Svájcot nem számítva az európai országok közül Spanyolországban a legmagasabb a várható élettartam az OECD napokban megjelent jelentése szerint. A 2021-es adatok alapján összeállított, az OECD összes tagállamát lefedő rangsorban Spanyolország Ausztráliával holtversenyben áll a harmadik helyen 83,3 évnyi várható élettartammal, és csak az életszínvonal, a gazdasági fejlettség (egy főre jutó GDP) terén jóval jobb mutatóval bíró Svájc (83,9 év), illetve az élettartamra vonatkozó rangsorban hagyományosan jól szereplő Japán (84,5) és Dél-Korea (83,6) előzi meg. (Eközben Magyarország a 74,3 évnyi értékével a 38 tagállamból álló OECD-n belül a harmadik legrosszabb mutatóval rendelkezik, csak Litvánia és Lettország előzi meg, és jóval elmarad az OECD 80,3 éves átlagától.)
Spanyolország a várható élettartamhoz kapcsolódó másik listán viszont az élen szerepel az OECD-tagállamok összehasonlításában. 65 éves korban ugyanis Spanyolországban számíthatnak a nők a legtöbb további életévre (23,5 év), miközben ugyanezen mutató férfiakra kiszámított változatában Spanyolország a top 5 ország között szerepel. Továbbá Spanyolország azzal is lebüszkélkedhet, hogy a világ jelenlegi legidősebb embere, a 117 éves Maria Branyas Morera is az ibériai országban él.
A most kiadott OECD-listán a top 20 ország között a mediterrán régióból Spanyolországon kívül még Olaszország, Franciaország és Portugália is helyet kapott, miközben a legjobb 20 között rajtuk kívül jellemzően csak jobb életszínvonalbeli, vagy fejlettségi mutatókkal bíró országok szerepelnek. A jó egészségügyi állapot és a hosszú várható élettartam nem meglepő módon korrelál az egy főre jutó GDP-vel.
Dél-Európa várható élettartamra vonatkozó mutatói azonban felülteljesítik a fejlettség és az egészségügyi állapot közötti szokásos összefüggésből adódóan várt eredményeket.
Felmerülhet a kérdés, hogy Spanyolország Svájcot kivéve miért tudja maga mögé utasítani a nála jóval jobb életszínvonalbeli, fejlettségi mutatókkal rendelkező országokat. Erre sok elemző azonnal azt vágja rá, hogy a mediterrán étrend (halak, teljes kiőrlésű gabonafélék, friss gyümölcsök, zöldségek és olívaolaj) kiemelt fontossággal bír. Az ezt a megközelítést kritizálók szerint azonban az étrend a mediterrán térségen belül Portugáliától Görögországig nagyon eltérő. Emellett a kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a mediterrán országokban élők jó része ma már kevésbé tartja magát a róluk elnevezett étrendhez. A spanyolországi főterek vendéglői például tele vannak sózott sonkát evő, illetve sört ívó emberekkel. Emellett a spanyolok az európai átlagnál valamivel többet isznak és dohányoznak, és Európa legnagyobb kokainfogyasztói közé tartoznak – jegyzi meg a kérdést jobban megvizsgáló The Economist cikke.
Ettől függetlenül Dan Buettner szerint, aki számos könyvet írt azokról a térségekről, ahol az emberek sokáig élnek (az úgynevezett kék zónákról), úgy véli, hogy a dél-európai országokban élők étrendje valóban valamelyest megváltozott a számos feldolgozott élelmiszer megjelenésével, de még mindig egészségesebbnek neveztető.
Sokat számít a napi gyaloglás
A The Economist azonban az étrend mellett számos további tényezőt sorol fel, ami magyarázhatja Spanyolország remek mutatóit a várható élettartam terén. Az egyik ilyen, hogy a spanyolok sokat gyalogolnak.
Egy 2017-es tanulmány szerint a spanyolok sétálnak átlagban naponta a legtöbbet (5936 lépést) Nyugat-Európában.
A tanulmány kimutatta, hogy az úgynevezett aktivitási egyenlőtlenséggel jellemezhető országokban – ahol csak kevesen gyalogolnak sokat, viszont sokan idejük nagy részében a tévé előtt ülnek, mint például az USA-ban és Szaúd-Arábiában – a legmagasabb az elhízási arány. Azokban az országokban, ahol sokan aránylag sokat gyalogolnak, mint Spanyolországban pedig alacsony az elhízási arány. Ez nyilvánvalóan csökkenti az elhízással összefüggő betegségekből eredő halálozást.
Annak hátterében pedig, hogy a spanyolok sokat gyalogolnak, az áll, hogy a spanyolországi városok sűrűn lakottak. A települések között óriási lakatlan területek találhatók, ugyanis sem a helyi kultúra, sem a szabályozás nem kedvez annak, hogy hatalmas területeken terüljenek el a városok, így a spanyolok a bőséges rendelkezésre álló földterület ellenére mondhatni egymás hegyén-hátán élnek.
Párizs, amely a „15 perces város” létrehozására törekszik, ahol a legtöbb szükséges dolog gyalogtávon belül található, sokat tanulhatna Spanyolországtól.
Élénk társasági élet
A táplálkozás és a mozgás mellett harmadik szempontként az élénk szociális élet is jelentős szerepet játszik abban, hogy Spanyolországban sokáig élnek az emberek. Az ugyanis, hogy a spanyol városok jellemzően gyalogosan bejárhatók, a társadalmi életnek is jót tesz. A városok olyan terek köré épülnek, ahol a barátok, családtagok, munkatársak rendszeresen találkozhatnak egy vendéglő asztalához leülve. Ez a társasági élet még akkor is jót tesz, ha közben alkoholt iszik és chipset eszik az ember. Számos kutatás bizonyítja ugyanis, hogy a társas kapcsolatok döntő fontosságúak a fizikális, pszichés jóllét szempontjából.
A Gallup közvélemény-kutató és a Meta nemrégiben végzett felmérése szerint a spanyolok 76%-a állítja, hogy „nagyon” vagy „eléggé” támogatottnak érzi magát szociálisan. Ez átlagon felüli nemzetközi értéknek számít, bár nem az élmezőnyt jelenti. Jon Clifton, a Gallup vezetője szerint cége kutatásai azt mutatják, hogy a spanyolok meglehetősen boldogtalanok és nem eléggé elkötelezettek a munkahelyükön. Szerinte az El País egyik szalagcíme többé-kevésbé jól leírta a helyzetet: Spanyolország
a legjobb ország arra, hogy ott éljünk, és a legrosszabb arra, hogy ott dolgozzunk.
De a munka nem minden. A spanyolok negyedik helyen állnak abban a globális rangsorban, amely azt méri fel, hogy az emberek milyen gyakran találkoznak a barátaikkal, családtagjaikkal. Ez lehet a nem várt pozitívuma annak, hogy sok spanyol fiatal (a többi dél-európai pályakezdőhöz hasonlóan) nem kap elég jó állást ahhoz, hogy megengedhesse magának a szülői házból való elköltözést. A családi kötelékek így továbbra is szorosak a mediterrán országokban, ami jelentősen támogathatja az ember lelki egészségét.
A dél-európai országok ugyanakkor a különböző globális boldogság-indexek rangsorát nem vezetik, ezt a címet régóta Dánia és Finnország tölti be. Ezek a boldogságindexek azonban nagyobb hangsúlyt helyeznek a hosszú távú elégedettségre, mint úgymond a pillanatnyi boldogságra. Nevetésről, mosolygásról, vidám érzelmekről a latin-amerikaiak számolnak be a leggyakrabban. A The Economist pedig frappánsan azzal zárja le a hosszú mediterrán életre magyarázattal szolgálható tényezőkről szóló cikkét, hogyha Helsinkitől Buenos Airesig egy vonalat húzunk, akkor az Spanyolországon haladna keresztül. Ebben az országban nemzetközi összehasonlításban viszonylag magas szintű a jólét (amely a boldogság legjobb előrejelzője) és az egészségügyi ellátás, miközben a latin-amerikaiakkal közös kulturális vonásokkal (pillanatnak élni, a társas kapcsolatok, a család nagy szerepe) is rendelkezik.
Címlapkép forrása: Getty Images
