Ez a lényeg
Rengeteg exkluzív részletet tudtunk meg a szövevényes Lukoil-ügyről, így például azt, hogy mégsem pótolták ki júliusban az orosz szállítók a Lukoil-blokkolás miatt kiesett olajmennyiségeket, mert valójában orosz oldalon blokkolták a szállítók kapacitásfoglalási lehetőségét. Azt is megtudtuk, hogy a Mol már jelezte a háttérben: hajlandó lehet az orosz-ukrán határon átvenni tulajdonjogilag is az orosz szállítók olaját. Sőt, valószínűleg az Európai Bizottság is erre tehet javaslatot a cégnek, miután minden irányból begyűjti az információkat, és az üzemanyaghiánnyal riogató politikusi nyilatkozatok mellett megállapítja a valós ellátásbiztonsági helyzetet.
Egyelőre nincs ellátásbiztonsági, illetve üzemanyaghiány kockázat, ezt minden forrásunk egybehangzóan megerősítette.
Így tehát az az irány körvonalazódik, hogy a Mol a saját kockázatára, egy ukrán szankció hatálya alatt nem álló szállítócég közreműködésével juttatná át az olajat Ukrajnán. Ez érthető is lenne, hiszen a második irány, a horvátok felől megnövelt szállítás jóval magasabb olajbeszerzési és szállítási költségekkel járna.
Az első irány választása esetén azonban benne van a pakliban, és ezt az ukrán miniszterelnök tegnapi jelzése csak megerősítette: további szankciókat hozhatnak az ukránok, hogy elérjék:
amennyire csak lehetséges, fel kell adni az orosz olajat.
Erre lehet majd olyan további csavar a történetben, hogy a Mol papíron leváltja az orosz olajat például kazah olajra, de molekula szinten mégis orosz olaj jön, ahogy azt a Barátság kőolajvezeték északi ágán most is látjuk Lengyelország és Németország irányába. Ott a Berlin melletti Schwedt finomítóba papíron kazah kőolaj érkezik, ami gyakorlatilag az orosz urali kőolajtípus (REB) tulajdonságaira kísértetiesen hasonlít tudomásunk szerint.
Ha efelett az átpapírozás felett nem hunynak szemet az ukránok, akkor a tényleges diverzifikációra kényszerítés jegyében az Adria-vezeték felé terelhetik a Mol nem-orosz olajimportját, amennyire csak a vezeték kapacitása engedi. Azt is megtudtuk egyébként: meglepően nagy olajmennyiséget is fel lehetne onnan hozni a Mol százhalombattai és pozsonyi finomítóiba, igaz ezzel is lennének kockázatok.
Lássuk a részleteket!
Érdemes sorjában haladni, mert így a szövevényes ügy jobban átlátható. A legfontosabb információk a következők tudomásunk szerint:
- Amiatt, hogy az ukránok blokkolták a Lukoil olajtranzitját, tudomásunk szerint júliusban 260 ezer tonna orosz nyersolaj szállítás maradt el Magyarország és 105 ezer tonna Szlovákia irányába. Így tehát az eddigi tudásunkkal ellentétben a Lukoil-szankció miatt kieső szállításokat nem pótolták másik orosz szállítók Ukrajnán át.
- Ennek az lehetett az oka, hogy eltérés mutatkozott az ukrán kommunikáció és az orosz tettek között. A háttérben az történhetett, hogy miután az ukránok szankcionálták a Lukoil orosz anyacégét, a Mol lenyilatkozta az ukrán vezetéküzemeltető Ukrtransnafta felé, hogy az Oroszországból Ukrajnába belépő olajnak nem az orosz anyacég a tulajdonosa, hanem négy másik kereskedő cég. (Ezeket most nem nevezzük meg, de két cég ismert a szakmában, az egyik a Lukoil svájci kereskedő cége, kettő viszont inkább ismeretlennek nevezhető, az egyik egy ciprusi székhelyű, Magyarországon kereskedelmi kirendeltséggel rendelkező cég).
- A négy cég megnevezése után az Ukrtransnafta azt jelezte vissza a Molnak, hogy így nincs indok arra, hogy felfüggessze ezek szállítási lehetőségét, tehát átjöhetett volna az orosz olaj Ukrajnán át. Információink szerint azonban a gyakorlatban az történt, hogy az orosz vezetéküzemeltető Transznyeft, amely kapcsolatban áll a kereskedőkkel, indoklás nélkül blokkolta, hogy ez a négy cég kapacitást tudjon foglalni az ukrán vezetékszakaszon. Így a Lukoil által szállítani tervezett olajat a többi négy kereskedő cég sem tudta áthozni Ukrajnán, így kiesett a fent említett 365 ezer tonna, és ezért irányított át a Lukoil 340 ezer tonna nyersolajat júliusra az orosz kikötők felé. A Kremlből pedig mindezekre csak azt üzenték, hogy az orosz olaj vásárlói most válsághelyzetbe kerültek az ukrán döntés miatt, oldják meg maguk ezt, mert ők nem tehetnek semmit.
- Ezt a helyzetet a Mol átmenetileg kezelni tudta részben a horvátok felől megnövelt importtal, illetve egyéb segítséggel, így azt minden forrásunk hangsúlyozta, hogy nincs egyelőre ellátásbiztonsági kockázat. A Mol azonban hangsúlyozza a háttérben a felek felé, hogy ez nem tartós megoldás, bár nem tudni, hogy miért. Sőt, azt is jelezte a háttérben, hogy augusztusban 20%-kal kevesebb lehet az Ukrajna felőli olajszállítás, mint a szükségletei (nem tudni, hogy ez a 20% a megnövekedő augusztusi üzemanyagfogyasztási csúcs miatt lenne így, vagy tartósan is 20% körüli elmaradást lát a fogyasztói igényekhez képest a beérkező olajmennyiségnél a cég). Úgy tudjuk, hogy augusztus végéig ebből még nem lesz gond a százhalombattai finomítóban (sem), de éppen ezért mondhatta azt Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt pénteki Kormányinfón: szeptemberig megoldást kell találni, mert ez a helyzet így tartósan nem maradhat fent.
- A megoldást vagy az jelentené, hogy a Mol bevállalja: az orosz-ukrán határon átveszi az orosz/kazah olajat, vagy az, hogy megnöveli az Adria-vezeték felőli nem-orosz olajimportot. Úgy tudjuk, hogy a horvát vezeték tényleges éves kapacitása jelenleg 10 millió tonna körül van, de a horvát vezetéküzemeltető JANAF "kis trükközésekkel", például a szállított olaj viszkozitásának csökkentésével, kapacitásbővítési beruházások nélkül is el tudná érni, hogy ez felmenjen 14 millió tonna körülre évente. Ennek is lehetnek ellátásbiztonsági kockázatai, hiszen az sose jó, ha egy vezeték elméleti éves kapacitása körüli mennyiséget próbálnak rajta tartósan szállítani. Gondolni kell ugyanis a karbantartások miatti leállásokra, illetve a beszerzett, egymástól eltérő tulajdonságú olajok vezetéken egymás utáni eljuttatásának időigényére is, hiszen a Molnak nincs keverőüzeme az omisalji olajterminálnál (sem).
- Úgy tudjuk, hogy akár 8 millió tonna éves szabad kapacitás is lehet a horvát vezetéken, miközben a Lukoil felől 3,8-4,5 millió tonna körüli volumen esett ki az ukrajnai tranziton éves szinten Magyarország és Szlovákia irányába. Így tehát bőven át tudná venni az Adria-vezeték a Lukoil-ügyben kiesett mennyiséget, és éppen ezért nem lehet egyelőre ellátásbiztonsági kockázatról beszélni.
A döntési helyzet tartalma
A nagy döntési helyzet tehát leegyszerűsítve a következő a Mol számára: eddig a magyar-ukrán, illetve szlovák-ukrán határon vette át tulajdonjogilag az olajat a cég, de mostantól ezt az átvételi pontot áttenné az orosz-ukrán határra, és megbízna egy szállítót az ukrajnai tranzittal.
Ezzel a tranzitszállítási kockázat a Mol nyakába kerülne, amelyre megpróbálhat biztosítást kötni, de ennek eleve lenne plusz költsége, másrészt onnantól kezdve direkt nyomásgyakorlási csatornát teremtene a maga számára a Mol az ukránok felől.
Erősen leegyszerűsítve a magyar autósok üzemanyagára is megérezhetné, ha a magyar és az ukrán kormány összefeszülne a következő időszakban bizonyos ukrajnai támogatási és egyéb kérdésekben. Ráadásul az ukrán miniszterelnök tegnapi szavai alapján ("amennyire csak lehetséges, fel kell adni az orosz olajat") könnyen jöhetne további ukrán szankció orosz olajkitermelők és szállítók ellen, hogy efelé tereljék a folyamatokat. Így hiába venné át az olajat az orosz-ukrán határon a Mol, ha valamilyen további szankció blokkolná annak áthozatalát Ukrajna területén.
A fenti irány alternatívája az Adria-vezetéken keresztül megnövelt import lenne, hiszen van bőven szabad kapacitás, de ott az orosznál drágábban árazott nyugati és arab típusú olajokhoz tudna hozzáférni a Mol. Így tehát az olajbeszerzés költsége eleve emelkedne, ráadásul amint korábbi elemzésünkben rámutattunk: dupla akkora 100 km-re vetítve a horvát szakaszon a tranzitdíj, mint az ukránon. Így a magyar autósok üzemanyagára e két hatás eredőjeként érezhetné meg a változásokat. Nyilván a megnövelt szállítási volumen esetén lehetne tárgyalásokat folytatni a horvát JANAF-fal, hogy vigye lejjebb a tranzitdíjat, de ehhez jobb magyar-horvát viszonyra, illetve a Mol-INA-ügybeli feszültség csillapítására is szükség lehetne.
A fentiek összességében afelé mutatnak, hogy a Mol megpróbálkozhat az orosz olaj átvételével az orosz-ukrán határon, de
előfordulhat, hogy az ukránok végül afelé terelik, hogy annyi nem-orosz olajat vegyen az Adria vezetéken keresztül, amennyit a vezeték kapacitása elbír.
Ezzel az orosz olaj diverzifikációja további lendületet venne Magyarországon és Szlovákiában, miközben valós ellátásbiztonsági kockázattal nem járna, csak beszerzési költségtöbblettel. Utóbbi esetén nagy eséllyel lepattannának a magyar és szlovák érvek az Európai Bizottságról is, így nem hívná össze az EU-Ukrajna konzultációs fórumot sem. Az eddigi jelek alapján jól láthatóan vonakodik ezt megtenni a brüsszeli testület; és az ukrán miniszterelnök is kijelentette, hogy Brüsszel az ő oldalukon áll a Lukoil-ügyben.
Ennek egyébként az is lényeges oka, hogy amint az Európai Bizottság júniusi magyar országelemzése rámutatott: "Magyarország továbbra is nagymértékben függ Oroszországtól a fosszilis tüzelőanyagok behozatalának nagy részében, és a diverzifikációs erőfeszítések lassúak maradtak." Azt is rögzítette az anyag:
2022-ben Magyarország kőolajimportjának mintegy 84%-a Oroszországtól függött, ami 2014 óta a legmagasabb szint.
Az alábbi, az orosz függőség mértékéről, és a diverzifikáció 2022-ig történő alakulásáról egy látványos táblázatot is mellékeltek a terjedelmes anyaghoz, amelyből kiemeltük a fenti témához kapcsolódó lényeget:
Szlovákia esetén ugyanezek a mutatók az országelemzésben így néztek ki:
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
