Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A toryk dicséretére legyen mondva, hogy tiszteletüket fejezték ki a demokrácia iránt azzal, hogy elfogadták a vereségüket: Rishi Sunak, a Konzervatív Párt vezetője még a szavazatszámlálás vége előtt szívélyesen gratulált Starmernek. Elképzelni sem lehet, hogy Donald Trump ugyanezt megtenné az idei amerikai elnökválasztáson. Mivel sok republikánus már most arra készül, hogy nem fogja elismerni az esetleges választási vereséget novemberben (tovább csökkentve az amerikaiak intézményekbe vetett, amúgy is alacsony szintű bizalmát), a brit példa arra emlékeztet minket, hogy soha nem szabad elfogadnunk az ilyen hozzáállást. Az amerikai médiának és a civil társadalomnak kötelessége, hogy minden egyes alkalommal felhívják a figyelmet Trump és szövetségesei antidemokratikus megközelítésére.
A Munkáspárt Starmer általi gyors talpra állítása is értékes tanulságokat tartogat. Miután 2020-ban közvetlenül a Munkáspárt 1935 utáni legsúlyosabb vereségét követően átvette a párt vezetését Jeremy Corbyntól, Starmer a mérsékelt politika szükségességét, valamint a gazdaság és a közszolgáltatások javítását célzó intézkedések fontosságát hangsúlyozta.
Győzelme azt mutatja, hogy a szélsőséges irányba való elmozdulás nélkül is lehet választásokat nyerni.
Azt ígérte, hogy a demokrácia mindenki számára jobban fog működni. Ez egy erőteljes üzenet. Saját friss kutatásaim azt mutatják, hogy az emberek sokkal inkább demokráciapártiakká válnak, ha azt látják, hogy a demokrácia megfelelően működik, és eredményeket tud felmutatni a gazdasági növekedés, a stabilitás, a közszolgáltatások terén, valamint biztosítja az egyenlőtlenség és a korrupció alacsony szintjét. Ugyanez az alapképlet máshol is jól bevált a munkáspártok és a szociáldemokrata pártok esetében. A híres skandináv modell létrejötte a munkáspártok közel egy évszázaddal ezelőtti dániai, svédországi és norvégiai választási győzelmeire vezethető vissza. Ezek a pártok először eltávolodtak a kemény baloldali eszméktől és retorikától. Miután hatalomra kerültek, megvalósították az általuk ígért konkrét fejlesztéseket.
Svédország esetében a szociáldemokrácia a nagy gazdasági világválság olvasztótégelyében kovácsolódott össze. A Munkáspárt – amely két évtizeddel korábban szakított marxista gyökereivel – a makrogazdasági stabilitás, a több munkahely teremtésével és a bérnövekedés programjával kampányolt. Miután teljesítette ezeket az ígéreteket, az ország fő kormánypártjává vált.
A norvég Munkáspárt még inkább a brit testvérpártjának 2024-es helyzetéhez hasonló utat járt be. Miután erőteljes baloldali programmal indult az 1930-as választásokon, és így elvesztette mandátumainak több mint 20%-át, a párt gyors átalakuláson ment keresztül. 1935-ben egy alapvetően más Munkáspárt került hatalomra, amely az iskolareformmal, a jóléti programokkal és a munkahelyteremtéssel kampányolt. A történelmi jelentőségű népiskolai reform révén emelte az oktatás színvonalát az ország gazdaságilag kevésbé fejlett részein, amivel sok választó tartós támogatását elnyerte. A szociáldemokrácia azóta is a domináns modell maradt Norvégiában.
Egy párt átalakítása nehéz feladat. Starmer számára ez Corbyn háttérbe szorításával és annak egyértelművé tételével járt együtt, hogy a Corbyn által képviselt szélsőbaloldaliság többé nem lesz napirenden. Starmer hónapokig tűrte a baloldalról érkező széles körű kritikákat, de kitartott.
Most egy még nagyobb próbatétel következik. A Munkáspárt győzelmének jelentősége végső soron azon múlik, hogy a párt eredményeket tud-e felmutatni, különösen a gazdasági növekedés erősítése terén.
Nagy-Britannia gazdasági teljesítménye a toryk elmúlt 14 éves kormányzása alatt meglehetősen csalódást keltő volt. Az egy főre jutó jövedelem növekedése lassú volt, és az ország vezetői nem tudták kezelni a nyilvánvaló termelékenységi problémát: az egy ledolgozott órára jutó teljesítmény növekedése az Egyesült Államok, Franciaország és Németország mutatóihoz képest alacsony volt.
Felismerve, hogy az állami és magánberuházások hiánya áll az Egyesült Királyság gyenge termelékenységi és foglalkoztatási teljesítményének hátterében, a Munkáspártnak ésszerű elképzelései vannak egy erőteljes gazdasági fellendülés beindítására. A Starmer által megígért egészségügyi, oktatási, infrastrukturális és technológiai állami beruházások finanszírozásához azonban a kormánynak növelnie kell majd az adóbevételeket. Emiatt elképzelhető, hogy Starmer nem tartja be azt az ígéretét, miszerint nem emeli a dolgozó emberek adóját.
Ha ez lesz a helyzet, akkor Starmernek rá kell mutatnia arra, hogy innováció nélkül egyetlen fejlett gazdaság sem tud tartós, dinamikus növekedést elérni. Míg az olyan országok, mint Vietnam és Kína képesek voltak kihasználni a kiforrott technológiákat és az alacsony költségű munkaerőt, a magas jövedelmű gazdaságokban nincs erre lehetőség. Vagy innoválniuk kell, vagy lemaradnak a globális technológiai élmezőnytől. Bár a pénzügyi szolgáltatásokra való specializálódás lendületet adhat, az abból kiaknázható előnyök csak ideiglenesen jelentkeznek. És ahogy a brit példa is mutatja, az orosz oligarchák, az olajállamok és az adócsalók számára történő pénzügyi központtá válás számos társadalmi problémát hoz magával.
De könnyebb az innovációról beszélni, mint azt megvalósítani. Annak ellenére, hogy az előző kormány nagy hangsúlyt fektetett a mesterséges intelligenciára, Nagy-Britannia le van maradva a technológiai versenyben, és semmilyen kormányzati fókusz nem fogja csodával határos módon megváltoztatni a dolgokat. Ehelyett az Egyesült Királyságnak koherens hosszú távú stratégiára van szüksége, amely arra irányul, hogy megtalálja a helyét a szélesebb értelemben vett innovációs gazdaságban. A sikerhez többre lesz szükség a régi típusú iparpolitikához képest, amely meghatározott vállalatok vagy ágazatok támogatására irányul.
A demokrácia jobb működtetésére vonatkozó munkáspárti tervekben is vannak potenciális hibalehetőségek. A felelősségteljes demokratikus kormányzás azt jelenti, hogy nem maradhatnak figyelmen kívül a közvéleményt aggasztó kérések.
A brit választók pedig ismét jelezték, hogy nagyon aggódnak a bevándorlás miatt.
A konzervatívok többek között azért szerepeltek olyan rosszul, mert Nigel Farage populista, bevándorlásellenes Reform UK pártja olyan jó eredményt ért el. Valójában, ha a toryk megszerezték volna a Reform UK-re leadott voksok nagy részét, akkor megnyerték volna a választást.
Európa többi részéhez hasonlóan a brit jobboldalra is egyre nagyobb nyomás nehezedik majd, hogy még inkább jobbra tolódjon, amire a munkáspárti és más centrista politikusoknak fel kell majd készülniük.
Választásról választásra bebizonyosodott, hogy a lakosság bevándorlással kapcsolatos nézeteinek figyelmen kívül hagyása nem életképes stratégia.
A Munkáspártnak humanitárius érveket kell felhoznia a menekültek beengedése mellett, ugyanakkor nagyobb átláthatóságot és a bevándorlás általános ellenőrzését is meg kell ígérnie. Az új kormány egyik legnagyobb kihívása lesz, hogy megtalálja a helyénvaló kommunikációs stratégiát és a bevándorlási politikáját vezérlő megfelelő elveket. Mivel Starmer korábban emberi jogi kérdésekben eljáró ügyvédként és közrendvédelmi kérdésekkel is foglalkozó főügyészként dolgozott, egyedülállóan alkalmas lehet arra, hogy sikerrel járjon egy olyan kérdésben, ahol mások kudarcot vallottak.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Daron Acemoglu
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) közgazdászprofesszora. Kutatásai többek között a politikai gazdaságtan, a gazdasági fejlődés és növekedés, a technológiai fejlődés, a jövedelmi egyenlőtlenség kérdéseire vonatkoznak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
