Van egyfajta várakozás a levegőben
Az elmúlt hónapokban felerősödtek azok a hangok Magyarországgal kapcsolatban, hogy még idén érkezik valamilyen költségvetési kiigazítás, csomag, mert a büdzsé állapota ezt indokolja. Adódik a kérdés: miből táplálkozik ez a várakozás, mennyire és miért lehet megalapozott, végül pedig hogy ez az esetleges csomag melyik évet érintheti?
Kezdjük onnan, hogy június közepére lejárt a magyar adósságbesorolás hitelminősítői felülvizsgálatának első idei köre, ez alapján pedig mérleget vonhatunk: Magyarország sértetlenül megúszta a legnagyobb nemzetközi hitelminősítők döntéseit. Áprilisban a Standard and Poor's, májusban a Moody's, legutóbb pedig júniusban a Fitch Ratings erősítette meg az ország minősítését, és a kilátásokhoz sem nyúltak. A hitelminősítői indoklásokat részletesen elolvasva az a benyomásunk, hogy főként azért nem kapott negatív osztályzatot Magyarország, mert több hitelminősítőnek is az a várakozása a kormánnyal való tárgyalások után, hogy
még idén új konszolidációs csomagot tesz le az asztalra a kormány.
Ezt írta le lényegében áprilisban az S&P, majd erre tettek utalását legutóbbi értékelésében a Fitch elemzői is, ami alapján felépült egy olyan várakozás, miszerint még idén lesz valamilyen, a költségvetést érintő kormányzati bejelentés.
Mekkora lehet az idei elcsúszás?
Abban egyébként elemzői konszenzus van, hogy az idei 4,5%-os hiánycélt is nehezen tudja teljesíteni a kormány, még a legutóbbi, 675 milliárd forintos beruházáselhalasztás után is. Az alábbi táblázatból kiolvasható, hogy minden elemzőház és nemzetközi intézmény magasabb deficitet vár az idei évre, mint az új, hivatalos 4,5%-os GDP-arányos kormányzati hiánycél.
| A 2024-es költségvetési hiányra vonatkozó várakozások (a GDP százalékában) | |
| Intézet | Várakozás |
| Kormány célja (2024. március) | 4,5 |
| OTP Bank elemzői (2024. április) | 5 |
| Standard and Poor's (2024. április) | 5,3 |
| Fitch Ratings (2024. június) | 4,9 |
| MNB (2024. június) | 4,5-5 |
| Európai Bizottság (2024. június) | 5,4 |
| Forrás: Portfolio-gyűjtés | |
Az idei költségvetés kapcsán fontos megemlíteni, hogy az év közbeni teljesítményét rendkívül nehéz megítélni, mivel a kormány hivatalosan csak a fő pénzforgalmi hiányszámot módosította, a főbb kiadási és bevételi előirányzatok összegét nem (amikor legutóbb rontotta a GDP-növekedési várakozását a már elfogadott költségvetésben szereplő 4%-ról 2,5%-ra, valamint 4,5%-ra emelte a hiánycélt a megszavazott 2,9%-ról). Ezért a havi részletes kiadási és bevételi tényadatokat nem tudjuk a kormányzat frissített várakozásaihoz viszonyítani, mert ezek nem publikusak. Nem véletlen, hogy nemzetközi összevetésben elkeserítő, és egyre rosszabb értékelést kap a magyar fiskális politika minősége.
Pontosan nehéz megítélni, hogy az első fél év eltelte után hogyan is áll valójában a kormány várakozásaihoz képest a 2024-es büdzsé, de a fentiekből az következik, hogy valahol 700-800 milliárd forint körül lehet az idei elcsúszás mértéke. Vannak erre nézve pozitív kockázatok (vagyis, hogy ennél kisebb is lehet az eltérés), ha például az idei gazdasági növekedés a 2,5%-os kormányzati várakozásnál erőteljesebb lesz, főleg ha az a lakossági fogyasztás oldaláról valósul meg és közvetlenül lecsapódik a magasabb áfabevételekben. De ismerünk negatív kockázatokat is, amelyek év közben, előre nem tervezett módon, írják át a költségvetés számait, ilyen például az idén szintet lépő kórházi adósságkonszolidáció (ez eddig idén már 100 milliárd forintnál tart, és még nincs vége), vagy a gyógyszerkiadások túlfutása.
Mit lép a kormány? Jönnek az adóemelések?
Értékelésünk szerint a kormány előtt a fentiek fényében három út áll, de azt is bemutatjuk, hogy szerintünk melyiknek van a legnagyobb realitása:
- A teljes idei költségvetési elcsúszást még az idén kezeli a kormány, és ezt minél előbb bejelenti, hogy időben elérje a kívánt kiigazító hatást. Ennek adunk a legkisebb esélyt, közel a nullához.
- Egyáltalán nem foglalkozik a fennmaradó elcsúszással, mert abban bízik, hogy a) az elcsúszás mértéke már nem jelentős (a piaci szereplők, a finanszírozó befektetők és a hitelminősítők szemében) és így is fel tudja mutatni a 2023-ban látott 6,7%-os hiány után a csökkenő hiánypályát az esetlegesen 5% feletti deficittel is b) kivárásra játszik, mert reményei szerint javulhat a gazdasági környezet, és ezzel együtt gyorsabban gyógyul majd az idei költségvetés c) a kettő egyvelege. Ez a második legvalószínűbb forgatókönyv.
- Szerintünk a legvalószínűbb szcenárió, hogy a kormány megtartja a hitelminősítőknek tett ígéretét, vagyis még idén letesz az asztalra egy költségvetést konszolidáló csomagot, de az nem a 2024-es évet fogja érinteni, hanem leginkább a 2025-ös büdzsét, melynek tervezését hivatalosan is eltolták novemberre.
A 2025-ös költségvetés helyzetét egyszerre több, egymással ellentétes tényező határozza meg, ha a 2024-es évhez viszonyítjuk. Kedvező fejlemény, hogy jobb lesz a gazdasági növekedés, mint idén és várhatóan együttesen az inflációval magasabb nominális gazdasági teljesítménybővülés valósul meg (ez pedig a GDP-arányos mutatók esetében kedvező, hiszen a nevező értéke emelkedik). Emellett szintén segít a kormánynak a kamatkiadások várható csökkenése (a GDP arányában 1 százalékpontos javulás várható). Ezzel szemben viszont a kormány ígéretet tett a különadóterhelés csökkentésére jövőre, már jelentkezhet egyfajta választási költekezési igény (a 2026-os parlamenti választások előtt), plusz, eddig nem ismert kiadásként jelentkezik az uniós bírság (80 milliárd forint értékben), az idei évről áttolt beruházások jövő évi finanszírozási igénye, és az alacsonyabb hiánycél (az idei 4,5%-ról jövőre 3,7% a cél). Összességében tehát a mérleg nyelve arra billen, hogy lesz mit rendbe tenni a 2025-ös büdzsében.
Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy lesznek költségvetési intézkedések, akkor az a legfontosabb kérdés, hogy
a kormány hová nyúl idén ősszel: a kiadási oldal megvágásához vagy a bevételek emeléséhez?
A múltbeli döntések fényében várakozásunk szerint alapvetően kétfajta intézkedés köré fog csoportosulni a kormány csomagja.
A kormány erőteljesen fog az ágazati különadókra támaszkodni. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy kisebb részt akár még idén plusz pénzt szedhet be az elmúlt 2 évben extraprofitadóval megsarcolt szektoroktól, de nagyobb részt jövőre érheti hidegzuhany ezeket a piaci szereplőket. Nem kizárt ugyanis, hogy a kormány ismét megszegi az ígéretét, és 2025-ben sem vezeti ki teljes mértékben az extraprofitadókat. Lényegében erre tett utalást Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter pár héttel ezelőtt, amikor így fogalmazott: "bár azt mondtuk, hogy 2025-en ki lehet vezetni az extraprofitadót, azért bizonyos szektorokban még látok személyesen extraprofitot” – mondta Nagy Márton. Arra a kérdésre, hogy mely szektorokban lehet indokolt az extraprofitadó fenntartása, azt válaszolta: "nagyon egyszerű, hogy a bankszektorban mindig látszik ez a kérdéskör, de én most nem akarok példálózni". Több cikkünkben is foglalkoztunk azzal, hogy a kormány által különadóval kiemelten sarcolt szektorok hogyan teljesítettek az előző üzleti évben, így például bemutattuk a bankszektor rekord nyereségét és annak hátterét, valamint a kiskereskedelem felfúvódó forgalmát. Nem lennénk meglepve, ha a kormány első körben ezekre a szektorokra vetné tekintetét, amikor plusz költségvetési források után néz. Már csak azért is, mert vannak olyan találgatások Orbán Viktor egy héttel ezelőtti rádiós interjúja után, hogy a kormány az EU-bírságra hivatkozva szedjen be plusz különadókat bizonyos szektoroktól, akiket a kormány "a háború és a migráció nyerteseinek" tart. "Azokkal fizettessük meg ezt a bírságot, akik nyernek a migráción és a háborún, ennek a jogi keretei már megvannak" - így fogalmazott a miniszterelnök pár nappal ezelőtt. Érdekes lesz látni, hogy a plusz adók fenntartását mivel fogja indokolni a kormány, milyen technikai megoldást alkalmaz majd, rendeleti úton, vagy adótörvények formájában érkezik-e a csomag, és hogy mindez hogyan csapódik le a lakosságon (áremelések, inflációs hatás).
A kormány másik lehetséges eszköze a beruházások elhalasztása. Vagyis folytatódhatnak a 2022 óta zajló folyamatos beruházás-csúsztatások. Az előző éveket a kormány e szempontból kikönnyítette, ez azt jelenti, hogy ha ezek az eltolt beruházások újra beesnének a könyvekbe, azzal a költségvetés beruházási kiadásai kifejezetten magasra emelkednének. Sokkal valószínűbb, hogy a halasztásból "újraélesztett" beruházások helyett más beruházásokat tolnak el, így folyamatosan alacsonyabb szinten maradhat az állami fejlesztések volumene. Ez politikai szempontból is kényelmes, hiszen minél előbbre haladunk az időben, annál kevesebb konkrét beruházási terv van, ezért kevésbé látványos azok eltolása.
Ez nem versenyfutás
A fenti gondolatmenetből az is következik, hogy nagyon valószínű, hogy a kormány ősszel egy középtávú (akár 2-3 évre szóló) költségvetési tervet igyekszik majd eladni a befektetőknek, hitelminősítőknek, de akár a Költségvetési Tanácsnak is. Ebben a tekintetben nem szabad önmagában tekinteni a 2024-es költségvetést, mert az nagyon is összefügg a 2025-ös és 2026-os büdzsékkel. Olyan folyamatok zajlanak a gazdaságban (kamatkiadások csökkenése, rezsikiadások mérséklődése, uniós források körüli bizonytalanság, inflációhoz kötött kiadások, elhalasztott beruházások későbbi kifizetése), amelyek egyszerre több évet ölelnek át, és egyszerre befolyásolhatják a költségvetés helyzetét pozitívan vagy épp negatívan. Ezért akár úgy is kommunikálhatja mindezt, hogy új intézkedésekkel szilárdítja meg az új hiánypályát, amivel a célja, hogy valamikor a 3%-os hiánycél közelébe érjen.
Nagyon sok múlik a középtávú terv, benne az egyensúlyt stabilizáló intézkedések hitelességén, vagyis a kormánynak egyszerre kell
- a magas refinanszírozási rátára és az emelkedő devizaadósságarányra érzékeny államkötvény-befektetők, finanszírozók bizalmát megtartania
- megnyugtatnia a növekvő és magas szinten beragadó államadósság miatt aggódó nemzetközi hitelminősítőket, valamint
- eloszlatnia a Költségvetési Tanács elakadó deficitcsökkentéssel kapcsolatos kételyeit és kezelnie a túlzottdeficit-eljárásból fakadó elvárásokat.
De a kormány szempontjából is racionális a 3 évre szóló előretekintés. Egyrészt elhitetheti a fenti szereplőkkel, hogy a költségvetés stabilitását komolyan veszi, másrészt tartalékot képez 2025 második felére. A 2026-os parlamenti választásokhoz közeledve ugyanis felerősödhet a kormányban a költekező ösztön, melynek következtében lazább lehet a költségvetési politika (lásd például a 2022-es választások előtt a 2021 júniusában bejelentett szja-visszatérítést). Az első igények a támogatóbb, élénkítőbb állami szerepvállalásra már meg is jelentek a vállalkozói szférából.
A növekedéstámogató, gazdaságélénkítő, családokat közvetlenül segítő kormányzati politika effektív korlátja nem is biztos, hogy a deficit lesz. Az elmúlt években ugyanis az állam könnyedén tudta magát finanszírozni, még ha ezért borsos árat is fizet (a GDP arányában tavaly elérte a kamatkiadás a 4,7%-os mértéket). Ez a hólabda effektus az államadósságban csapódik le. Az idei első negyedévben kétéves csúcsra emelkedett Magyarország államadósság-rátája. Jól láthatóan a Covid-válság és háború okozta krízis adósságnövekményét nem képes ledolgozni az ország. Az Európai Bizottság a tavaszi előrejelzésében például azt vetítette előre, hogy a tavaly év végi 73,5%-os államadósság után idén 74,3%-ra emelkedik a GDP-arányos adósságráta és a későbbi kilátások sem rózsásak.
Összességében tehát a kormány a következő években egyszerre fog az egyik kezével adni, a másikkal elvenni, és ebben az államadósság-mutatónak kulcsszerepe lesz.
Címlapkép forrása: Getty Images
