Az elmúlt év számos fejleménye normális esetben volatilitásához és általános csökkenő tendenciához vezetett volna a részvénypiacokon. A Hamász és Izrael közötti háború – valamint a sok ártatlan civil haláláról, a megélhetés és a fizikai infrastruktúra tömeges pusztulásáról szóló fájdalmas képsorok – növelte egy olyan, az egész régióra kiterjedő konfliktus valószínűségét, amely további zavarokat okozhat a hajózás és a kereskedelem terén, és felhajthatja az olajárakat.
Ráadásul a kínai-amerikai kapcsolatok még feszültebbé váltak. Mivel az Egyesült Államok még több korlátozást vezet be a Kínába irányuló technológiai vonatkozású exportra, a többi ország kénytelenek a másodlagos szankciók egyre bonyolultabb mezőjében eligazodni. Az amerikai elnökválasztási kampány mindenkit arra figyelmeztet, hogy a szövetségesekkel és ellenfelekkel szembeni vámok újabb hulláma már jövőre bekövetkezhet. Eközben a nemzeti és regionális választások meggyengítették a mérsékelt balközép és jobbközép pártokat a fontos európai országokban.
Az, hogy a befektetők képesek átlátni ezeket a fejleményeket, nem egyszerűen annak a régi mantrának tulajdonítható, hogy „a piacok nem azonosak a gazdasággal, és a gazdaság sem a piacokkal”. Ehelyett a piacokat a fent említett három tényező szigetelte el a kockázatoktól.
Az első tényező, vagyis az egyes technológiai vállalatokba vetett egyre nagyobb bizalom a mesterséges intelligencia még mindig lendületes forradalmának, egyfajta történelmi technológiai sokknak a hatását és a hozzá fűzött nagy reményeket tükrözi. A közvetlen hatás tükröződik az amerikai részvénypiac lenyűgöző nyereségeiben. Ezeket azonban leginkább csak néhány olyan technológiai cég hajtotta, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az új generatív és prediktív AI-modellekhez és az azokat támogató infrastruktúrához és hardverekhez.
Ezen cégek piaci értékelésében ugrásszerű növekedés történt. A fő példája ennek természetesen az Nvidia, amelynek piaci kapitalizációja a 2022 végi 300 milliárd dollár alatti szintről idén júniusban 3 ezer milliárd dollár fölé nőtt. A tech cégek iránti bizalomból hasznot húzó többi vállalat között olyan, már most is meghatározó technológiai cég található, mint az Alphabet (Google) és a Microsoft.
A piac rajongása ezekért a vállalatokért nemcsak érthető, hanem indokolt is. Ezek a cégek annak a technológiai áttörésnek az élvonalában vannak, amely alapjaiban fogja átalakítani a tevékenységeink nagy részét és módját. Az általuk bevezetett termékek és szolgáltatások olyan széles körű termelékenységnövekedést ígérnek, amely nemcsak egyes vállalatok, hanem teljes gazdaságok kilátásait is javíthatják.
Bár továbbra is sok okunk van az optimizmusra e vállalatokkal kapcsolatban, részvényárfolyamaik erőteljes emelkedése azonban vitát váltott ki arról, hogy szükség lehet-e egyfajta fékezésre.
Elvégre is az ilyen mértékű féktelen lelkesedés buborékot hozhat létre, amelynek kipukkanása nem feltétlenül csak egy ágazatra vagy gazdaságra korlátozódna.
A második tényező, vagyis az amerikai gazdaság kivételességébe vetett bizalom is nyomás alá került. Miközben a fogyasztói kiadások összességében egyelőre erőteljes szinten maradtak, az alacsonyabb jövedelmű háztartások és a kisvállalkozások helyzete már romlott. Ezért sok múlik az amerikai munkaerőpiacon, mivel az központi szerepet játszik a jövedelmek, a kiadások és a pénzügyi biztonság szempontjából. E tekintetben pedig az adatok vegyes képet mutatnak, egyes indikátorok – mint például a munkanélküliségi ráta – kezdenek óvatosságra inteni.
Ezek a fejlemények még fontosabbá teszik a Fed monetáris politikáját.
A befektetők körében az az általános feltételezés, hogy „a Fed fedez minket”. Ez a Fed Put-nak nevezett megközelítés azt a várakozást tükrözi, hogy bármilyen gazdasági lassulás vagy túlzott piaci volatilitás a monetáris politika gyors lazítását váltja ki. A Fednek az elmúlt két évtized válságaira adott reakciói – a 2008-as összeomlástól a Covidig – megerősítették ezt a fajta viselkedési dinamikát az amerikai piacokon, csakúgy, mint a Fed kisebb piaci zavarokra adott válaszai, mint amelyre például 2018 negyedik negyedévében került sor.
Továbbra is indokolt lehet a Fedbe vetett tartós bizalom? Igen, de csak akkor, ha a Fed el tud tekinteni attól a kinyilvánított céljától, hogy az inflációt minél hamarabb a 2%-os szintre csökkenti.
Ez azt jelenti, hogy a következő két hónapban csökkenteni kell a kamatokat, hogy elkerülhető legyen a túlzottan korlátozó monetáris politika, ami jelentős károkat okozhat a foglalkoztatás terén és a gazdaság számára. A túlságosan szigorú politika ugyanis tovább gyengítheti az első két tényezőt, ami sokkal nehezebbé tenné a piacok számára, hogy továbbra is elhessegessék az amerikai és nemzetközi helyzet bizonytalanságára okot adó, egyre szaporodó jelzéseket.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Mohamed A. El-Erian
A Cambridge-i Egyetemet alkotó egyik kollégium, a Queens’ College elnöke, a Pennsylvania Egyetem professzora. 2014 óta az Allianz vezető gazdasági tanácsadója. 2007 és 2014 között a PIMCO befektetési alapkezelő vezérigazgatója volt, előtte pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatóhelyetteseként, illetve a Harvard Egyetem pénzügyi eszközeit kezelő Harvard Management Company elnök-vezérigazgatójaként is dolgozott. Publikációiban elsősorban nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio