Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Vance – aki Trump ellenzőjéből a republikánus elnökjelölt hűséges támogatójává vált – többször is azzal érvelt, hogy a dollár jelenlegi erős árfolyama aláássa az amerikai munkaerő versenyképességét. Ez az érvelés a sajtó számára nagyon tetszik, mivel inkább hangzik sportról, mint unalmas közgazdaságtanról szóló beszélgetésnek, és az elemzők reakciója nagyrészt arra összpontosított, hogy az amerikai elnöknek milyen kevés befolyása van a globális árfolyampiacok felett. Az biztos, hogy hosszú története van annak, hogy az amerikai elnökök és pénzügyminiszterek próbálják – igaz sikertelenül – nyilatkozataikkal felfelé vagy lefelé vinni a dollár árfolyamát. Ráadásul sokan azt jelezték előre, hogy a trumpi adócsökkentések és vámok felderengő képe valójában felfelé nyomja a kamatokat, és erősíti a dollárt.
De a sietségben, hogy rámutassanak Trump gondolkodásának hibáira – ami a mainstream sajtóban a trumpi tábor által javasolt intézkedések értékelésének kiindulópontja – egy részletre nem fordítottak kellő figyelmet: amint azt az idei nyáron Európában és Ázsiában dorbézoló vidám amerikai turisták jól tudják, a dollár most valóban nagyon erős. Különösen igaz ez, ha a különböző valuták vásárlóerejét figyelembe vevő dollárszámításokat nézzük. A „dollár reálárfolyamának” az Amerika fő kereskedelmi partnereinél tapasztalható relatív inflációval korrigált, széles körű mérése azt mutatja, hogy a zöldhasú árfolyama messze a szokásos történelmi szintek felett van.
Csak az 1985-ös és a 2002-es árfolyamcsúcsok tűnnek távolról is összehasonlíthatónak a jelenlegi helyzettel. Mindkét esetben a dollár árfolyama az azt követő években meredeken csökkent.
Az árfolyamokat köztudottan nehéz megmagyarázni, még kevésbé előrejelzni, de a devizapárok és a történelmi körülmények széles skáláján látható egyik empirikus szabályszerűség az, hogy amikor a reálárfolyam messze eltér az átlagtól, akkor jellemzően az átlaghoz való némi visszatérés mutatható ki. Ez az ütem nem feltétlenül gyors, jellemzően három évbe telik, amíg a reálárfolyam túlértékeltsége a felére csökken, de az adatokban mégis jól megfigyelhető. Továbbá a reálkiigazításnak nem feltétlenül kell magán az árfolyamon keresztül történnie – az USA kereskedelmi partnereinek magasabb inflációja is okozhatja ezt, bár általában nem ez a helyzet.
Ez azt jelenti, hogy van némi igazság abban az állításban, hogy a dollár túl erős.
Ráadásul ez azt is jelenti, hogy Trumpnak nagy valószínűséggel szerencséje lenne a dollárral, még akkor is, ha nem tesz semmit. Ugyanez lenne a helyzet akkor is, ha Kamala Harris nyerné meg az elnökválasztást.
Japán esete – amely még mindig a világ negyedik legnagyobb gazdasága – jó, bár szélsőséges példája az árfolyamváltozás ezen dinamikájának. Az elmúlt három évben a jen nagyjából értékének egyharmadát elveszítette a dollárral szemben, bár a kumulatív infláció az Egyesült Államokban jóval magasabb volt. Japánban az infláció még a 2%-os szintet is nehezen érte el, míg Joe Biden elnöksége alatt az amerikai infláció megközelítette a 20%-ot. Korábban Japán volt a világ egyik legdrágább fejlett gazdasága, ahová érdemes elutazni, most pedig az egyik legolcsóbb. A kínai jüan árfolyama is csökkent.
Milyen tényezők fogják ismét felfelé hajtani az olyan valuták árfolyamát, mint a jen és a jüan? Egyrészt az USA kamatciklusa jelenleg egy eltérő ponton áll. A hosszú távú amerikai kamatok valószínűleg jóval a Covid előtti szintek felett maradnak, de a rövid távú kamatok várhatóan csökkennek, míg a japán kamatok valószínűleg emelkedni fognak. Ráadásul, bár a gyenge jen felfelé nyomja az árakat Japánban, ahol a legtöbb árucikket (beleértve a dollárban árazott olajat is) importálnia kell, az olcsó import áradata segít visszafogni az amerikai inflációt. Valójában az ázsiai országok annyira kétségbeesetten akarnak az USA-ba exportálni egy esetleges Trump-elnökség előtt, hogy a kelet-ázsiai konténerhajók biztosítási költségei az egekbe szöktek.
Azt előrejelezni, hogy pontosan mikor csökken a dollár reálértéke, egyszerű hazardírozás lenne. A dollár árfolyama nagyon könnyen tovább emelkedhet, mielőtt elkezdene esni, függetlenül attól, hogy Trump mit mond majd a Truth Social weboldalán. Sajnos, még ha a dollár inkább előbb, mint utóbb gyengül is, ez valószínűleg nem tántorítana el egy második Trump-kormányzatot attól, hogy megvalósítsa tervezett vámpolitikáját, amelyet mind Trump, mind Vance politikailag célszerű és hatékony megoldásnak tart.
Reméljük, hogy a Trump-kormányzat a vámintézkedésein túlmenően (ami elég rossz lépésnek számít majd) nem próbál beavatkozni a devizapiacokba – például a dollár mesterségesen gyengén tartása érdekében alkalmazott keménykezű tőkekorlátozásokkal, vagy egy erőtlen Fed-elnök beiktatásával.
Trumpnak és Vance-nek igaza lehet a magas dollár költségeit illetően, de az általuk javasolt gyógymódok többsége több kárt okozna, mint maga a betegség.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Kenneth Rogoff
A Harvard Egyetem közgazdászprofesszora. 2001 és 2003 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza és kutatási igazgatója volt. Kutatási területei közé tartoznak többek között az adósság- és pénzügyi válságok, a jegybanki függetlenség, valamint az árfolyam-politika kérdései. 1978-ban megszerezte a nemzetközi sakknagymesteri címet.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
