A különféle modellek alapján a katasztrofális mértékű klímaváltozás elkerülése érdekében 2050-ig legalább 90%-kal kell csökkentenünk a globális szén-dioxid-kibocsátást, azonban a fennmaradó akár 10%-nyi, felmelegedést okozó emisszióval is kezdenünk kell valamit. A megoldást az IPCC, a Nemzetköz Energiaügynökség (IEA) és más szakértők szerint is a már légkörbe került szén-dioxid kivonása, utólagos eltávolítása jelentheti, mégpedig évente milliárd tonnás nagyságrendben.
A nemzetközi terminológiában leggyakrabban CDR-nek (carbon dioxide removals) nevezett piacon elsősorban azok a vállalatok rendelik meg bizonyos mennyiségű CO2 levegőből történő kivonását, amelyek számára a kibocsátásuk csökkentése az alkalmazott technológia jellege vagy egyéb ok miatt nehezebben megvalósítható. Az ebbe a körbe tartozó technológiai óriások, légi társaságok és iparvállalatok egyelőre igencsak borsos áron szerezhetik be a szén-dioxid légkörből való eltávolítását igazoló tanúsítványokat, és a jelenleg még a kínálat is korlátozott. Ezzel együtt a cégek fenntarthatósági portfóliójának a hatékonyságjavító és megújuló energia beruházások, illetve a szén-dioxid-kibocsátási engedélyek mellett várhatóan egyre inkább részét képezi majd a szén-dioxid-kivonás is.
Kibocsátás- és kivonás-kereskedelem
A CDR piac megkülönböztetendő a világszerte számosan működő kibocsátáskereskedelmi rendszerektől, bár a kereskedett alapegység ugyanaz – egy tonna szén-dioxid-kibocsátás (illetve az ezzel egyenértékű üvegházhatásúgáz-kibocsátás - CO2e). Míg utóbbiakon lényegében szén-dioxid-kibocsátási engedélyek kereskedelme zajlik, ami azt jelenti, hogy a kötelezett kibocsátóknak az emissziójuknak megfelelő mennyiségű karbonkvótát kell vásárolniuk, addig a CDR piacon a cégek saját döntésük nyomán az általuk (is) kibocsátott szén-dioxid levegőből való kivonásáért, illetve azt ezt igazoló ellentételezésekért fizetnek az ilyen szolgáltatást nyújtó növekvő számú vállalatnak.
Míg a kibocsátási engedélyeket kormányzati vagy nemzetközi szervezetek bocsátják ki, és ingyenes kiosztások, aukciók vagy a szervezett piacon cégek között megvalósuló ügyletek formájában adják-veszik, addig a szén-dioxid-kibocsátási ellentételezéseket olyan szervezetek bocsátják ki, amelyek a már légkörben lévő szén-dioxid kivonásával (is) foglalkoznak például a közvetlen szén-dioxid-leválasztási (direct air capture - DAC) technológia alkalmazásával, fák ültetésével vagy a megújuló energiába való beruházásokkal.
Gyorsan bővül a piac
A kibocsátáskereskedelemmel szemben önkéntes részvételen alapuló CDR piac gyakorlatilag a 2020-es évek elején jött létre, és az elmúlt években igazi növekedési sztorit írt: míg 2020 még csak maroknyi cég volt a kínálati oldalon, és mindössze 9 000 tonna CO2-t vontak ki a levegőből, addig 2023-ban már százas nagyságrendben működtek ilyen vállalatok és teszteltek több tucat technológiát, több mint 125 000 tonnányi szén-dioxidot eltávolítva a légkörből.
A szén-dioxid-eltávolítást vásárló ügyfelek száma 2021-hez képest közel megnégyszereződött, 2022-höz képest pedig több mint megkétszereződött, és 2023-ban elérte a 188-at.
Az érdeklődés növekedését jelzi, hogy a megvásárolt szén-dioxid-kivonás mennyisége 2020 óta minden évben legalább ötszörösére bővült a megelőző évhez képest.
2023-ban összesen mintegy 4,5 millió tonna szén-dioxid légkörből történő eltávolításáért fizettek az ügyfelek a 2022-es 615 ezer tonnát követően. (A 4,5 millió tonnás CDR vásárlások és a 125 ezer tonna leszállított mennyiség közti különbözetet a megrendelések teljesítési ideje jelenti, amely mutató tavaly a 2022-es 36 hónapos időtávról 35 hónapra csökkent.) A piac érésére utal az is, hogy egyre több platformon lehet kereskedni a CDR-ekkel.
A CDR-vásárlók zömét tipikusan a technológiai, pénzügyi és nehézipari szektorban működő nagy nemzetközi vállalatok teszik ki.
Ezekre a cégekre növekvő nyomás nehezedik befektetőik, részvényeseik és ügyfeleik részéről annak érdekében, hogy tevékenységüket helyezzék fenntarthatóbb alapokra; kibocsátásuk egy részét csak rendkívüli ráfordítással lennének képesek dekarbonizálni, emissziójuk egy részét pedig közvetlenül nem is kontrollálják; valamint ma már a munkaerőpiacon versenyelőnyt jelent a tehetségek megtartásában és megszerzésében a zöld elkötelezettség demonstrálása. Az első jelentősebb ügyleteket a kibocsátásukat ilyen módon ellentételezni kívánó techcégek, árupiaci és légi társaságok, repülőgépgyártók és logisztikai vállalatok kötötték, de például a Lego neve is felbukkan közöttük.
Ha a CDR piac jelenlegi növekedési üteme tartósan fennmarad, akkor a század közepére elérhető lesz a klímasemleges, fenntartható gazdaság feltételének tartott volumenű szén-dioxid-kivonás.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint 2050-ig el kell érni, hogy évente mintegy 5-10 milliárd tonna CO2 kerüljön kivonásra a légkörből, és ha az évszázad közepére sikerül is megvalósítani a klímasemlegességet, utána is évi 3-12 milliárd tonnányi szén-dioxidot kell majd eltávolítani a levegőből. Összevetésül, a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2022-ben új rekordra, 57,4 milliárd tonnára nőtt, az energiával összefüggő emisszió pedig mintegy 37,4 milliárd tonnát tett ki 2023-ban, ami szintén rekord.
Hullámzó árszintek
A piac értékét nehéz konkrétan meghatározni, mivel a CDR egységek ára technológiától és cégtől függően változó. A piac értékét tavaly mintegy 400 millió dollárra becsülték, ami az előrejelzések szerint 2030-ig 10-25 milliárd dollárig emelkedhet. Eddig összességében pedig közel 12 millió tonna szén-dioxid-kivonást értékesítettek a CDR-piacokon, megközelítőleg 3,2 milliárd dollár értékben.
1 tonna szén-dioxid levegőből való kivonásának (súlyozott) átlagos ára a 2022-es 303 dollárról 2023-ban 488 dollárra emelkedett (összevetésül: az európai karbonkvóta árfolyama cikkünk írása idején 70 euró/tonna alatt tartózkodott).
Ezt részben az okozza, hogy a még viszonylag kis piacon az átlagos árszintet nagymértékben mozgatja, hogy az egyes években melyik szén-dioxid-kivonó metódushoz milyen értékesítési számok fűződnek. Ebben a stádiumban még az egyes technológiák fajlagos CO2-kivonási ára is jelentősen változhat évről évre, például a tanulási (költség-) görbén éppen elfoglalt helyzetüktől függően is.
A legnagyobb árcsökkenést 2022-hez képest a DAC technológia érte el 2023-ban, miután e metódussal 1 tonna CO2 kivonásának átlagos költsége 1261 dollárról 715 dollárra mérséklődött. A további jelentős árcsökkenésnek akadályát képezheti a DAC technológia magas energiaigénye (akár 800 kWh/tCO2), de becslések szerint így is elérhető a szükségesnek tartott legfeljebb körülbelül 200 dollár/tonna CO2 árszint.
Ma még az egy-egy metódushoz fűződő költségek meglehetősen széles sávban szóródnak, a DAC 715 dolláros költsége például a 440 dolláros minimális és a 2054 dolláros maximális ár súlyozott átlagaként áll elő, a technológiák érésével párhuzamosan azonban várhatóan a szórás is csökken majd. A CO2-kivonó technológiák fejlődésével, a hatékonyság, termelékenység és volumenek növekedésével várhatóan 1 tonna CO2 eltávolításának átlagos költsége is mérséklődik majd, de a keresleti oldal várakozásai szerint ennek ára 2050-ben még mindig valahol 100 és 500 dollár között lesz majd.
Egyre nagyobb szén-dioxid-szűrő üzemek épülnek
Az egyik legígéretesebb CDR technológia a közvetlen szén-dioxid-leválasztás (DAC), amelynek során közvetlenül a levegőből vonják ki a szén-dioxidot, szemben a "sima" szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolástól (CCUS), amelyet általában a kibocsátás helyén alkalmaznak annak érdekében, hogy az adott erőmű vagy ipari létesítmény által termelt CO2 ne kerüljön a légkörbe.
2023-ban ehhez a technológiához fűződött a vásárolt CDR-ek 20%-a, és világszerte egyre többfelé épülnek hasonló új üzemek. A 2023-ban vásárolt 4,5 millió tonnányi CDR legnagyobb része, 63%-a a bioenergia szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kombinált alkalmazásához fűződik (BECCS), és nagyrészt a Microsoft és az Ørsted egyetlen, 2,67 millió tonnás ügyletéhez kapcsolódik.
A magas energiaigény az egyik oka annak, hogy a DAC technológia egyik fő telepítési központja a geotermális energia tekintetében lényegében korlátlan készletekkel rendelkező Izland. Az izlandi Orca nevű létesítményt 2021-ben állította üzembe a svájci székhelyű Climeworks mint a világ első kereskedelmi célú közvetlen szén-dioxid-leválasztó és tároló (DAC + S) üzeme.
A valós körülmények között működő Orca, amely a legutóbbi időkig a legnagyobbnak számított műfajában, valamint az általa nyújtott tapasztalatok fontos szerepet játszottak abban, hogy a Climeworks tanulási görbéje meredeken javuljon. Az évi 2400-3000 tonnás szén-dioxid-kivonási kapacitással rendelkező létesítmény megnyitása után a vállalat szintén Izlandon, néhány 100 méterre az Orcától belefogott egy még nagyobb üzem felépítésébe, majd 2024 májusában meg is kezdte működését az évi 36 ezer tonnás kapacitású Mammoth névre keresztelt létesítmény. A cikk szerzőjének ottjártakor a közelgő üzemkezdésre készülő Mammoth egy nagyságrenddel nagyobb kapacitásának megfelelően méretben is jócskán felülmúlja az Orcát.
A DAC nagy előnye, hogy ezáltal a légkörből kivont CO2 akár évezredekre is elraktározható a föld alatt - ahogyan Izlandon is történik - , de akár szintetikus repülőgép-üzemanyag vagy építőanyag is gyártható belőle (sőt akár az olaj- és gáztermelés fokozásához is felhasználható..). A geológiai tárolás a legtartósabb tárolási forma, melynek eredményeképpen a becsapdázott és kezelt CO2 egy megfelelő porózus és áteresztő tárolókőzetben geokémiai reakciókon keresztül stabil karbonátokká mineralizálódik 800-2500 méterrel a földfelszín alatt.
Elkezdődött a szabványosodás
Szintén az Orcának köszönhetően a Climeworks lett az első vállalat az iparágból, amely harmadik fél részéről szabvány szerinti hitelesítésben részesült. A Puro Standard a CO2-eltávolítási módszerekre vonatkozó első átfogó szabvány, amely minőségi követelményeket határoz meg és nyilvántartásban rögzíti az eltávolítási tanúsítványok életciklusát. A nemzetközileg elismert szabványügyi testület általi tanúsítás fontos lépés a szén-dioxid-eltávolító iparág szabványosítása felé, ami a további növekedés alapvető feltétele. A tanúsítási szabályozási keretrendszer a CDR klímapolitikákba való beépítését is elősegítheti, és már az Európai Unióban is tart az ezt célzó munka.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
