Tűzoltók, egészségügyi dolgozók, tanárok, katonák. Emberek, akik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy biztonságban és egészségesen élhessünk, ott teremnek és megmentenek, ha baj van, nevelik a jövő generációit. Szinte mindenütt, amerre csak járnak, tisztelet és megbecsülés övezi őket. Ha valami biztosan eszünkbe jut róluk, az az erő és az önzetlenség. Gyakran nevezik őket a mindennapok hőseinek.
Ez a fajta heroizálás nyilvánvalóan jóleső érzést kelt az érintettekben, a legújabb kutatások szerint azonban a hős címke számos korántsem túl praktikus, és egzisztenciálisan kifejezetten káros feltételezéssel is együtt jár e munkavállalók személyes szükségleteiről és ambícióiról. Az emberek például jellemzően azt gondolják, hogy a hősöket egyszerűen nem érdeklik az olyan földhöz ragadt dolgok, mint a munkájukért járó méltányos díjazás. Matthew Stanley, az amerikai Duke Egyetem Fuqua Üzleti Iskolájának munkatársa szerint márpedig ez egy olyan logikai bukfenc, amelynek következményei igen súlyosak lehetnek.
Rossz körülmények között is jól elvannak?
Stanley kutatásai szerint a “heroizálás” alacsonyabb bérezéshez vezethet, és arra késztethet másokat, hogy szemet hunyjanak afölött, hogy egyesek kénytelenek rosszabb munkakörülmények között dolgozni.
Amire választ kaphat cikkünkben:
- Mennyire tiszteli a társadalom a hétköznapi hősöket?
- Miért várják el sokan, hogy alacsonyabb bérért dolgozzanak?
- Miként hat a hősnarratíva a megbecsülésre?
- Miért tolerálja a társadalom, ha a hősök rosszul keresnek?
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
