Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) és a Center for the Study of Democracy (CSD) nemrégiben megjelent jelentése megerősítette azt, amit Isztambulban megfigyelhettem. Törökország megkönnyítette az orosz olaj Európai Unióba történő szállítását, mióta Oroszország teljeskörű támadást indított Ukrajna ellen, lehetővé téve a Kreml számára, hogy megkerülje az uniós szankciókat, és elodázza a háborút. 2023-ban Törökország lett az orosz fosszilis energiahordozók legnagyobb vásárlója a világon, miután mintegy 42,2 milliárd euró (45,9 milliárd dollár) értékben importált kőolajat, földgázt és szenet Oroszországból – ez ötszörös növekedést jelent az elmúlt évtized alatt.
Annak ellenére, hogy az EU és a G7-ek betiltották az orosz kőolajimportot, az európai országok továbbra is hatalmas mennyiségű nyersolajat és kőolajterméket vásárolnak Törökországból. A CREA és a CSD közös jelentése megállapította, hogy 2023 februárja – amikor az orosz finomított kőolajtermékekre vonatkozó uniós tilalom és a G7-es árplafon hatályba lépett – és 2024 februárja között a tagállamok 5,16 millió tonna kőolajterméket importáltak 3,1 milliárd euró értékben három törökországi kikötőből (Ceyhan, Marmara Ereğlisi és Mersin). Döntő fontosságú, hogy ezekben a kikötőkben alig vagy nem is folyik finomítás, és nagymértékben függnek az Oroszországból tengeri úrpn érkező fosszilis üzemanyagoktól.
Ugyanebben az időszakban az EU Törökországból származó kőolajtermék-importja éves szinten 107%-kal nőtt.
Eközben Törökország Oroszországból származó kőolajtermék-importja 2023-ban több mint kétszeresére, összesen 17,6 milliárd euróra emelkedett, és becslések szerint 5,4 milliárd euró adóbevételt termelt a Kreml hadikasszájába. Tekintettel arra, hogy Törökország hazai olajtermék-fogyasztása elhanyagolható mértékben nőtt, ezek a számok erősen arra utalnak, hogy a török raktárak azért importálnak orosz üzemanyagot, hogy azt Nyugaton tovább értékesíthessék.
Törökország stratégiai fekvése és viszonylag korlátozott finomítói kapacitása miatt a kereskedők hagyományosan jövedelmezőbbnek találták az olajtermékek vásárlását és tárolását, mint a nyersolaj feldolgozását. Most pedig, hogy az ukrajnai háború megemelte az energiaárakat, Oroszország minden egyes hordó olaj után, amelyet az EU-ban elad, magasabb hasznot realizál. A profit nagy részét a nagy orosz olajipari vállalatok kereskedelmi közvetítő cégei realizálják, amelyek jellemzően olyan adóparadicsomokban vannak bejegyezve, mint Svájc, Hollandia és az Egyesült Arab Emírségek.
A Kreml stratégiája, hogy Törökországot használja köztes megállóhelyként a szankciórendszer azon nyilvánvaló kiskapuját használja ki, amely lehetővé teszi a kevert orosz olajtermékek bejutását az EU-ba.
A hivatalos útmutatás szerint az ilyen termékeket „lényegesen át kell alakítani” – nem csak átcímkézni – ahhoz, hogy azokat ne tekintsék többé orosz eredetűnek. Ez arra utal, hogy uniós kereskedőcégek megsérthették a szankciókat, amikor olyan finomított kőolajtermékeket importáltak török kikötőkből, amelyeket orosz olajjal keverték, vagy főként orosz olajból állítottak elő.
Az uniós hatóságoknak a szankciós intézkedések betartatásának erősítésével véget kellene vetniük ennek az „olajmosási” rendszernek. Ez azt jelenti, hogy kellő gondossággal meg kell vizsgálni az orosz olajat fogadó terminálokról behozott kőolajtermékek eredetét. Ezen túlmenően a szankciót alkalmazó országoknak meg kell tiltaniuk a fosszilis üzemanyagok behozatalát minden olyan tároló létesítményből, amely az elmúlt hat hónapban orosz olajtermékeket fogadott be, hogy a kereskedőket visszatartsák a kiskapu kihasználásától.
Az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes ügynökségének (Office of Foreign Assets Control) is büntetéseket kell kiszabnia, például pénzbírságokat és vagyonbefagyasztásokat a jelenlegi szankciókat megsértő hajózási vállalatokra, szervezetekre. E büntetések nyilvánosságra hozatala valószínűleg másokat is visszatartana a hasonló kereskedelmi gyakorlattól. Az EU-nak fel kell gyorsítania a szankciók megsértésének büntetését, és működőképessé kell tennie a szankciók betartásával foglalkozó közös intézményeket, például az Európai Ügyészséget és a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel foglalkozó uniós hatóságot.
Tágabb értelemben az EU-tagállamoknak és a G7-országoknak be kellene látniuk, hogy a jelenlegi olajárplafon nem korlátozza Oroszország pénzügyi forrásokhoz való hozzáférését.
Az Egyesült Államokban és az EU-ban elterjedt nézetekkel ellentétben az árplafon csökkentése valójában deflációs hatású lenne, mivel arra kényszerítené Oroszországot, hogy több finomított terméket állítson elő és exportáljon, hogy ellensúlyozza a bevételkiesést. A CREA becslései szerint az árplafon 35 dollár/hordóra történő csökkentése a prémium termékek esetében és 25 dollár/hordóra az alacsony értékű termékek esetében 68%-kal, azaz havonta mintegy 3,3 milliárd euróval csökkentené a Kreml tengeren szállított olajtermékekből származó bevételeit.
Végső soron az EU-nak teljesen le kell válnia az orosz olajról és gázról.
Ez az egyetlen módja annak, hogy az uniót kiszabadítsuk az orosz – államot foglyul ejtő (state-capture) típusú – hálózatok szorításából, amelyek továbbra is romboló hatással vannak az európai gazdaságra és politikusokra.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Martin Vladimirov
A szófiai székhelyű Center for the Study of Democracy think-tank energia- és klímakérdésekkel foglalkozó programjának igazgatója. Kutatási területei közé az energiabiztonság, az alternatív energetikai technológiák és az ezekkel kapcsolatos geopolitikai kockázatok kérdései tartoznak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
