Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Amire választ kaphat cikkünkben:
- A magyar gazdaság dualitása
- Mely ágazatot uralnak magyar szereplők?
- Hol nagyobb a külföldiek súlya?
- Mi a helyzet az exporttal?
- Hogy állunk más országokhoz képest?
- Hogyan tudnánk gyorsabban fejlődni?
Mit is jelent a dualitás?
A dualitás jelző valamilyen kettősségre utal. A közgazdaságtanban ez klasszikusan azt jelentette, hogy a mezőgazdaság, mint tradicionális ágazat alacsony, míg az ipar, mint felemelkedő ágazat magas termelékenységet, és ezáltal magasabb részarányt tett ki egy nemzetgazdaság jövedelmén belül.
A külföldi tőke szabad áramlása és a külkereskedelem növekvő szerepe azonban új értelmezést adott a duális gazdaság kifejezésének.
A dualitás újabban arra a kettőségre utal, ami a külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok között figyelhető meg. Egy kevésbé fejlett országba beáramlik a külföldi tőke, például az olcsóbb munkaerő miatt. A multinacionális vállalatok leányvállalatokat hoznak létre, amelyek az anyaországból hozzák magukkal a termelési eljárásokat és mechanizmusokat. Ennek a technológiai transzfernek köszönhetően a külföldi vállalatok termelése hatékonyabbá válik, például egy egységnyi munkaerő nagyobb értékű termelést tud elvégezni. Ez a magasabb termelékenység megjelenik a bérekben is, ezáltal a külföldi vállalatok általánosságban magasabb bért is tudnak fizetni. További jellemzője a duális gazdaságnak, hogy a külföldi vállalatok magasabb termelékenysége sokkal versenyképesebbé teszi ezeket a vállalatokat és a nemzetközi piacon is erőteljesebb a jelenlétük. Másképpen fogalmazva, a külföldi tulajdonosi hátterű cégek exportképesebbek.
Egy ilyen duális gazdasági szerkezet esetén a külföldi cégek szerepe fontosabb a gazdaságon belül. Nagyobb mértékben járulnak hozzá például a gazdaság termeléséhez vagy a foglalkoztatottsághoz. Ebben az elemzésben azt vizsgálom meg, hogy mekkora szerepe van a hazai és a külföldi vállalatok teljesítményének ágazati szinten Magyarországon, méghozzá három különböző, egyszerű indikátor szerint:
- az ágazatok teljes kibocsátása (végső felhasználás és köztes termékek),
- az ágazatok bruttó exportja, valamint
- az ágazat hozzáadott érték előállítása szerint.
A magyar gazdaság dualitása
Elsőként a hazai és a külföldi tulajdonosi háttérrel rendelkező vállalatok teljesítményét mutatom be a teljes kibocsátás szerint, öt kiválasztott szektorra vonatkozóan. Az eredmények azt mutatják, hogy a gyógyszeripar és az élelmiszeripar esetében a külföldi vállalatok részesedése éppen csak meghaladja az 50 százalékot, azonban a villamosiparban és az elektronikai iparban már a 75 százalékot is eléri az arányuk. (Előbbi esetében a külföldi akkugyárak beindulása vélhetően tovább fokozta a külföldi vállalatok szerepét az utóbbi néhány évben). A járműipar esetében még nagyobb a külföldi vállalatok dominanciája, szinte a teljes ágazat kibocsátása (95 százalék feletti részarány) a külföldi tulajdonú vállalatokhoz kötődik.
Ha az exportot vizsgáljuk meg, akkor a vizsgált ágazatok között hasonló különbségek figyelhetők meg. Az élelmiszeripar és a gyógyszeripar esetében kisebb, míg a járműiparnál a legnagyobb a külföldi hátterű cégek export aránya az ágazatok teljes exportján belül. A teljes kibocsátáshoz képest viszont annyi eltérés tapasztalható, hogy a külföldi vállalatok intenzívebben értékesítik a termékeiket külföldön a hazai tulajdonú vállalatokhoz képest.
A harmadik vizsgált indikátor a bruttó hozzáadott érték, amely magába foglalja többek között a munkabérek és a tőkejövedelmek abszolút nagyságát. Ezen mutató szerint a gyógyszeripar és az élelmiszeripar esetén a külföldi cégek részesedése valamivel 50 százalék alatt alakul, a villamosiparnál 55, az elektronikai iparnál 70, míg a járműiparnál 93 százalék.
Ezek az eredmények alapján kijelenthető, hogy a magyar feldolgozóiparban a külföldi vállalatok teljesítménye érdemben járul hozzá a magyar gazdaság működéséhez.
A legfontosabb ágazat, a járműipar esetén gyakorlatilag csak a külföldi tulajdonosi háttérrel rendelkező cégek állítanak elő termékeket az ágazaton belül, melynek köszönhetően ezek a vállalatok adják az ágazat exportját és az ágazaton belül megtermelt jövedelmet is. Ez a kép jól illusztrálja, hogy mekkora különbség figyelhető meg a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok között.
Ahhoz, hogy a dualitással kapcsolatos eredményeket kontextusba helyezzük, érdemes megnézni, hogy nemzetgazdasági szinten hogyan alakulnak ezek a mutatók, más országokkal összehasonlítva. Ezt mutatja be az alábbi ábra is, amely szerint a külföldi tulajdonú vállalatok szerepe Magyarországon az egyik legmagasabb. A teljes kibocsátást tekintve Magyarországon az 5., a hozzáadott érték előállítása szempontjából a 6., míg az exportot figyelembe véve a 4. a külföldi cégek szerepe a gazdaság működésében.
- Ha 100 forintra vetítjük le, akkor a magyar gazdaság által megtermelt 100 forint értékű áruból 40 forintot a külföldi tulajdonú cégek állítanak elő.
- Ha az exportot nézzük, akkor 100 forintnyi exportból 39, míg 100 forintnyi jövedelemből 29 forintot a külföldi cégek termelnek meg.
Dualitás és fejlettség
A rendszerváltást követő magyar gazdaságpolitika a külföldi tőke beáramlásával, a multinacionális cégek megjelenésével igyekezett felpörgetni a hazai gazdaságot. Ahogy az elemzés első részében is kifejtettem, ezek a vállalatok termelékenyebbek, magasabb fizetéseket képesek adni és a globális piacokon is versenyképesebbek. Ez a gazdaságpolitika lehetővé teszi a magyar gazdaság felzárkózását a nyugat-európai szint felé, hasonlóan a régiós országokhoz, például Szlovákiához, Romániához vagy Lengyelországhoz.
Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy ez a növekedési pálya korlátokkal bír.
A betelepülő külföldi vállalatok többsége a munkaintenzív, gyártási folyamatokat telepíti hazánkba, amelyek alacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységeknek felelnek meg. Ezzel szemben a magasabb hozzáadott értékkel és a még magasabb fizetésekkel együtt járó tevékenységeket, mint például a kutatás és fejlesztés, menedzsment és irányítási tevékenységek, vagy a marketing tevékenységek, általában az anyaországokban maradnak a multinacionális vállalatok központjaiban (az egyes termelési fázisok hozzáadott értékéről részletesen írtam korábbi cikkeimben).
Amíg magas volt a munkanélküliség és a munkaerő-tartalék Magyarországon, addig a külföldi tőkére és a gyártási fázisok betelepítésére épülő gazdaságpolitika érdemben tudott javítani a magyar gazdaság fejlettségén. Az utóbbi években viszont már elfogyott a munkaerő-tartalék, így a külföldi vállalatok betelepülései már a meglévő magyar tulajdonú vállalatok által biztosított munkahelyek lecserélése alkalmas – vagy a külföldi vendégmunkások alkalmazására. Mivel a külföldi cégek termelékenyebbek, ez még mindig fejlődést eredményezhet, de már sokkal kisebb mértékben.
Ahhoz, hogy a fejlődés erőteljesebb legyen, a meglévő munkahelyeket olyanokra kell lecserélni, amelyek magasabb hozzáadott értéket teremtenek.
A külföldi vállalatokat azonban ezeket a tevékenységeket ritkán helyezik át az anyaországukon kívülre. Így a külföldi cégek szerepe hiába magas a magyar gazdaságban, ez csak korlátozott fejlettséget biztosít.
Mi lehet a hosszú távú, erősebb fejlődés kulcsa? Elsősorban olyan magyar tulajdonú vállalatok (nemzeti bajnokok) létrehozása, fejlesztése, amelyek a globális piacon versenyképesek, hiszen ezek a vállalatok a központi tevékenységeiket is (fejlesztés, menedzsment és marketing tevékenységek stb.) nagyobb valószínűséggel az anyaországukban, azaz Magyarországon végzik. Ezáltal magasabb számban jönnének létre olyan munkahelyek, amelyek nagyobb hozzáadott értékel állítanak elő, növelve a termelékenységet és emelve a béreket. Ez végső soron a dualitás és a külföldi cégek szerepének csökkentését is okozná.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
