Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Globális szinten már most is közel 2 ezer milliárd dollárt költünk évente arra, hogy megpróbáljuk kikényszeríteni az energiaátállást. Az elmúlt évtizedben a nap- és szélenergia felhasználása minden idők legmagasabb szintjére emelkedett. Ez azonban nem csökkentette a fosszilis energiaforrások felhasználását, annak mértéke még nőtt is az elmúlt tíz évben.
Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy amikor különböző országok több megújuló energiát használnak, ezek többsége nem helyettesíti a szenet, a földgázt vagy a kőolajat. Egyszerűen csak növeli az energiafogyasztást.
A legújabb kutatások azt mutatják, hogy minden hat egységnyi új zöld energia kevesebb mint egy egységnyi fosszilis energiaforrást vált ki.
Az Egyesült Államokban végzett elemzések szerint a megújuló energiaforrások támogatása egyszerűen csak azt eredményezi, hogy összességében nő az energiafelhasználás. Más szóval, a zöld energiát ösztönző intézkedések az emisszió növekedését okozzák.
A történelmet kellően ismerő embereket mindez nem lepheti meg.
- Az 1800-as években a fáról a szénre való átállás során a fa felhasználása összességében még akkor is nőtt, amikor a szén az energiaszükséglet nagyobb hányadát fedte le.
- Ugyanez történt, amikor a szénről az olajra tértünk át: 1970-re az olaj, a szén, a földgáz és a fa mind több energiát biztosított, mint valaha.
Az emberiségnek kielégíthetetlen igénye van a megfizethető energia iránt, amelyre a modern élet minden területén szükség van. Az elmúlt fél évszázadban az olajból és szénből nyert energia mértéke ismét megduplázódott, a vízenergia esetében megháromszorozódott, a földgáznál pedig megnégyszereződött ez a mérték – és robbanásszerűen megnőtt az atom-, a nap- és a szélenergia felhasználása. Az egész világnak – és az átlagembereknek – soha nem állt még rendelkezésre ennyi energia.
A zöld energiaátállás alapjául szolgáló nagyszabású terv többnyire azt állítja, hogy az erősen támogatott megújuló energiaforrások mindenhová történő bevezetése varázsütésre eltünteti a fosszilis energiaforrásokat. Egy nemrégiben készült tanulmány azonban arra a következtetésre jutott, hogy ez az érvelés „félrevezető”. A kutatók megállapították, hogy minden korábbi olyan esetben, amikor új energiaforrást vezettek be,
még sosem fordult elő, hogy a már meglévő energiaforrások használata tartósan csökkent volna.
Mi változtathatja meg a relatív energiafelhasználásunkat? Egy tanulmány 14, az elmúlt öt évszázadban lezajlott átállást vizsgált meg, például amikor a földművesek az állatokkal történő szántásról áttértek a fosszilis üzemanyaggal működő traktorokkal végzett szántásra. A fő mozgatórugó mindig az volt, hogy az új energiaforrás jobb vagy olcsóbb szolgáltatást biztosít.
A nap- és a szélenergia egyik szempontból sem hozza a várt eredményeket.
- Nem jobbak, mert a fosszilis energiaforrásokkal ellentétben, amelyek akkor termelnek áramot, amikor csak szükségünk van rá, ezek csak az időjárás szeszélyeinek megfelelően képesek energiát termelni.
- Ez azt jelenti, hogy a megújuló energiaforrások nem is olcsóbbak. A legjobb esetben is csak akkor nem drágábbak, ha süt a nap, vagy éppen megfelelő sebességgel fúj a szél. Az idő többi részében többnyire nem lehet szó hasznosításról, és végtelenül drágák.
Ha figyelembe vesszük az energiatárolás mindössze négyórás költségét, a szél- és napenergia-megoldások nem versenyképesek a fosszilis energiaforrásokkal szemben.
A nap- vagy szélenergiára való valódi, fenntartható átálláshoz nagyságrendekkel több energiatárolóra lenne szükség, ami hihetetlenül megfizethetetlenné teszi ezeket a megoldásokat.
Ráadásul a nap- és szélenergia egy hatalmas kihívás csak kis részét kezeli. E két energiaforrást szinte teljes egészében a villamosenergia-ágazatban használják, amely a globális energiafelhasználás mindössze egyötödét teszi ki.
- Még mindig küzdünk azzal, hogy zöld megoldásokat találjunk a közlekedés nagy részére.
- Továbbá a fűtés, a feldolgozóipar vagy a mezőgazdaság hatalmas energiaszükségletével még csak nem is kezdtünk el foglalkozni.
- Ebből a szempontból a leglényegesebb ágazatokat, mint az acél-, a cement-, a műanyag- és a műtrágyaipart szinte teljesen figyelmen kívül hagyjuk.
Nem csoda tehát, hogy miközben sok szó esik a világ energetikai átállásáról, még a Biden-adminisztráció is úgy találja, hogy miközben a megújuló energiaforrások használata 2050-ig óriási mértékben fog növekedni világszerte, az olaj, a földgáz és a szén terén is további növekedést fogunk tapasztalni.
Ezen a pályán haladva soha nem fogjuk elérni a fosszilis energiaforrásokról történő energetikai átállást. Ehhez sokkal több támogatást kellene biztosítani a nap- és szélenergiának, valamint az akkumulátorszektornak és a hidrogén alapú energiának. Továbbá mindannyiunknak el kellene fogadnunk a kevésbé hatékony technológiákat olyan fontos szükségletek kielégítése terén, mint az acél- és a műtrágyagyártás.
A valódi átálláshoz azonban arra is szükség lenne, hogy a politikusok jelentős mértékű adókat vessenek ki a fosszilis energiaforrásokra, hogy azok használata kevésbé vonzóvá váljon.
A McKinsey becslése szerint a valódi átállás közvetlen költsége évente több mint 5 ezer milliárd dollár lenne. Ekkora összegű kiadás lelassítaná a gazdasági növekedést, így a valós költségek ötször ekkora összeget tennének ki. A gazdag országokban élő emberek esetében az egy főre jutó éves költségek összege meghaladhatja a 13 ezer dollárt. A választók nem fogják ezt támogatni.
Az átállás egyetlen reális módja az, ha a zöld energia jelentette alternatív megoldások terén jelentős fejlesztések történnek.
Ez azt jelenti, hogy több k+f-befektetést kell megvalósítani a zöld energia terén. Innovációra van szükség a szél- és napenergia, valamint az energiatárolás, az atomenergia és sok más lehetséges megoldás terén is. Az alternatív energia költségeit a fosszilis energiaforrások ára alá kell szorítani, ugyanis ez az egyetlen módja annak, hogy a zöld megoldásokat globálisan, ne csak néhány, a klímavédelemért aggódó, gazdag ország elitje által lehessen megvalósítani.
Amikor a politikusok azt mondják, hogy a zöld átmenet már javában zajlik, és nekünk is be kell abba szállnunk, akkor valójában csak arra kérik a választókat, hogy támogassák őket abban, hogy meggondolatlanul még több pénzt pazarolhassanak el. Ennél sokkal okosabbnak kell lennünk.
Bjorn Lomborg
A Copenhagen Consensus Center think tank elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira (kezdve a betegségek, az éhezés felszámolásától az oktatásig, a klímaváltozásig), lényegében az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítására megoldási javaslatokat dolgozott ki. A Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója. Elemzései, publicisztikái jellemzően a klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdését járják körül.
Címlapkép forrása: Shutterstock
