Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cél: több nyugdíjas dolgozzon!
A kormányzat deklarált célja, hogy minél több nyugdíjas dolgozzon a nyugdíja mellett. Ennek a támogatandó kormányzati törekvésnek viszont változatlanul ellentmond, ha a közszférában továbbra is a nyugdíj szüneteltetésével büntetik a dolgozni kívánó nyugdíjasokat. (Ahogyan az is érthetetlen intézkedés volt, amelynek révén a nyugdíjas vállalkozókat kisöpörték a katás körből. Persze a javításra sosincs késő: a nyugdíjas vállalkozók számát érdemben az növelhetné, ha a kisadózás körében ismét lehetőség nyílna a nem főállású katázásra, legalább a nyugdíjasok számára.)
Ha az ellátásban részesülő személy megbízási szerződéssel létesít jogviszonyt, az természetesen nem eredményezi az ellátás folyósításának szüneteltetését. (A megbízási szerződéses jogviszony a Polgári Törvénykönyv hatálya alá tartozó jogviszony.) A külföldön létesített, a magyar jogszabályok szerint közszférában történő foglalkoztatásnak megfelelő jogviszony esetén a magyar szüneteltetési szabályokat szintén nem kell alkalmazni.
Egy fából vaskarika kényszermegoldással már 2013-ban teljes mértékben kivették a korlátozás hatálya alól a nyugdíjas egészségügyi dolgozókat, akik a szünetelő nyugdíjuk helyett az azzal megegyező nettó összegű nyugdíjpótló jövedelemkiegészítést igényelhetnek. Ha ez nem történt volna meg, az egészségügy már egy évtizede működésképtelen lenne (jelenleg több, mint nyolcezer nyugdíjas orvos és ápoló dolgozik a rendszerben - vajon ők meddig bírják?).
Az egyre szorítóbb munkaerőhiány enyhítésére a kormány öt közszférás ágazatban - gyermekjólét, gyermekvédelem, szociális ellátás, köznevelés, szakképzés - mentességet adott a korlátozás alól, vagyis a nyugdíj mellett az illetmény is fölvehető. Ez a rendeleti mentesítés bekerült a nyugdíjtörvénybe is. Az új rendelkezések a nyugdíj szünetelése alóli kivételek körébe sorolják azt a közszolgálati jellegű jogviszonyt is, amely "érettségi vizsgák és az országos középiskolai tanulmányi versenyek szervezése érdekében az Oktatási Hivatalnál vagy a fővárosi és vármegyei kormányhivatalnál jön létre". A pedagógusok között is közelíti a tízezret a nyugdíjasok száma. Régóta hangsúlyozom, hogy a legjobb az lenne, ha
a régen okafogyottá vált korlátozásokat teljes mértékben hatályon kívül helyeznék, hogy kivétel nélkül minden nyugdíjas dolgozhasson a nyugdíja mellett azon a területen és olyan jogviszonyban, ahol és amilyenben csak akar.
Rejtett diszkrimináció
A nyugdíj melletti munkavállalás persze nem csak a jogszabályokon és az érintett nyugdíjas elhatározásán múlik, mivel mindenekelőtt szükség van olyan munkáltatókra, amelyek hajlandóak a nyugdíjas munkavállalók alkalmazására.
A rejtett életkori diszkrimináció azonban erőteljesen nehezítheti a nyugdíjasok munkavállalását.
Az előítéletek torzító lencséjén át az öregek homogén szürke tömbnek látszanak, mintha egy 65 éves fővárosi mérnök, egy 75 éves tanyasi őstermelő, egy 80 éves kisvárosi titkárnő vagy egy vidéki idősotthon 90 éves demens lakója között semmilyen különbség nem lenne. Vajon elfogadnánk-e, hogy nincs lényegi különbség például a 30-60 éves korosztályok tagjai között? Ennek a nyilvánvaló képtelenségét azonnal belátjuk, mégis természetesnek fogadjuk el, hogy a 65 fölötti korosztályok minden tagja hasonló: öreg. Ez a velejéig hazug általánosítás nagyon megnehezítheti a nyugdíjasok munkavállalását, pedig a dolgozó nyugdíjas a nemzetközi felmérések szerint minden esetben boldogabb, elégedettebb, egészségesebb, mint a nem dolgozó kortársai, hiszen nem szakadnak meg a munkahelyi, közösségi kapcsolatai, nem érzi magát fölöslegesnek. Ráadásul a munkavállalók életkori diverzitása növelheti a termelékenységet.
A nyugdíj melletti munka egyaránt érdeke lehet a nyugdíjasnak és az őt alkalmazó foglalkoztatónak. Az öregedés új munkahelyi narratívája lehet, ha az összes érintett fél belátja, hogy a nyugdíjas munkavállalók olyan tudást, érzelmi és gyakorlati tapasztalatot képviselhetnek, amely egyedülálló módon járulhat hozzá a munkáltató sikeres működéséhez. Ennek az új narratívának a térnyeréséhez azonban további időre van szükség, különösen, ha figyelembe vesszük az eltérő területi lehetőségeket és a nagyvállalatokon kívül a kkv-szektort is.
Alacsony várható élettartam
A magyar nyugdíjasok munkavállalása előtt további súlyos akadály, hogy a 65 éves korban várható további élettartam - és azon belül különösen az egészségben várható további élettartam - riasztóan rövid: egy magyar férfi 65 éves korában 13,2 évvel, azon belül mindössze 5,9 egészséges évvel, egy magyar nő 17,3 évvel, és azon belül szintén csak 5,9 egészséges évvel számolhat. Rövidebb ideig és rosszabb egészségi állapotban élünk, mint az EU átlaga: 65 éves korban Magyarországon a férfiak 4,1 évvel, a nők 3,6 évvel rövidebb várható élettartammal, azon belül közel 4 évvel rövidebb egészségben várható élettartammal számolhatnak, mint az uniós átlag. Ez nyilván nehezebbé teszi a tömeges és hosszabb ideig tartó időskori munkavállalás terjedését.
Mint talán ennyiből is látható, a nyugdíj melletti munkavállalást számtalan tényező befolyásolja. Csak az utóbbi évek fejleményeit tekintve
- a kormányzatnak a közszférára vonatkozó nyugdíjpolitikai irányelve 2013-ban súlyos akadályokat gördített a nyugdíjas közszolgák munkavállalása elé,
- de még ugyanabban az évben a munkaerőpiaci kényszer hatására létrehozták az egészségügyi dolgozók számára igényelhető nyugdíjpótló jövedelemkiegészítést,
- szintén 2013-tól a Munkahelyvédelmi Akcióterv részeként az 55 évesnél idősebb munkavállalót alkalmazó munkáltató részére szocho-kedvezményt vezettek be,
- 2017-ben létrejöttek a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek, amelyek számtalan előnyük dacára sem váltották ugyan be a több százezer nyugdíjas tömeges munkába állásához fűzött vérmes reményeket, de átlagosan 15-20 ezer nyugdíjas rugalmas munkavégzését azért folyamatosan lehetővé teszik,
- 2019. január 1. óta a nyugdíj mellett munkaviszonyban szerzett munkabér mentes a járulék és a szocho alól,
- 2020. július 1. (az új társadalombiztosítási törvény hatályba lépése) óta minden jogviszonyban (közszolgálati jellegű jogviszonyok, egyéni és társas vállalkozás, megbízás, és így tovább) járulék- és szocho-mentessé váltak a nyugdíj mellett szerzett keresetek,
- szintén 2020. július 1-jén megszűnt a nők kedvezményes nyugdíja mellett szerezhető keresetekre vonatkozó korlátozás (az éves keretösszeg, amely a minimálbér 18-szorosát meghaladó éves kereset szerzése esetén a nyugdíj szünetelését eredményezte),
- a Covid nyomán fölerősödött munkaerőpiaci kényszerek hatására 2021-ben mentesítettek öt ágazatot a közszférában a nyugdíj kényszerszüneteltetése alól, először csak egy évre, jelenleg már időkorlát nélkül,
- a munkaerőhiányt a tartósan külföldön dolgozó magyarok ismét 600 ezresre becsült növekvő létszáma is erősíti, s miután nem a nyugdíjasok mennek külföldre dolgozni, a hazai munkaerő merítési bázisában fölerősödhet a nyugdíjas munkavállalók szerepe.
A láthatatlan munka
A gazdasági aktivitásra vonatkozó statisztikák persze a nyugdíjasok körében sem mérik a láthatatlan munka hatását. A láthatatlan munka (Unpaid Care and Domestic Work, UCDW) az a jellemzően nők által végzett, gyermekneveléssel, családtagok gondozásával és a háztartással kapcsolatban végzett munka, amely nem jelenik meg a GDP mérése során, noha az UCDW hiányában az egész gazdaság leállhatna.
A láthatatlan munka tavalyi becsült időtartama Magyarországon napi 11 millió órát, éves szinten 4 milliárd órát tett ki, amit a fizikai munkakörökben mért tavalyi átlagos bruttó órabérrel (1855 Ft) beszorozva 7448 milliárd forintot, a tavaly 66 ezer milliárd forintra becsült magyar GDP 11,3%-ával egyenértékű hozzáadott értéket kapunk. Ez azonban láthatatlan munka, így nem is látszik a hivatalos makrogazdasági adatokban.
Viszont ha ezt a munkát is tekintetbe vesszük, akkor lényegében minden magyar nyugdíjas - minden nagyszülő - dolgozik, aki segít a gyermekeinek, vigyáz az unokáira, ápolja a rászoruló családtagokat. Ideje lenne az aktivitási statisztikákban a láthatatlan munka megjelenítésének is.
Címlapkép forrása: Getty Images
