Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A szélsőjobboldali mandátumok számának jelentős növekedését követően az új Európai Parlament várhatóan olyan kérdéseknek ad majd prioritást a klímaváltozás helyett, mint a bevándorlás, a biztonság és a megélhetési válság. Tekintettel arra, hogy az EP-be újonnan bekerülő képviselők közül sokan ellenzik az EU zöld programját, az Európai Unió arra is kényszerülhet, hogy lassítsa a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátásra történő átállását.
Az irányváltás helyett azonban az EU-nak meg kellene erősítenie klímavédelmi céljait, és példát kellene vennie Kínától és az Egyesült Államoktól.
Különösképpen Joe Biden amerikai elnök inflációcsökkentésről szóló törvényét (IRA) kellene követnie, és a tiszta energiára való átállás támogatására a zöld és európai termékek vásárlását ösztönző (buy green and European) programot és egy Európai Ipari Fejlesztési Alapot (EIDF) kellene létrehoznia.
A szélsőjobboldal egyik legnépszerűbb érve az energetikai átállással szemben az, hogy az európai Green Deal nagymértékben támaszkodik a Kínából és az Egyesült Államokból származó inputokra. A Kínából származó clean tech (fenntartható, zöld technológiai) termékek uniós importjának mértéke az elmúlt években az egekbe szökött: csak 2023-ban a lítiumion-akkumulátorok esetében 23,3 milliárd dollár, a napelemek esetében 19,1 milliárd dollár, az elektromos járművek esetében pedig 14,5 milliárd dollár értékű volt a behozatal.
Ezzel szemben az amerikai inflációcsökkentésről szóló törvény jelentősen megnövelte a megújuló energiába irányuló amerikai beruházásokat. 2023 második negyedévében közel 10 milliárd dollárt tett ki az akkumulátorgyártási technológiába irányuló amerikai befektetések értéke, ami több mint kétszerese annak az összegnek, amelyet 2022 második negyedévében az akkumulátorok, a nap- és szélenergia, a kritikus nyersanyagok és az elektromos meghajtású járművek szektorába fektettek.
A fokozódó globális versenyben az EU gazdasága kettős kényszerhelyzetben van.
- Egyrészt a legdinamikusabb vállalatai inkább az Egyesült Államokban, mint Európában fektetnek be.
- Másrészt az EU-ba irányuló kínai export növekszik, különösen Biden legutóbbi, a kínai termékekre kivetett vámjai után.
Azt lehetne várni, hogy egy nacionalistább Európai Parlament javítja majd az EU iparának kilátásait. A vezető európai megújulóenergia-ipari vállalatok, például a Vestas, a Nordex és az Orsted részvényárfolyamai azonban a választásokat követő napon csökkentek azon félelmek miatt, hogy a szélsőjobboldal térnyerése késleltetheti a zöld átállást.
Az EU versenyképességi pozíciójának megerősítése érdekében a politikai döntéshozóknak határozottan fel kell lépniük a kritikus iparágak támogatása érdekében.
Több mint 1200 szervezet, köztük 840 vezető feldolgozóipari vállalat írta alá a közelmúltban az Antwerpeni Nyilatkozatot, amely az EU 2024-29-es stratégiai agendájának kulcsfontosságú részeként „európai ipari megállapodást” (European Industrial Deal) szorgalmaz. Alexander De Croo belga miniszterelnök ezzel kapcsolatban a legtalálóbban úgy fogalmazott:
Hogyan növeljük tovább az európai iparunkat? A válasz: az európai Green Deal-hez hasonló szintű európai ipari megállapodással.
Különösen négy lépésre van szükség.
- Először is, az európai döntéshozóknak fel kell ismerniük, hogy a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátással járó átállás lassítása aláássa az EU globális versenyképességét. A zéró emissziós technológiák bevezetése a legjobb módja a fosszilis energiaforrások importja csökkentésének és az energia terén történő önellátás elérésének. Ezzel szemben a status quo fenntartása aláássa az EU energiabiztonsági stratégiáját, és Vlagyimir Putyin orosz elnök kezére játszik.
- Másodszor, az EIDF létrehozása kulcsfontosságú lépésnek számít az energiafüggetlenség és a technológiai szuverenitás eléréséhez. Amint azt a Covid idején a páneurópai pénzügyi támogatás végrehajtása mutatta, az uniós intézmények képesek hónapokon belül kiemelt fontosságú döntéseket hozni, és azokat megvalósítani, ha szükséges.
- Harmadszor, az EIDF-et közös kötvénykibocsátás révén kell finanszírozni. Az olyan zöld technológiák, mint az elektromos járművek, hőszivattyúk és a fotovoltaikus panelek gyártásának ösztönzése érdekében ennek a finanszírozási mechanizmusnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie a vállalkozók számára, túlzott jogosultsági követelmények nélkül. Kiemelt fontosságú, hogy az EIDF nem lehet sikeres a megújuló energiával foglalkozó uniós vállalatok számára kialakított megfelelő finanszírozási eszközök nélkül – ez az előny az amerikai vállalatok számára az IRA keretében már most is biztosított. Ezt a fajta finanszírozást azonban a politikai döntéshozóknak a termelési kapacitásba történő beruházásoktól és a munkahelyteremtéstől kellene függővé tenniük az egyes iparágakban.
- Végül pedig a közös kötvények kibocsátását az új bevételi források meghatározására irányuló összehangolt erőfeszítéseknek kell kísérniük. Az egyik lehetőség a kínai elektromos autókra vonatkozó további importvámok kivetése. Egy másik megközelítés a digitális platformok és a műanyagimport megadóztatása lehet.
Ha visszatekintünk a történelemben, akkor azt látjuk, hogy az uniós forrásokat az EU kohéziós politikáinak megfelelően és az EU-tagállamok egy főre jutó GDP-je alapján osztották el. A 2020-ban a tagországok Covidból való kilábalásának elősegítésére létrehozott NextGenerationEU alap azonban új precedenst teremtett azzal, hogy 800 milliárd euró (858 milliárd dollár) támogatást és kölcsönt osztott szét a Covid egyes gazdaságokra gyakorolt hatása alapján.
Hasonlóképpen, az EIDF-alapokat is az egyes iparágak szükségletei és az egyes ágazatok adott tagállam GDP-jéhez való hozzájárulása alapján kell elosztani. Ennek megfelelően a legtöbb forrást a viszonylag nagy ipari szektorral rendelkező országoknak (például Németország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Lengyelország, Hollandia, Írország és Belgium) kellene kapniuk.
Ez a megközelítés más tagállamok ellenállásába ütközhet, azonban ennek az iránynak a követése kulcsfontosságú szereppel bír Európa ipari újjászületésének elősegítése szempontjából.
Ahhoz, hogy az EU versenyképes maradjon a világgazdaság jelenlegi viszonyai között, fel kell gyorsítania a nettó zéró emisszióra történő átállást. Az EIDF létrehozása egy szükséges lépés ebbe az irányba.
Marcin Korolec
Több miniszteri posztot is betöltött a lengyel kormányban. Kereskedelmi miniszter 2005-2011 között, környezetvédelmi miniszter 2011-2013 között, klímavédelmi miniszter pedig 2014-2015 között volt. A varsói székhelyű Green Economy Institute igazgatója 2020 óta, valamint a szintén varsói Foundation for the Promotion of Electric Vehicles elnöke 2016 óta. 2021 óta az Európai Beruházási Bank környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó tanácsadói bizottságának tagja.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
