Ha kánikula van Magyarországon, illetve ha megdőlnek a hőmérsékleti rekordok, akkor extrém magas áramárak alakulnak ki az esti órákban – lényegében ez a mintázat rajzolódik ki az alábbi grafikonon, amelyen a másnapi órás nagykereskedelmi árakat mutatjuk július elejétől máig. Bekarikáztuk a júliusi, és a mostani hőhullámban látványosan megugró esti árszinteket. A ma este 8 és 9 óra közöttre kialakult 478 eurós áramár rendkívül magas, és a megugró kereslet mellett szűkös áramkínálatra utal.
Hőhullámok nélkül, általánosságban is elmondható, hogy az este 7 és 10 óra közötti idősávra esnek a legmagasabb árak, amikor már nem termelnek a napelemek, miközben jócskán felfut az áramkereslet a munkából hazaérkezés, az otthoni gépek, eszközök bekapcsolása miatt. Hőhullám idején viszont ez az esti kereslet még tovább ugrik, jórészt a légkondicionálók használata miatt, és júliusban két egymást követő napon este is megdőlt a nyári országos áramfogyasztási történelmi csúcs. A mai napra például így néznek ki az órás nagykereskedelmi árak, amely fekete vonalon jól látszik a napon belüli jelentős ingadozás és az esti magas árszintek:
Éppen ezért merül fel elsődlegesen az, hogy a lakosság háza táján gondoljuk végig a fogyasztás visszafogásának lehetőségeit. Az alábbiakban látványos ábrákkal, kereslet-kínálati görbékkel, érzékeltetjük, hogy például 300 mw-os esti keresletvisszafogás mivel járna.
Röviden: a nagykereskedelmi piacról áramot vásárlóknak, illetve a kiegyenlítő piacról is árambeszerzést végrehajtó rendszerirányító MAVIR-nak jókora anyagi könnyebbséggel járhatna ez (utóbbi terhe is lecsapódik a versenypiaci szereplőknél), és végső soron az ország is sokat spórolna vele.
Az előző hőhullám idején, július 12. körül, annyira extrém volt a magyarországi helyzet (annyira szűkösek voltak a magyarországi áramtermelési kapacitások a kereslethez képest, és részben ezért, részben egyéb külső tényezők miatt nagyon megugrottak az árak), hogy még az órás árak napi átlagával is felfelé lógtunk ki a régiós mezőnyből néhány napon keresztül (kék vonal). Ebben valószínűleg a merev rezsicsökkentési rendszernek is lehetett szerepe, így a felfelé kilógás a régióból a mostani hőhullám idején is megtörténhet.
Amint külön elemzésben megírtuk: július 18-án volt a leginkább extrém a helyzet az árak tekintetében, hiszen este 8 és 9 óra között 999 eurós áramár alakult ki. Ez csaknem megdöntötte a két évvel ezelőtti magyarországi történelmi árcsúcsot, noha az akkorihoz képest idén júliusban tizedébe került a gáz a nagykereskedelmi piacon, ami meghatározó jelentőségű az áramárak alakulásában.
Most kicsit részletesebben is megvizsgáltuk, hogy azon és a mostani kánikulai napokon a nagyon magas esti órás áramárak hogyan alakultak ki, azaz ezek mögött milyen áramkínálati és keresleti ajánlatok voltak a nagykereskedelmi piacon. Ezek alapján arra következtetünk, hogy ha a lakosság kicsit mérsékelné az esti áramfogyasztását, azaz ha érdekelt lenne ebben, akkor akár több száz euróval alacsonyabb esti áramárak is kialakulhatnának ezeken a kritikus napokon, ami az ország szintjén is érdemi anyagi könnyebbséggel járna. Azt, hogy mennyivel, nehéz kiszámítani, mert sok dinamikus hatással kellene kalkulálni (lásd alább). Emellett nyilván a versenypiacon is lehet sok olyan szerződés, amely nem teszi kellően érdekeltté a szereplőket a fogyasztás visszafogására ezeken a kritikus napokon.
Amint az alábbi ábrán bekarikáztuk: a július 18-án este 8 és 9 óra közötti időszakra leadott áramkeresleti (vételi, világoskék görbe) és kínálati (eladási, sötétkék görbe) ajánlatokból fel lehet rajzolni egy keresleti és kínálati görbét (ez az ún. Marshall kereszt), és ahol a kettő metszi egymást, azt az árszintet tekinti érvényesnek a marginális árképzési modell arra az adott órára, arra az adott árammennyiségre. Amint látjuk: 5100 MW körül elérte a kínálati oldal a lehetséges maximumát (kínálati korlátos a piac, nincs érdemben több szereplő, aki áramot tudna termelni, hiába fizetnének érte sokkal többet a vevők). Ezért látjuk azt, hogy csaknem függőlegessé vált a kínálati görbe, és ezen a függőleges szakaszon metszette el a keresleti görbe, így ebből alakult ki a 999 eurós ár.
Ha viszont a keresletet például 300 MW-tal lejjebb lehetett volna nyomni például a lakossági fogyasztás visszafogásával, azaz a keresleti görbét balra el lehetett volna tolni, akkor sokkal alacsonyabb ponton metszette volna a kínálati görbét, és így több száz euróval alacsonyabb áramár alakult volna ki arra az órára. (Nyilván ha a kínálati oldal szereplői tudnák, hogy a keresleti oldal szabályozási lehetősége, a dinamikus árképzés, a lakossági rezsivédett körben is megjelenhetne, és napon belül máskorra helyeznék át a fogyasztás egy részét, akkor más árajánlatokat adnának be kínálati oldalon, és más dinamikus hatások is bekapcsolódnának. Éppen ezért nem lehet mechanikusan 300 MW-tal balra eltolni a keresleti görbét, mert akkor abból 4800 MW körül nulla körüli ár alakulna ki, ami nem reális. Emellett az is lényeges, hogy a másnapi magyar árakat erősen befolyásolják a külföldi áramtermelési és fogyasztási adatok is, illetve a határkeresztező kapacitások is, így a hazai keresletvisszafogás árakra jótékony hatását nehéz kalkulálni, ezek a tényezők akár felül is írhatják valamelyest.)
A fent jelzett 300 MW-os lakossági keresletvisszafogási példa nem tűnik elrugaszkodottnak, hiszen egy friss felmérés szerint a 4 millió magyar háztartás egyharmadának, tehát
több, mint egymillió háztartásnak lehet klímaberendezése. Így ha közülük csak minden harmadik kikapcsolná este 7 és 10 óra között azt, akkor ebből valószínűleg kijönne ennyi keresletvisszafogás.
Az is rásegítene a lakossági áramfogyasztás esti leszorítására, ha a több, mint 100 ezer zöld rendszámos magyarországi gépjárműtulajdonos közül azok, akik otthon, rezsivédett áron, töltik este az autóikat, néhány tízezren előrehoznák, vagy elhalasztanák a töltést.
A hipotetikusan említett 300 MW-os lakossági fogyasztásvisszafogás a július 18-án este mért 6500 MW körüli teljes országos áramfogyasztásnak alig az 5%-a lett volna, és amint fent érzékeltettük: már ezzel jóval alacsonyabb áramár alakult volna ki aznap este a nagykereskedelmi piacon. Ezzel akár el lehetett volna kerülni, hogy a nagyon drágán és környezetszennyező módon áramot termelő olajtüzelésű erőműveket is csatasorba kelljen állítani az esti fogyasztási csúcsok idején, mint ahogy az júliusban több este is sorozatosan megtörtént (ezeket a barna területeket karikáztuk be).
A tegnap, augusztus 15-én, este 8-9 óra közötti idősávra is megnéztük a Marshall kereszt formáját. Amint az alábbi ábrán látszik: a kínálati oldal 5100 MW körül már nagyon "ki van feszítve", nem tudnak több áramot kínálni a másnapi piacon aktív szereplők, függőlegessé válik a kínálati görbe. Így ha a keresleti görbét ekkor is el lehetett volna tolni balra például 300 MW-tal, akkor a 330 eurónál akár jóval alacsonyabb ár jött volna ki erre az órára.
A szóban forgó hipotetikus 300 MW-os lakossági keresletvisszafogás a 6500 MW körüli tegnap esti teljes országos áramfogyasztáshoz képest szintén alig 5%-ot jelentett volna, és közben a 80 MW-os paksi leterhelés miatt még magasabbra futó, 3500 MW körüli, áramimportot is picit lejjebb lehetett volna szorítani.
Végül érdemes ránézni, hogy a ma este 8-9 óra közötti időszak Marshall keresztje hogyan néz ki. Ma már 5000 MW körül függőlegessé válik az áramkínálati görbe, és a keresleti görbe ehhez viszonylag közel, 4757 MW-nál metszette el, és ez adta ki a 499 eurós áramárat. Némi lakossági, és/vagy vállalati keresletvisszafogás mellett ezt az árat is jócskán lejjebb lehetne tornászni.
Amint korábban a Portfolio elsőként írta meg: az uniós helyreállítási tervben a kormány bevállalta, hogy 2025 végéig megteremti a lakosság számára a dinamikus árképzés lehetőségét az árampiacon. Ezzel kinyitná az ajtót a lakossági rezsicsökkentés átalakítása előtt, amiből sok háztartás akár jókora pénzügyi előnyhöz is juthat az átlagfogyasztás feletti résznél. Ez akkor történne meg, ha éppen akkor fogyasztana több áramot, amikor az nagyon olcsó, így például a napközbeni órákban, amikor ontják a napelemek a termelést a hálózatra.
A dinamikus árképzés bevezetése, így tehát az, hogy akár óránként, vagy még gyakrabban, is változhat az ár, el tudná érni, hogy csökkentse a keresletet azokban az esti órákban, amikor nagyon drága az áram a piacon. Mivel a helyreállítási program pénzeihez addig nem férhet hozzá a kormány, amíg nem teljesíti maradéktalanul a 27 szupermérföldkövet, márpedig erre korlátozott akarat látszott eddig, ezért egyelőre kérdéses, hogy a dinamikus árképzés bevezetésével fog-e haladni a kormány, és mikor.
Mindenesetre a fent vázolt előnyök miatt megfontolandó, hogy nemcsak akkor érdemes megvalósítani egy ilyen rendszert, ha biztosan jönnek a helyreállítási pénzek.
Azt is érdemes azonban jegyezni, hogy a dinamikus árképzés alapját jelentő bő 800 ezer okos mérő kiosztása rendben zajlik az ország egyes területein, igaz azokat is helyreállítási pénzből tervezte utólag megfinanszírozni a kormány.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
