A rendeletek az ünnepek között kerültek nyilvánosságra, de azóta is kevés figyelmet kaptak, pedig több százezer magyar háztartás fűtési és melegvíz-fogyasztási szabályozását érintik.
Az új előírások szerint akár több mint félmillió ingatlanban kell lecserélni a fűtési és melegvíz-fogyasztást mérő műszereket a következő két és fél évben.
Ez jelentős kihívásokkal jár majd, beleértve a társasházi egyeztetéseket, árajánlatkéréseket és lakásonként akár több tízezer forintos költségeket is.
Az új szabályok értelmében legkésőbb 2027. január 1-ig minden olyan ingatlanban be kell vezetni a távleolvasós fűtési költségmegosztás és távleolvasós melegvíz-óra rendszereit, ahol eddig erre nem került sor. Ez azt jelenti, hogy azoknál is lakásonként mérhetővé és távolról leolvashatóvá kell tenni a fogyasztást, akik eddig nem mérőóra szerint fizettek.
A melegvíz-fogyasztás esetében nincs kivétel: mindenkinek meg kell csináltatnia ezt az átalakítást 2027-ig. A fűtés esetében viszont felmentést kapnak azok, akiknél műszakilag nem megoldható vagy nem költséghatékony az átalakítás.
Kivételt képeznek az egycsöves átfolyós fűtési rendszerek, amelyek jellemzően panelházakban találhatók. Ezekben az épületekben ugyanis nem lehet mérni a fogyasztást megfelelően.
Az új szabályok szerint:
- Ha egycsöves átfolyós fűtési rendszer van: csak a melegvíz-fogyasztásra kell távjeladós vízmérőt felszerelni.
- Ha egycsöves átkötő szakasszal rendelkező vagy kétcsöves rendszer van: szükséges mind a távjeladós vízmérő, mind pedig hőmennyiségmérő vagy fűtési költségmegosztó felszerelése.
A távjeladós rendszer kiépítése alól semmi esetben sem kaphatnak felmentést az új építésű társasházak és azok az ingatlanok, ahol már felszerelték ugyan a mérőórákat, de azok még nem távleolvasósok.
Németh Szabolcs, az okosmérőeszközökkel és energetikai megoldásokkal foglalkozó MT Méréstechnika országmenedzsere szerint nehézséget okozhat az új szabályozás azoknak, akik korábban cserélték vagy hitelesítették manuálisan leolvasható vízmérőóráikat, mivel azok ugyan 8 évig érvényesek lennének, de a szabályozás értelmében 2027-ig le kell cserélni. A szakember ezért azt javasolja, hogy az ettől az évtől cserélt vízmérők már képesek legyenek a távjeladásra, és az ingatlantulajdonosok közösen, a társasházak esetében a közös képviselőn keresztül intézzék a mérők cseréjét és a távjeladós rendszer kiépítését.
A távleolvasós rendszer kiépítése minden olyan ingatlanban kötelező, ahol azt költséghatékonyan meg lehet tenni. A költséghatékonyságot a szabályban megadott képlet szerint kell kiszámolni. Az egyedi fűtésű társasházaknak ennek kiszámolásához be kell kérniük legalább három, különböző vállalkozástól kapott, azonos műszaki tartalmú árajánlatot. Nem kell megcsinálni a beruházást, ha az ajánlatok alapján az többe kerülne, mint amennyit tíz év alatt lehet vele spórolni.
Ha a távfűtéses épületnél nem történik meg a fogyasztásmérő felszerelése (de egyébként megtérülne), akkor felhasználási helyenként a „kiszámlázandó hőmennyiséget a felhasználási hely fajlagos fűtési hőfelhasználása 2,5-szeresének és az épületrészek fűtött légtérfogatának a szorzataként kell meghatározni”. A központi fűtéses épületek esetén az épületrész légtérfogat alapján számított fűtési díj 2,5-szeresét kell fizetnie annak a fogyasztónak, aki a fűtési költségmegosztók felszerelését, leolvasását, vagy ellenőrzését nem engedi, feltöri az azon lévő plombát, vagy leszereli a költségmegosztót.
Ami a költségeket illeti, egyszeri költséget jelent a fűtési rendszer kiépítése a központi egységhez, lakásonként pedig több tízezer forintos költséget jelentenek a hőmennyiségmérők és a szabályozó szelepek. Erre jön még rá a havonta fizetendő leolvasási költség, bár ez a hőmennyiségmérők esetében havonta mindössze 40–50 forint, azaz például egy négyradiátoros lakás esetében havi 200 forint körül van.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
