Az első negyedévben 0,7 százalékkal volt erősebb a GDP, mint 2023 utolsó negyedévében, és általános volt a vélekedés, hogy a magyar gazdaság túljutott a recessziós, stagnálós periódusán. Ennek alapja az volt, hogy a lakossági reáljövedelmek tavalyi zsugorodását az idén a vártnál is dinamikusabb növekedés váltotta fel, így azt lehetett várni, hogy a háztartások fogyasztása erős húzóerőt fog jelenteni. Bizonyos fogyasztási szegmensekben ez valóban érzékelhető volt, de összességében a háztartások érezhetően behúzták a féket: egyáltalán nem költekeznek olyan tempóban, ahogy arra számítottak a szakértők.
Talán ennél is kellemetlenebb meglepetés volt, hogy az export húzóereje eltűnt. A gyenge európai konjunktúra, az elektromos autózás terjedésének látványos megtorpanása alaposan leapasztotta a kivitelünk iránti keresletet. Ez pedig azt jelentette, hogy a gazdaság két fontos motorja is alapjáratba került. Ráadásul a külkereskedelmi adatok arra utaltak, hogy a fogyasztás és az export mellett a harmadik fontos felhasználási területen, a beruházásoknál sincs élénkülés.
A mai adattal kapcsolatos óvatosságot tovább fokozták Nagy Márton szavai. A nemzetgazdasági miniszter a múlt héten a második negyedéves gazdasági teljesítmény kapcsán úgy fogalmazott, hogy "azt vártuk, hogy az első negyedévhez képest lesz további javulás, de úgy tűnik, főként az ipar miatt, hogy ez veszélyben van". Sőt szó szerint kijelentette: véleménye szerint ez nem fog bekövetkezni. Ez a borús jóslat még az elemzők várakozásánál is sötétebb képet festett a mai adat előtt, és emiatt úgy lehetett gondolni, hogy Nagynak lehetnek olyan többletinformációi, amire a piaci várakozásoknál lényegesen rosszabb képét alapozza. Ezért benne volt a levegőben, hogy csúnya számokat közöl a KSH, még úgy is, hogy negyedéves alapú visszaesésre csak az Unicredit elemzője, Becsey Zsolt számított. (Érdemes megjegyezni, hogy idéntől a piaci előrejelzések jóval kevesebb adatra épülnek. A két héttel előbbre hozott első GDP-becslés pillanatában a negyedév utolsó hónapjára még gyakorlatilag semmilyen "kemény" havi reálgazdasági adat sem érhető el.)
Az első becsléskor a KSH nem közöl mélyebb adatokat, amiből a visszaesés okait láthatnánk. A hagyományosan rövid értékelés csak annyit jegyez meg, hogy a gazdasági teljesítmény éves alapú növekedéséhez legnagyobb mértékben az építőipar és az ingatlanügyletek nemzetgazdasági ágak teljesítménye, valamint a termékadók és -támogatások egyenlegének alakulása járult hozzá, illetve, hogy a "gazdasági növekedést fékezte a nemzetgazdaság egészében nagy súlyt képviselő ipar hozzáadott értékének csökkenése." Ezek az utalások összhangban vannak a feljebb vázolt képpel: az export gyengélkedése miatt az ipar visszaesik, a fogyasztás lassú élénkülése miatt a szolgáltatási ágazatok egy részében nincs igazi lendület.
Az első fél évben így a magyar gazdaság teljesítménye csak 1,5%-kal volt nagyobb, mint az előző év azonos (mélyen recessziós) időszakában.
Ez alapján már a kormány visszafogottabb, 2,5%-os idei GDP-növekedési várakozásához is komoly élénkülésre lesz szükség a második fél évben.
Gyors számításaink szerint a következő két negyedévben 2-2%-os negyedéves alapú GDP-bővülésre lenne szükség, aminek a jelei egyelőre nem látszanak.
Az elmúlt két év során négy negyedévben visszaesett, egyben stagnált a gazdaság, amikor éppen nőtt, akkor elsősorban a mezőgazdaság időjárásfüggő, extrém teljesítményingadozása volt a fő növekedési tényező. Vagyis kifejezetten gyenge időszaka van a gazdaságnak, és ebből összességében az első fél év sem mutat határozott kitörést.
Ezzel együtt az év második felével kapcsolatban továbbra is az a várakozás, hogy az jobban alakulhat, mint az első. (Igaz, ez a szerény első fél év után könnyebben teljesíthető.) A reálbérek 10% körüli emelkedése szép lassan oldhatja a befagyott költekezési kedvet, márpedig a háztartások fogyasztásának nagy (60% feletti) súlya van a GDP-ben. Ám a kellemetlen második negyedéves GDP-adatok után még inkább érdemes lesz figyelni a havi gazdasági jelentéseket, az élénkülés jelei után kutatva.
A sokféle GDP-növekedésről - Így nézzük mi
A KSH többféle GDP-mutatót közöl a jelentésében. Az előző év azonos negyedévéhez viszonyított (yoy) indexből három létezik: a nyers, a naptári-hatással igazított (wda), illetve a szezonálisan és naptári-hatással egyaránt igazított (swda). Ezek közül a Portfolio 2016-tól következetesen a szezonális és naptár-hatással igazított indexet (swda) tekinti fő számnak (headline). Ennek oka, hogy a munkanapok száma (különösen ha a tárgy- vagy a bázis időszakban szökőnap van) érdemben befolyásolja a teljesítményt, amivel mindenképpen érdemes korrigálni. Ezen felül a szezonális igazításnak éves mutatóknál akkor van értelme, ha az éven belüli szezonalitás jellege változik. Mivel az Eurostat minden ország esetében az swda számot hivatkozza, ezért a nemzetközi összehasonlítást megkönnyíti, ha ezt tekintjük fő adatnak.
Az előző negyedévhez viszonyított (qoq) GDP-index természetesen minden esetben szezonálisan és munkanap-hatással igazított, mivel az egyes negyedévek a GDP-n belül nagyon eltérő súlyúak és szerkezetűek, máshogy nincs értelme számolni növekedést. Európában a legtöbb helyen ez számít a fő számnak, és a Portfolio is igyekszik ezt a számot kiemelten kezelni kedvező tulajdonságai miatt. Ugyanakkor ez a mutató rendelkezik a végponti gyengeség nevű kellemetlen tulajdonsággal, vagyis hogy a szezonális igazítás jellegéből fakadóan a számok utólag többször változnak, de rövid bázisú konjunktúra-jelzőszámként így is nagyon hasznos.
Címlapkép forrása: Getty Images
