Gazdasági válságok sora ért minket, amelyek megoldását a gazdaságpolitikai döntéshozóktól várjuk: a globális infláció letörésének feladata a jegybankok vállát terheli. A világ központi bankjaira óriási nyomás nehezedik manapság, az inflációt ugyanis úgy kell visszaszorítaniuk a célhoz, hogy közben ne okozzanak recessziót és ne forgassák fel a piacokat.
A jegybankok vékony jégen lépdelnek mostanság, a fenti két cél együttes eléréséhez precízen kimért kamatpolitikára van szükség. Hogy mikor mennyire igazítsák ki a kamatpolitikát, ehhez a gazdasági-pénzügyi adatok sokaságát kell figyelembe venniük, ezek pontos és gyors értelmezése kőkemény közgazdasági ismereteket, mély szaktudást, mindezek felett nagy tapasztalatot igényel. Nem véletlen, hogy a jegybankok nagy számban alkalmaznak kiválóan képzett közgazdászokat.
Annál érdekesebb tény viszont, hogy a világ négy legfontosabb jegybankjából háromnak az elnöke nem közgazdász.
Tapasztalt bankár, de nem közgazdász
Mindjárt itt a világ legfontosabb jegybankja, a Fed, amelyet nem közgazdász vezet. (Hogy miért a Fed a legfontosabb jegybank, azt könnyű belátni: az amerikai gazdaság a legnagyobb, a dollár messze a legfontosabb tartalékdeviza, az amerikai kötvények a legkeresettebbek a világon, az amerikai részvénypiac kapitalizációja messze meghaladja a többi országét stb.)
Jerome Hayden Powell 1975-ben szerzett politológus diplomát a Princetown Egyetemen, majd 1979-ben megszerezte a doktori végzettségen jogi területen a Georgetown Egyetemen. Az egyetem lapjának főszerkesztője is volt egy ideig.
Powell végzettségét tekintve tehát nem közgazdász, ám tekintélyes bankszakmai múlt van mögötte. A pályafutását még ügyvédi irodáknál kezdte, ám később a befektetési bankok felé váltott. Az első megálló a Dillon, Read & Co nevű befektetési bank volt, amelynek alelnöki pozíciójáig jutott (a bankoknak jellemzőek sok alelnöke van). 1993 és 1995 a Bankers Trust nevű bizalmi vagyonkezelő ügyvezető igazgatója volt, majd a The Carlyle Group nevű alapkezelő partnerévé lépett elő. 2008-tól a Global Environment Fund nevű kockázati tőketársaság vezetője lett, de volt egy saját alapítású alapkezelője, amely a Severn Capital Partners névre hallgat. Nemcsak bankszakmai, hanem vezetői tapasztalatokra is szert tett karrierje során.
A republikánus Powell közéleti érdeklődése is régre vezethető vissza. 1992-ben az idősebb George Bush kormánya alatt a Pénzügyminisztérium belföldi pénzügyekért felelős államtitkára lett, 2010 és 2012 között a Bipartisan Policy Center nevű think tanknél tevékenykedett, ahol a 2011-es adósságplafon-válság adott neki munkát bőven. 2012-től tagja a Fed kormányzótanácsának, 2018-tól Donald Trump kinevezte a Fed élére (amit később Trump látványosan megbánt).
Mandátuma 2026-ig szól. A Powell vezette Fed története egyik legnagyobb kihívásával nézett szembe, a 2022-es inflációs csúcsnál csak az 1980-as volt magasabb. Hogy végül az inflációt mikor sikerül letörni – és milyen áron –, az nyitott kérdés, de a közgazdász-szakma Powell eddigi munkáját pozitívan ítéli meg. Politikai oldalról, főleg a saját pártja felől viszont éledező kritikáknak van kitéve a Fed.
Inkább politikus, mint jegybankár
Az Európai Központi Bankot is egy jogász vezeti. Christine Lagarde jogi diplomáját a Paris Nanterre University és a Sciences Po Aix nevű intézményeken szerezte meg. Jogászi pályafutását 1981-ben kezdte a Baker & McKenzie irodánál, 1999-ben a vállalat elnökévé választották. Ezután fordult a közügyek felé: 2005 és 2007 között külkereskedelemért felelős miniszter volt Franciaországban a Fillon-kormányban (Jacques Chirac elnöksége idején). Sarkozy elnöksége idején, 2007 és 2011 között az ország pénzügyminisztere volt. 2011-ben megválasztották az IMF élére, 2016-ban újabb 5 éves időtávra kapott megbízást, ám ezt nem töltötte ki: 2019-től átvette az Európai Központi Bank elnöki tisztséget.
Ahogy az látszik, jogi végzettsége után Lagarde is komoly tapasztalatot szerzett a közpénzügyek területén, pénzügyminiszterként és az IMF vezetőjeként aligha nevezhető kívülállónak a pénzügyi világban. Az EKB vezetőjeként viszont nem olyan konszenzusos a megítélése, mint elődjének, Mario Draghi-nak, vagy az amerikai Powellnek. A belső elégedettségi felméréseken az utóbbi időben rosszul szerepel, szakmai kritikusai pedig az EKB irányvonalának nem megfelelő kommunikálását róják fel neki. Megbízatása 2027-ben jár le.
Történészből is lehet jegybankelnök
A két legfontosabb jegybankot tehát két jogász irányítja, a globális pénzügyekre szintén fontos hatást gyakorló
Bank of Englandet viszont egy történész vezeti.
Andrew John Bailey a cambridge-i Queens' College-ben szerzett történészi végzettséget, majd itt szerzett tudományos fokozatot is. Már történészi pályája során is a gazdaságtörténelem érdekelte, és későbbi karrierje is a gazdasági elemzés irányába haladt: a London School of Economics kutatója lett, 1985-ben csatlakozott a Bank of Englandhez, amelyet 2020 óta vezet.
Noha a negyedik nagy globális jegybank, a Bank of Japan jelenlegi elnöke, Kazuo Ueda közgazdász, a jegybankot egészen tavalyig irányító, a permanens lazításról elhíresült Haruhiko Kuroda szintén jogászként szerezte első végzettségét, igaz, a doktori fokozatát már közgazdaságtanból. A török, az orosz, a kínai jegybankokat vérbeli közgazdászok vezetik, ahogy az eurózónán kívüli fejlett Európa jegybankjainak mindegyikét is.
Nem szokványos dolog, de nem is feltétlenül probléma
Ahhoz, hogy valaki a központi bank vezetője legyen, nem elvárás a közgazdasági végzettség, ahogy ezt a fenti példák is mutatják. A jegybankelnök személye fontos, ám a döntéseket nem egyedül hozza: a monetáris politikai testület szavazással határoz a kamatokról, az elnöknek pedig az üléseken megfogalmazott konszenzusos üzenetet kell közvetítenie. Ráadásul a döntéshozóknak egy méretes, jól képzett stáb áll rendelkezésére, hogy a monetáris politikai döntések mögött biztosítva legyen az erős szakmai háttér.
A jegybanki vezetők tulajdonképpen politikai kinevezettek: noha megválasztásuk után teljes függetlenséget élveznek, a vezetők kiválasztása az aktuális kormánypárt, elnök hatáskörében, vagy a politikai vezetők alkuja által történik (utóbbi igaz például az EKB-elnök kiválasztására).
mindezek mellett is feltétlenül szükséges, hogy a jegybanki vezető gazdasági kérdésekben kompetens legyen.
A gazdaságpolitika másik ága, a fiskális politika ugyanis – a demokratikus kormányzás természetéből adódóan – nem mindig a szakpolitikailag szükséges szempontokat priorizálja. A kormányzat például hajlamos a fiskális fegyelmezetlenségre, vagy a gazdaságpolitikai szempontok politikai célok alá rendelésére. A gazdaságban fennálló egyensúlyok elérésében így nagyobb szerepet kap a jegybank, amelytől elvárt, hogy a monetáris politikai célokat a legjobb tudása szerint, minden mást – például a politikai következményeket – figyelmen kívül hagyva érje el. Ezt, vagy legalábbis ennek látszatát, sikeresen fenn tudták tartani a nagy jegybankok az utóbbi években.
Címlapkép forrása: Erica Canepa/Bloomberg via Getty Images
