Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Ezek a problémák alapvető technológiai trendekből erednek. Ukrajnában a drága, emberekkel működő rendszerek, mint a tankok, harci repülőgépek és hadihajók rendkívül sebezhetőnek bizonyultak az olcsó, pilóta nélküli drónokkal, robotrepülőgépekkel és irányított rakétákkal szemben. Oroszország már több mint 8000 páncélozott járművet, fekete-tengeri flottájának egyharmadát és számos harci repülőgépet vesztett el, ami arra késztette, hogy a drága, személyzettel ellátott rendszereit távolabbra helyezze a harcvonalaktól.
A Kína, Oroszország, Irán, Törökország és most már Ukrajna által olcsón, tömegesen gyártott drónok kulcsfontosságú támadó fegyverekké, valamint a megfigyelés, célzás és irányítás értékes eszközeivé váltak. A gyakran széles körben elérhető kereskedelmi termékeken alapuló drónokat milliószámra gyártják, darabonként mindössze 1.000-50.000 dollárért. Mégsem gyártanak ilyen drónokat az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában – ez a Nyugat ipari bázisának és katonai helyzetének egyik fő gyenge pontja.
Az orosz, kínai és iráni drónok könnyen megsemmisíthetők a meglévő nyugati rendszerekkel, azonban ennek költségei óriásiak – célpontonként 100 ezer és 3 millió dollár között mozognak. Ez a fenntarthatatlan arányszám az évtizedes megelégedettség és a bürokratikus hatékonytalanság miatt alakult ki.
Egyetlen hagyományos nyugati beszállító sem gyárt költséghatékony drónellenes rendszert – bár jelenleg több amerikai és ukrán startup cég is fejleszt ilyeneket.
Ami még rosszabb, hogy a mostani helyzet csupán a személyzet nélküli autonóm fegyverek jövőjének előjátékának számít. A legtöbb jelenlegi drónt ember működteti távirányítással, vagy egyszerűen GPS vagy digitális térképek segítségével irányítják.
Az új AI-technológiák – amelyek nagyrészt nyilvánosan elérhető akadémiai kutatásokon és kereskedelmi termékeken alapulnak – azonban hamarosan átalakítják a hadviselést, és valószínűleg a terrorizmust is.
A mesterséges intelligenciával rendelkező drónok már most is képesek nagymértékben összehangolt rajokban működni, amelyek például lehetővé teszik a támadó számára, hogy körülvegye a célpontot, és megakadályozza annak menekülését. Maga a célzás is egyre pontosabbá válik – egészen egy ember arcának, egy vallási ruhadarabnak vagy egy adott jármű rendszámának azonosításáig –, és a drónrajok egyre inkább képesek városokon, erdőkön és épületeken keresztül átnavigálni. A sok közül az egyik példa erre a Science Robotics című folyóiratban, kínai egyetemi kutatók által közzétett 2022-es tanulmány, amely a drónok erdőn keresztüli navigációját mutatja be.
Kereskedelmi és katonai humanoid robotok megjelenése lesz a következő lépés. A Stanford Egyetem kutatói által januárban közzétett videók, amelyek a közelmúltban végzett kutatásaik alapján készültek, mesterséges intelligencia által vezérelt robotokat mutatnak, amelyek olyan háztartási feladatokat végeznek, mint ételek serpenyőben sütése és a kiömlött bor feltakarítása. Bár a garnélarák főzése messze van a mesterlövészpuskák kezelésétől vagy a rakéták alkatrészeinek összeszerelésétől, széles körű egyetértés van abban, hogy a humanoid robotika „ChatGPT-pillanata” elérkezett.
A mesterséges intelligencia által vezérelt katonai, kereskedelmi célú termékek egy összetett, többrétegű technológiai infrastruktúrától függenek, amelynek alapját a félvezetők gyártásához szükséges berendezések (a chipeket gyártó precíziós gépek), aztán a félvezetők (mint például az Nvidia AI-processzorai), az adatközpontok, az AI-modellek és azok képzési adatai, az AI-felhőszolgáltatások, a hardvertermékek tervezése, gyártása, valamint az alkalmazás- és rendszermérnöki tevékenységek képezik. A legtöbb ilyen területen az USA, Nyugat-Európa, Tajvan és Dél-Korea együttesen még mindig megelőzi Kínát (és Oroszországot), de előnyük egyre csökken, és Kína már most is uralja a tömeggyártott kettős felhasználású hardverek, például a drónok és robotok világpiacát.
A nyugati válasz erre a kihívásra eddig siralmasan elégtelen volt. Az AI-technológiák exportellenőrzése a félvezetők gyártásához szükséges berendezésekre és a processzorokra korlátozódik, és még ezeket is lazították, kijátszották. Bár a csúcskategóriás AI-processzorok Kínába történő kivitelét betiltották, az ugyanezen processzorokat használó amerikai felhőszolgáltatásokhoz továbbra is hozzá lehet férni, és az Nvidia most már Kínának is biztosít majdnem ugyanolyan erős, de kifejezetten az amerikai exportellenőrzésnek való megfelelés érdekében kialakított AI-processzorokat.
A mesterséges intelligencia kutatására, modelljeire és képzési adataira semmilyen export- vagy engedélyezési ellenőrzés nem vonatkozik.
Bár egyes amerikai vállalatok, például a Google, az AI-modelljeiket levédették, és korlátozták a kínai hozzáférést a technológiájukhoz, más cégek ennek ellenkezőjét tették.
- Míg az OpenAI megtiltja a közvetlen kínai hozzáférést a saját alkalmazásprogramozási felületeihez (API),
- ugyanezek az API-k a Microsofton keresztül továbbra is elérhetőek.
- Eközben a Meta teljességgel a nyílt forráskódon alapuló stratégiát követ a mesterséges intelligenciával kapcsolatos tevékenységeinél, és
- az Andreessen Horowitz kockázatitőke-társaság azért lobbizik, hogy megakadályozza a nyílt forráskódú AI-modellekre vonatkozó exportellenőrzést (vagy akár bármilyen szabályozási korlátozást).
Az amerikai és az európai technológiai szektor tehát úgy viselkedik, mint egy olyan kivégzőosztag, amelynek tagjai egymás ellen fordítják a fegyvereiket. Az egyes cégek igyekeznek minél többet eladni Kínának. Azzal, azonban hogy megpróbálnak előnyre szert tenni közvetlen versenytársaikkal szemben, minden egyes cég gyengíti a többi vállalat hosszú távú pozícióját, és végső soron még a sajátját is.
Ha ez így folytatódik, akkor ennek az lesz a következménye, hogy az USA és Nyugat-Európa lemarad Kínához – sőt, Oroszországhoz, Iránhoz vagy decentralizált terrorista csoportokhoz – képest mind az AI által vezérelt hadviselés, mind a kereskedelmi AI-alkalmazások terén.
A Szilícium-völgyben és a kormányzati szervezetekben számos technológiai szakember és cégvezető tisztában van ezzel a kockázattal, ami nagyon nyugtalanítja őket. De néhány jelentős kezdeményezés ellenére (mint például a Pentagonon belüli védelmi innovációs egység) viszonylag kevés változás történt a védelmi ipar hozzáállásában vagy a kormányzati politikában.
Ez a helyzet különösen abszurd, miután egyértelműen nyílna lehetőség egy rendkívül előnyös alkura: az iparág beleegyezik a kormányzat által kivetett exportellenőrzésbe cserébe azért, hogy a kormányzat által támogatott kollektív tárgyalásokra kerüljön sor Kínával a technológiai licencekkel, a piacra jutással és más kereskedelmi előnyökkel kapcsolatban. Néhány valódi feszültséget okozó kérdés ellenére a nemzetbiztonsági érdekek és a nyugati technológiai ágazat hosszú távú kollektív érdekei között feltűnően nagy az összhang.
A logikus stratégia az lenne, ha az amerikai kormány és az Európai Unió a nyugati ipar nevében tárgyalófélként lépne fel Kínával szemben. Ez azt jelenti, hogy az iparral együttműködve kellene cselekedni, ugyanakkor meg kell őrizni a szigorú ellenőrzések kialakításához és végrehajtásához szükséges jogköröket és függetlenséget (amelyekkel kapcsolatban az iparnak pedig el kell ismernie, hogy azok saját hosszú távú érdekeit is szolgálják).
Sajnos, jelenleg nem errefelé tartanak a dolgok. Bár a politikai döntéshozók és a tech szektor szakemberei kezdenek ráébredni a fenyegetésre, a technológia jóval gyorsabban fejlődik, mint ahogy azt a politikai viták és a jogalkotási folyamatok követni tudnák – nem is beszélve a Pentagon és a hagyományos védelmi beszállítók termékciklusairól. A fejlesztési folyamatok a mesterséges intelligencia terén olyan gyorsan haladnak előre, hogy azzal még az amerikai startup ökoszisztéma is alig bír lépést tartani. Emiatt sürgős lépésekre van szükség.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Charles Ferguson
Technológiai befektető és politikai elemző. Rendezője, illetve producere négy dokumentumfilmnek, köztük a 2010-ben megjelent, a 2007–2008-as pénzügyi válságról szóló, Inside Job című alkotásnak, amely Oscar-díjat kapott. A dokumentumfilmek készítése előtt a Brookings Intézet vezető kutatója volt. Angyalbefektető, illetve tech startupok és kockázatitőke-cégek tanácsadója főként a mesterséges intelligencia területén. Politikai elemzőként a technológiai kérdések nemzetbiztonsági és a gazdasági növekedést érintő kérdéseivel foglalkozik.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
