Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A gazdaságban a plusz munkaerő iránti keresletet egyebek között a nyugdíjas munkavállalók létszámának növelésével lehet kielégíteni, ha nem kizárólag a világ másik feléről ideközvetített külföldi munkások tízezreire számít a kormányzat. Ezért mindenekelőtt érdemes áttekinteni, hogy milyen feltételekkel lehet ma a nyugdíj mellett dolgozni Magyarországon, és milyen korlátozások tarthatják vissza a munkától a dolgozni akaró nyugdíjasokat.
A KSH korcsoportok szerint szűrt gazdasági aktivitási táblázata legfrissebb kiadása szerint a közel kétmillió öregségi nyugdíjas közül a 65-74 éves korosztályból (ők a korbetöltött nyugdíjasok, a létszámuk a nők kedvezményes nyugdíjában részesülők létszámával, 150 ezer fővel kevesebb, vagyis 1,85 millió fő) közel 121 ezren dolgoznak, ami azért nem ad okot a témáról szóló sajtóanyagok megszaporodására, hiszen egyrészt a korbetöltött nyugdíjasok mindössze 6,5%-a vállal munkát a nyugdíja mellett, másrészt a KSH legutóbbi foglalkoztatási gyorstájékoztatója szerint nyugdíjas dolgozók a 4,75 millió foglalkoztatott mindössze 2,5%-át teszik ki.
Persze jól megválasztott tükörben szebbnek láthatunk egyes adatokat, például a 65-69 éves korosztályok 651 ezer tagjából 87 ezren dolgoznak, ami 13,4%-os arányt tükröz.
A statisztikai adatok értelmezéséhez fontos tisztában lennünk azzal is, hogy a KSH módszertana szerint ki minősül foglalkoztatottnak. Eszerint foglalkoztatott az a személy, aki az adatfelvételi kérdezés hetét megelőző héten (a vonatkozási héten) legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy rendelkezett munkával, de abban átmenetileg (pl. betegség, szabadság) nem dolgozott. Heti egy órányi munka nyilván nem járul hozzá érdemben a nyugdíjas háztartás költségeinek fedezéséhez sem, ezért az adatokat kellő óvatossággal szükséges figyelembe venni.
Az Európai Unió átlagában a 65-74 éves korosztályok növekvő hányada dolgozik. Jellemzően a férfiak időskori foglalkoztatottsági rátája a magasabb, az arányok az észt 27 százaléktól a lett, litván, portugál, svéd és ír 17 százalékon át ívelnek a 6 százalék körüli vagy alatti értékekig (ide tartozik például Ausztria, Szlovákia, Görögország, Franciaország, Belgium). A nők körében alacsonyabbak az arányok, kivéve a balti államokat (ott elérik a 9-12 százalékot).
Magyarországra visszatérve a versenyszférában a nyugdíj melletti munkát akadályozó minden korlátozás megszűnt, így a korbetöltött nyugdíjasok és a nők kedvezményes nyugdíjában részesülők foglalkoztatását a versenyszférában semmi sem tiltja vagy korlátozza.
A nyugdíj mellett bármilyen jogviszonyban szerzett keresetük járulékmentes, vagyis nem kell fizetniük a 18,5% mértékű társadalombiztosítási járulékot, miközben a foglalkoztató is mentesül a nyugdíjas keresete után a 2024-ben változatlanul 13% szociális hozzájárulási adó alól. Ezért azonos bruttó keresetet feltételezve a nyugdíjas munkavállaló nettó keresete 18,5%-kal magasabb, míg a foglalkoztató bérköltsége 13%-kal kevesebb lehet egy aktív korú munkavállalóhoz képest.
Ha a nyugdíjas egyéni vagy társas vállalkozói tevékenységet folytat, akkor a nyugdíjkorhatára betöltését követően a törvény erejénél fogva automatikusan kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozónak minősül. Ez általában előnyös rendelkezés, a néhai nem főállású kisadózó nyugdíjasoknak viszont nagyon kellemetlen, hiszen nyugdíjasként az új kata-törvény szerint már nem lehet kisadózó (hiszen katás csak főállású vállalkozó lehet). A társadalombiztosítási törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytató személy
- a biztosítási kötelezettség alá eső bármely jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá
- az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a rá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül,
- akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel. E rendelkezések alapján kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó a korbetöltött öregségi nyugdíjban vagy a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő vállalkozó mellett az is, aki olyan özvegyi nyugdíjas, aki a nyugdíjkorhatárát - az 1957. január 1-jén vagy később születettek esetén 65 évet - betöltötte és az özvegyi nyugdíja mellett vállalkozik.
Miután a nyugdíj mellett bármely jogviszonyban végzett keresőtevékenységgel szerzett kereset járulékmentes, a nyugdíj melletti munkavégzés révén nyugdíjnövelésre nem lehet jogosultságot szerezni. A nyugdíj mellett végzett munka a nyugdíj újraszámítására sem teremt alapot, mert a saját jogú nyugdíj mellett végzett keresőtevékenységgel szolgálati idő nem szerezhető és a nyugdíj mellett szerzett kereset az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítása során pótlólagosan nem vehető figyelembe.
E rendelkezések révén a magyar nyugdíjrendszer nem követi a modern skandináv nyugdíjrendszerekben érvényesülő élethossziglani kereseti elvet (lifetime earnings principle), amely szerint a nyugdíj összegét növeli a nyugdíj mellett végzett munkával szerzett keresetből fizetett nyugdíjjárulék is, amelyet új nyugdíjjogosultságként jóváírnak a nyugdíjszámlán, így a következő évi nyugdíj összegét már ennek figyelembevételével állapítják meg. A magyar nyugdíjas nem is választhatja, hogy a nyugdíj mellett szerzett keresete után járulékot fizet (ez a német nyugdíjrendszer megoldása a nyugdíjak növelésére).
A járulék- és szocho-mentesség azonban egyáltalán nem kedvezőtlen a dolgozó magyar nyugdíjasoknak, hiszen így a nyugdíjuk megállapításától fogva kettős jövedelemforrásra tehetnek szert:
- korlátozás nélkül fölvehetik a nyugdíjukat, és mellette
- a járulékmentes keresetüket.
Ezért a nyugdíjigénylés elhalasztása mellett egyre kevesebb indok szól, hiába jár a korhatár betöltése után a nyugdíj igénylése nélkül tovább dolgozó alkalmazott vagy vállalkozó részére nyugdíjbónusz, amely annyiszor a nyugdíj fél százaléka, ahányszor 30 nap szolgálati időt szerez a 65 éves nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíja tényleges megállapításáig.
A kettős jövedelemforrás előnyei azonban a közszférában csak megszorításokkal érvényesülnek, mert ott a legtöbb területen még mindig súlyos korlátozásokkal kell számolnia a dolgozni akaró nyugdíjasoknak:
2013. július 1. óta változatlanul hatályban van a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről szóló kormányhatározat, amely szerint a nyugdíjkorhatárt elért közalkalmazottaknak, közszolgálati tisztviselőknek választaniuk kell a nyugdíj vagy a munka között, mert az illetményüket és a nyugdíjukat egyidejűleg nem vehetik föl. Nyugdíjas továbbfoglalkoztatásukra költségvetési intézményekben ráadásul kizárólag akkor kerülhet sor, ha ehhez a munkáltatójuk előzetes kormányzati hozzájárulást szerez.
E kormányhatározat nyomán az országgyűlés azonnal módosította a nyugdíjtörvényt, amely szerint az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas közszolgálati jellegű (vagyis közalkalmazotti, egészségügyi szolgálati, költségvetési intézménynél köznevelési foglalkoztatotti, rendvédelmi igazgatási szolgálati, honvédelmi alkalmazotti, kormányzati szolgálati, adó- és vámhatósági szolgálati, politikai szolgálati, biztosi, köztisztviselőként vagy közszolgálati ügykezelőként közszolgálati, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati, ügyészségi szolgálati, rendőri vagy honvédségi hivatásos szolgálati) jogviszonyban áll. Ugyanez a szüneteltetési rendelkezés vonatkozik a korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő személyekre is. Viszont nem szüneteltethető az ellátás folyósítása azon közszolgák esetében, akiknek a közszolgálati jogviszonya nem kinevezéssel, hanem választással, közjogi megbízatással jött létre (ilyen például a polgármester vagy az alkotmánybíró).
Az összes felsorolt közszolgálati jellegű jogviszonyban a szüneteltetés időtartama alatt az érintett nyugdíjas személy nyugdíjasnak minősül. Emiatt a nyugdíjas közszolga a szünetelés időtartama alatt végzett keresőtevékenységével szolgálati időt nem szerezhet és keresete az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítása során pótlólagosan nem vehető figyelembe, vagyis a nyugdíj újraszámítása nem kérhető.
Ez az a korlátozás, amelyet célszerű lenne mielőbb teljes mértékben megszüntetni, hiszen a belső munkaerő-tartalék egyik természetes forrása a dolgozni vágyó nyugdíjas közszolgák közössége lenne, ha erre korlátozás nélkül lehetőségük nyílna a közszférában is.
A cikkem következő részében megvizsgálom a 65 éven felüliek munkapiaci helyzetét és a munkavállalásuk előtti akadályokat is.
Címlapkép forrása: Getty Images
