A kutatást, amelyet a Dél-Kaliforniai Egyetem végzett, még 1992-ben kezdték el, amikor kaliforniai gyerekeken kezdték el vizsgálni a légszennyezés hatását. Ma ezek a gyerekek már a 40-es éveiket taposó felnőttek.
Több mint 1300 ember válaszolt, és töltött ki részletes kérdőíveket jövedelméről, életmódjáról (beleértve a dohányzást), otthonáról és egészségi állapotáról. Ezt összevetették a gyermekkori egészségükkel és akkori környezetük légszennyezettségével.
Az első megállapítás az volt, hogy
a részecskeszennyezésnek és a nitrogén-dioxidnak gyermekkorukban nagyobb mértékben kitett embereknél nagyobb volt a hörghurutos tünetek valószínűsége felnőttként.
Ez az összefüggés azoknál volt a legerősebb, akiknél már gyermekkorukban asztma és tüdőproblémák alakultak ki, ami azt jelenti, hogy ezeknél az embereknél a sebezhetőség felnőttkorban is fennmaradt.
A második eredmény váratlan volt:
a gyermekkori légszennyezés és a felnőttkori hörghurutos tünetek között olyan személyek esetében is fennállt kapcsolat, akiknek gyermekkorukban nem voltak tüdőproblémáik.
A kutatás során figyelembe vették azt, hogy az alanyok milyen légszennyezettséget tapasztaltak felnőttként, hiszen ez torzítja az eredményeket.
Brit kutatások megerősítik a kaliforniai felfedezést: akik gyerekként élték át az 1952-es londoni nagy szmogot, azoknál gyerekként 20 százalékkal nagyobb eséllyel fordult elő asztma, felnőttként pedig 10 százalékkal nagyobb eséllyel azokhoz képest, akik nem tapasztalták a szmogot.
Aki gyerekként súlyos légszennyezettségben él, felnőttként kisebb lesz a tüdeje, és az akkor elszenvedett szennyezés következményeit egész életében viseli majd
– mutatnak rá a kutatások.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
