatok nyereségére, amelyek magasabb áron értékesítik gyógyszereiket, mint azok átlagköltsége hasonló jövedelmű nemzetekben. A javaslat célja, hogy elrettentse a túlárazástól a cégeket, és potenciálisan bevételi forrást hozzon létre az egészségügyi, függőségi kezelések költségeire, valamint a kapcsolódó kormányzati kezdeményezésekhez.
Reszkethetnek a gazdagok
A gazdagok megadóztatása már-már demagóg módon újra és újra hangsúlyosan szerepel a szövegben. Így ennek jegyében az elnökjelölt terve megtiltaná a vállalatok számára, hogy levonják azon alkalmazottak juttatásait, akik több mint 1 millió dollárt keresnek évente. Lényegében így főként a cégvezetőket venné célba, akikkel szemben sokszor kritikus az amerikai közvélemény.
Harris terve számos intézkedést tartalmaz a magas jövedelmű amerikaiak adójának emelésére ezen túl is: a legmagasabb jövedelemadó-kulcsot 39,6%-ban állapítja meg, a jelenlegi 37 százalék helyett. Emellett a két párhuzamos Medicare különadó kulcsot 3,8%-ról 5%-ra emeli azok számára, akik évi 400 000 dollárnál többet keresnek, így a legmagasabb marginális kulcs akár 44,6% is lehet.
Régen tervezi a Biden-adminisztráció, de eddig mindig el is bukott a tervvel, hogy a befektetési jövedelmekre, köztük a nem realizált hozamnyereségre is nagyobb terhet vessen ki. Harris elképzelése szerint azoknál, akiknek vagyona 100 millió dollár felett van, és évente több mint 1 millió dollárt keresnek, a tőkejövedelmeket ugyanazon kulcs szerint adóztatnák, mint a rendes jövedelmet, a tőkenyereségre vonatkozó alacsonyabb sáv helyett – ami jelenleg csak 25 százalék.
Így 44,6 százalékot kellene fizetni ezen tételek után.
A javaslat célja, hogy megszüntesse az adókódexben meglévő hatalmas kiskaput, amely lehetővé teszi a gazdag egyének számára, hogy alacsonyabb tényleges adókulcsokat fizessenek befektetési jövedelmük után azáltal, hogy a nem realizált tőkejövedelmek után nem kell adózni – sokszor lényegében megforgatva az osztaléknyereségeiket a saját cégeikben, vagy rövid távú tőzsdei műveletekkel mosták adómentesre a bevételeiket.
Beígérte a tőzsdei eszközök nyereségének megadóztatását az eredeti tulajdonos halálakor, több mentességgel, például amikor a túlélő házastárs örökli az eszközöket.
Ez a javaslat megszüntetné a jelenlegi gyakorlatot, amely lehetővé teszi az örökösök számára, hogy elkerüljék az örökölt eszközök értéknövekedésének megadóztatását.
Szintén örökösödési adóhoz kapcsolódó terv, hogy a nagy értékű ajándékozásnál sokkal alacsonyabban húzná meg a mentességi küszöböt: vagyis a drága ingatlanok, vagyontárgyak esetében nem érné meg a halálozás előtt átadni azokat az örökösöknek.
A legizgalmasabb – amerikai szakértők szerint egyenesen a legpopulistább terv –, hogy Harris bevezetné a milliárdosok minimumadóját. Így akik több mint 100 millió dollár vagyonnal rendelkeznek, legalább 25%-os adót kellene fizetniük jövedelmük és nem realizált tőkenyereségük együttesen számított összegére. Ez a javaslat kifejezetten a rendkívül gazdag amerikaiakat célozza, akik korábban kihasználták az ilyen adó hiányát, hogy alacsonyabb tényleges adókulcsot érjenek el, mint sok alacsonyabb jövedelmű adófizető.
Meglepő módon, a leggazdagabbak megadóztatását olyan szereplők is támogatják, mint Jeff Bezos Amazon-alapító, aki az egyik legvagyonosabb ember a világon.
A szegényeknek inkább adna
Kamala Harris terve számos adójóváírást tartalmaz, amelyek célja a lakhatási válság kezelése:
Úgy kezelné az amerikai lakhatási válságot, hogy új adójóváírást javasol a lakásépítők számára, ha megfizethető árú „kezdő lakások” építését vállalják, elősegítve a fiatalok elsőingatlan-vásárlását.
Emellett szintén az alacsonyabb keresetűek és a középosztály megszólítását célozhatja az az elem a javaslatból, hogy ezt az adókedvezményt kiterjesztené azokra az ingatlanfejlesztőkre is, akik megfizethető bérlakásokat építenek, hogy lassítsák a bérleti díjak emelkedését. Emellett Harris korábban javasol egy „bérletidíj-segély törvényt” is, amely adójóváírást biztosítana azoknak az évi 100 000 dollárnál kevesebbet kereső egyéneknek, akik jövedelmük több mint 30%-át bérleti díjra és rezsire fordítják.
A Demokrata Párt jelöljének tervezete tartalmazza a Covid-19 világjárvány alatt bevezetett 3 600 dolláros gyermekadó-kedvezmény visszaállítását, valamint egy új, 6 000 dolláros adójóváírás létrehozását az egy év alatti csecsemőket nevelők számára. Ezeket a jóváírásokat a közepes és alacsony jövedelmű családoknak kínálnák, azzal a reménnyel, hogy akár több millió gyereket emelhetnének ki a szegénységből.
Az adócsomag része a munkajövedelem-adójóváírási rendszer kibővítése, amely a kisvállalkozásból élő adófizetők és gyermektelen párok számára nyújtana akár 1500 dolláros kedvezményt a 150 ezer dolláros éves jövedelmi szint alatt.
Nem világosak a gazdasági hatások, de kampányra jó lesz
Harris adótervének jelentős hatásai lehetnek a gazdaságra, de nem lehet egyelőre plusz-mínusz mérleget vonni belőlük. Az Americans for Tax Reform szervezet szakértői pozitív oldalról azt emelik, hogy a terv jelentős bevételt generálhat, amelyet különféle kormányzati programok finanszírozására és a hiány csökkentésére lehetne felhasználni. Emellett a terv, amely az adók növelésére összpontosít a magas jövedelmű egyének és nagyvállalatok esetében, hozzájárulhat a jövedelmi egyenlőtlenségek kezeléséhez.
Azonban lehetséges hátrányoktól is tartanak: a kritikusok azzal érvelnek, hogy a vállalatok és a magas jövedelmű egyének adójának emelése megfékezheti a gazdasági növekedést és elriaszthatja a befektetéseket. Emellett a terv azon javaslata, hogy megadóztassa a nem realizált tőkenyereségeket, megfelelőségi problémákat okozhat és értékelési vitákat gerjeszthet, ami túlterhelheti az amerikai adóhatóságot.
Továbbá a terv része, hogy a vállalati adókulcsot 28%-ra emeljék, kevésbé versenyképessé tenné az Egyesült Államokat más országokhoz képest, beleértve Kínát és az Európai Uniót is. Ez elriaszthatja a külföldi befektetéseket és megnehezítheti az amerikai vállalatok számára a globális versenyt.
Kamala Harris adóreform-terve egy átfogó és messzemenő javaslat, amely célja közel 5 billió dolláros adóemelés egy évtized alatt. A terv számos kulcsfontosságú javaslatot tartalmaz, mint például a vállalati adókulcs emelése, a magas jövedelmű egyének adójának növelése és adójóváírások biztosítása a lakhatás és bérlés terén. Míg a terv jelentős bevételt generálhat és hozzájárulhat a jövedelmi egyenlőtlenség kezeléséhez, potenciális hátrányai is vannak, mint például a gazdasági növekedés megfékezése és az Egyesült Államok globális esetleges versenyképességének visszaesése.
Azt viszont fontos megjegyezni, hogy a kampányban a szórólapok és a tévés nyilatkozatok mindent elbírnak: egyáltalán nem biztos, hogy megválasztása esetén a teljes adócsomagot törvénybe foglalnák. Ahogy jeleztük, sok elem már Joe Biden 2020-as elnökválasztási kampányában is szerepelt, de azóta sem lett belőle semmi, mivel a Szenátusról és a Kongresszusról lepattantak a javaslatok. Kamala Harrisnek még akkor is hosszú harcokra kellene készülnie, ha megnyeri a novemberi elnökválasztást, főként úgy, hogy a Demokrata Párt konzervatívabb szárnya is ellenezni szokta a magánvagyon megadóztatását.
Ahogy az elnökválasztási kampány folytatódik, Harris adóterve valószínűleg jelentős figyelmet kap majd, folyamatos vitákat generál, és vélhetően a populistább javaslataival éppen az a célja, hogy Donald Trumpot rákényszerítse arra, hogy elítélje a gazdagokat a magasabb adókat, elidegenítve magától az amerikai középosztályt.
Címlapkép: Kamala Harris amerikai alelnök a Demokraták Nemzeti Kongresszusán (DNC) az Egyesült Államokban, az Illinois állambeli Chicagóban található United Centerben 2024. augusztus 22-én, csütörtökön. A fotó forrása: Al Drago/Bloomberg via Getty Images
