Hiába nőtt folyamatosan a minimálbér az elmúlt tíz évben, a legkisebb bérek mégsem közelítettek az átlaghoz: az időszakban az átlagbér 40%-a körül ingadozott a minimálbér. Sőt, a munkaerőhiány fokozódásának időszakában csökkenő trendet is láttunk, és csak azokban az években figyelhettünk meg 1-2%-pontos (átmeneti) megugrást, amikor a minimálbér kifejezetten nagymértékben, 10% felett emelkedett. A tartós növekedéshez azonban az kellett volna, hogy hosszú éveken keresztül emelkedjen gyors ütemben a minimálbér. Ilyen azonban nem történt, részben a gazdasági problémák, részben a választási ciklusokhoz igazodó minimálbér-emelések miatt.
Úgy tűnik azonban, hogy a kormányzat most eltökélt, hogy ne csak átmeneti megugrásokat lássunk a minimálbérben, hanem tartósan növekvő trend alakuljon ki. Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, akár egy három éves egyezség is létrejöhetne a munkavállalók és a munkaadók között, ami lehetővé tenné a minimálbér gyors és radikális emelését. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter pedig arról beszélt, hogy a minimálbérnek el kell érnie az átlagbér 50%-át, legkésőbb 2027-ig. Ez pedig csaknem 10%-pontos változás lenne néhány év alatt.
Ha a kormányzat ezt el szeretné érni, akkor nem tehet mást, minthogy a minimálbért minden egyes évben nagyon jelentős mértékben növeli.
Ha azzal a feltételezéssel élünk, hogy a következő években annyival nő az átlagbér, mint az elmúlt tíz évben, akkor 2027-re bruttó 860 ezer forint feletti átlagról beszélhetünk majd. Ez pedig a kormány 50%-os ígéretével 430 ezer forintos minimálbért jelentene, ami extrém mértékű növekedés a mostani, 266 800-hoz képest. Ehhez a következő három évben minden egyes évben 17-18%-kal kellene emelni a minimálbért, miközben az átlag nem nőhetne 10%-nál nagyobb mértékben.
Azonban a minimálbér éveken keresztüli, közel 20%-os emelése sem garancia semmire.
Amikor a minimálbér jelentősen nő, akkor a többi bérkategóriában is érdemi korrekciókat kell végrehajtani. Pusztán azért, hogy a munkáltatók elkerüljék a bértorlódást. Így könnyen lehet, hogy bár a kormányzat a minimálbér és az átlagbér közötti különbség csökkentésnek céljából nagyokat emel a legkisebb béreken, a különbség mégsem olvad úgy, mint ahogy várják.
Éppen azért, mert legalább a mediánbérig (ennél a dolgozók fele többet, másik fele kevesebbet keres) érdemi emeléseket kell végrehajtani olyankor, amikor nagyot nő a minimálbér, de az átlagbéren dolgozók (nagyjából a dolgozók kétharmada keres kevesebbet, mint az átlag) sem feltétlenül érik be kismértékű emeléssel. A következő években ráadásul minden bizonnyal fokozódni fog a munkaerőhiány, a feszes munkapiac közepette pedig a dolgozók alkupozíciója javul, így szinte mindenki nagyobb bérköveteléssel áll elő.
Érdemes végiggondolni azt is, hogy milyen mértékben kellene nőnie a reálbérnek (a keresetek vásárlóerejének) ahhoz, hogy 50%-ra emelkedjen a minimálbér aránya. Ha azt feltételezzük, hogy az egyensúlyi reálbéremelkedés 3% körül van országos szinten, akkor a minimálbér vásárlóerejének minden évben 10% feletti mértékben kellene emelkednie három éven keresztül. Ilyen nagy növekedési különbséget azonban szinte lehetetlen elérni a minimálbér és az átlagbér emelkedése között, éppen azért, mert a legkisebb bérek emelése a bérskálát is húzza magával.
Akkor mégis hogyan lehet elérni a kitűzött, 50%-os célt? Természetesen nem lehetetlen akár egy-két év alatt akkora ugrást megvalósítani, mint amekkorát a kabinet szeretne. Ehhez az elmúlt 30 év példáit kell segítségül hívni. Utoljára akkor sikerült a minimálbért érdemben közelíteni az átlaghoz, amikor egyik évről a másikra több mint 55%-kal nőtt a legkisebb fizetés, ekkor ugrott fel az átlag 30%-áról 40-re. Ez 2001-ben történt meg. A minimálbér átlaghoz képest mért alakulásának jót tett, hogy 2002-ben is jelentősen, 25%-kal nőtt a legkisebb bér.
Azonban a legkisebb bérek felzárkózásának több mind egyharmadát azonnal leradírozta, hogy 2003-ban nem változtattak a minimálbér összegén. Miután az átlagbér 10% feletti mértékben nőtt abban az évben, így a stagnáló minimálbér mellett logikus módon visszaesett a legkisebb fizetések átlaghoz mért aránya, egészen 36% közelébe. Majdnem egy évtizedig (2003 és 2011 között) szinte semmi sem változott, majd 2012-ben ugrott meg újra a minimálbér aránya, 40% körüli szintre: ekkor azonban nem örülhettek a minimálbéren dolgozók, a nettó ugyanis nem változott, csak az új adózási szabályok miatt nőtt nagyot a bruttó összeg.
Összességében tehát elmondható, hogy a minimálbért csak úgy lehet mindössze néhány év alatt jelentősen közelíteni az átlaghoz, ha extrém mértékben (20-50%-kal) nő a legkisebb bér. Vagyis a 6-10% körüli emelés - ami még súlyos gazdasági kockázatok nélkül megvalósítható lenne és amiről az érdekképviseletek beszélnek - biztosan nem elég a felzárkózáshoz. Ráadásul ahhoz, hogy az eredmény ne csak átmeneti legyen, a következő években is legalább olyan gyorsan kell növelni a minimálbért, mint ahogy az országos átlagbér emelkedik.
A legkisebb bérek gyors központi emelésének ráadásul komoly kockázatai lehetnek.
Egyrészt, számos kisvállalat nem feltétlenül tudná kitermelni a hirtelen megugró bérköltségeket, így elképzelhető, hogy egyes vállalatok csődbe mennének. Sokan azonban úgy érvelnek, hogy a munkaerőhiány időszakában ez nem is gond, hiszen a dolgozók könnyen találnak új állást, a kevésbé hatékony cégek megszűnése pedig akár jobb nemzetgazdasági termelékenységhez is vezethet.
A másik, ennél súlyosabb kockázat az infláció feléledése. A gyors béremelést a vállalatok vagy azonnal érvényesíthetik a fogyasztói árakban, így végső soron a dolgozók nem jutnak előrébb, vagy költségeket, beruházásokat vágnak vissza. Az árak megugrása újabb bérkövetelésekhez vezethet, ebben a helyzetben pedig a feszes munkaerőpiac épphogy ráerősít az inflációs trendre, miközben a beruházások visszafogása rontja a gazdasági kilátásokat. Főleg akkor fokozódhat a probléma, ha több éven keresztül - tervezetten - magas marad a minimálbér emelkedése, hiszen ez elindíthatja az ár-bér spirált (amelynek a szele az elmúlt években megsuhintotta Magyarországot, részben éppen a legkisebb bérek termelékenységtől elrugaszkodott emelése miatt). A magas infláció következtében nemcsak a minimálbér, hanem az átlagbér emelkedése is gyors lesz, végső soron pedig sem az átlagos bért kereső, sem a minimálbéres nem jut előrébb.
Könnyen lehet az is, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum növekedése eltérő pályán halad a következő években. Emlékezetes, tavaly decemberben a minimálbért 15%-kal, míg a bérminimumot csak 10%-kal emelték. A szakképzetlen és a szakképzett minimálbér emelésének a mértéke általában nem tér el egymástól, de nem lehet kizárni, hogy azon az úton halad majd tovább a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma, amin tavaly elindult, hiszen több szakszervezet is utalt egy ilyen tervre. Gulyás Gergely szavai alapján pedig a kormány is hajlik erre, szerinte a minimálbér és bérminimum összeérhet néhány év alatt. A Portfolio számításai szerint ha a kabinet azt szeretné elérni, hogy a minimálbér érje el az átlagbér 50%-át, miközben tűnjön el a különbség a bérminimum és a minimálbér között, akkor a bérminimum 30% körüli mértékben, míg a minimálbér 60%-kal nőne 3 év alatt. Ez fékezné az átlagbér növekedésére nehezedő nyomást (hiszen a bérminimum kisebb mértékben nőne, mint a minimálbér), de nem állítaná meg. A terv következménye, hogy 2027-re törvényi szinten nem lenne különbség a képzetlen és a szakképzett dolgozók minimális bére között.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
