Rövid távon védve vagyunk és a szlovákok is, de...
A csütörtöki hír, az Orlen által az MVM CEEnergy-nél bejelentett 350 millió euró feletti követelés jól jelzi, hogy milyen tovagyűrűző hatásai vannak annak, hogy 2022-ben számos uniós cég megtagadta a rubelfizetésre átkényszerítést: emiatt leállította feléjük a Gazprom a szállításokat, azok pedig legalább tucatnyi pert indítottak a Gazprommal szemben. Ezek a párhuzamosan futó eljárások mostanában érnek a választottbíróságokon ítélethozatali szakaszba; és információink szerint ezek együttes kártérítési igénye elérheti akár a 70-80 milliárd eurót is.
Az első nagy dominó már azzal eldőlt, hogy a stockholmi választottbíróság június elején 13 milliárd eurós kártérítést ítélt meg a német Unipernek a Gazprommal szemben. Amellett, hogy ez iránymutatásul szolgál a többi per kimeneteléhez, azért is fontos, mert a két cég közötti gázszállítási szerződésben a svéd testületet kötötték ki egyedüli illetékes bíróságnak az elszámolási viták rendezésére. Így hiába citálta a Gazprom a szentpétervári bíróság elé az Unipert egy 14 milliárd dolláros ellenkövetelés megítélése érdekében, az európai felek egyetlen hasonló orosz próbálkozást sem ismernek el, hiszen az eredeti szerződés rendelkezései kötik a feleket.
A következő nagy dominó információink szerint az olasz Engie által a Gazprommal szemben indított kereset lehet, amelyben 10-20 milliárd euró közötti kártérítési igény szerepel. Ahogy említettük: ezek mellett még számos más per is folyamatban van, "kisebb" és nagyobb kártérítési igényekkel. A kisebbek közé tartozik az Orlen által indított, korábban 1,45 milliárd dollárra tett kártérítési igény, és ennek egy részét fedné le az MVM CEEnergy irányába megfogalmazott lefoglalási igény.
A fenti számok elképesztően nagy összegeket jelentenek, amelyeket a Gazprom nyilvánvalóan nem akar/fog kifizetni. Ezért a választottbíróságok által megítélt, a rendes bíróságok által jóváhagyott kártérítési igényt minden olyan pénzátutalásból megpróbálják behajtani az európai gázvásárlók által megbízott bírósági végrehajtók, amelyet az orosz gáz még megmaradt uniós vásárlói indítanak a Gazprom irányába. A megmaradt vevőket elsősorban Magyarországon, Szlovákiában és Ausztriában kell keresni, és éppen ezért a három ország állami gázcégeinek mentek ki május végén a figyelmeztető levelek az Orlen felől, hogy lefoglalnának bizonyos pénzösszegeket az orosz állami vállalat felé indított tranzakcióikból. Ha a kifizetések eltérítése megtörténne, könnyen belátható, hogy az orosz cég azonnal megszakítaná a gázszállítást az érintett cégek felé; ennek lehetőségére az osztrák OMV fel is hívta a figyelmet május 21-i kommunikációjában.
Azokban a napokban érkezett a Reuters tegnapi híre szerint az MVM CEEnergy-hez is a 350 millió euró feletti lefoglalásról szóló figyelmeztetés, és erre született meg villámgyorsan, a május 30-án éjjel már hatályba is léptetett magyar kormányrendelet. Amint megírtuk: ez a magyar közrendbe ütközésre hivatkozva tiltotta meg azt, hogy az MVM CEEnergy a Gazprom Exportnak elindított átutalására bármely külső, harmadik fél rátehesse a kezét.
Amint mi is és külső, független piaci szakértő szerzőink is megírták a Portfolio-n megjelent cikkükben: nemzetközi jogi szempontból erősen kérdéses, hogy ez a kormányrendelet kiállja-e a jogi próbákat, mindenesetre rövid távon úgy tűnik, hogy működik. A Portfolio információi szerint ugyanis a kormányrendelet hatályba lépése után volt már kiutalás a Gazprom Exportnak, és az nem akadt el a nemzetközi levelező bankokon, illetve az Európai Központi Bankon. Éppen ezért "kaphattak vérszemet" a szlovákok is, hogy hasonló jogi megoldással egyelőre kivédik azt a kockázatot, hogy a szlovák SPP által a Gazprom felé indított átutalást az Orlen eltéríti, és így az oroszok leállítják az SPP-nek a gázszállítást. Éppen ezért adhatta ki szerdán az SPP azt a magabiztos, nyugtató célzatú közleményt, hogy az új jogi keret védi őt, és így az orosz gázszállítások sincsenek veszélyben.
Ausztria külön úton járhat
Ausztriában a jelek szerint nem születik ilyen, az OMV orosz gázszállítását védő jogszabály. Ez abból a szempontból érthető is, hogy az osztrák zöldpárti energiaügyi miniszter februárban arra figyelmeztetett: túl magas, szinte 100%-os, az orosz gáz aránya Ausztriában, nem halad a diverzifikáció, ezért ki kell lépni a 2040-ig tartó hosszú távú gázvásárlási szerződésből, ami évi 6 milliárd köbméteres importmennyiségről szól. (Arra, hogy szinte egyáltalán nem halad az orosz gázról való leválás, illetve a túlzott függőség csökkentése, múlt héten az Európai Bizottság szintén figyelmeztetett, igaz a 27 ország közül csak Magyarország és Ausztria országspecifikus ajánlásai között bukkant fel a mielőbbi diverzifikáció sürgetése. Annak, hogy Szlovákia kapcsán ez nem jött elő a konkrét országspeficikus ajánlások között, az lehet az oka, hogy Szlovákia öt nyugati céggel leszerződve már megkezdte az orosz gázzal kapcsolatos diverzifikációt, igaz tavaly még náluk is 69%-os volt az orosz gáz aránya a bizottsági stáb részletes országelemzése szerint. A Magyarországról szóló országelemzésben 75%-ra tette a Bizottság az orosz súlyt az olaj- és gázimporton belül egybevonva. Az Ausztriáról szóló országelemzésben a Bizottság beidézte az osztrák klímaügyi minisztérium adatait, amelyek szerint ott az importgáz 90-98%-a volt orosz eredetű tavaly október és idén március között. tehát jelentősen nőtt a megelőző időszakhoz képest.)
A tavaszi csörtében az OMV úgy szólt vissza az osztrák miniszternek: előbb legyen jogalap a szerződésből kilépésre, utána beszéljenek erről a kérdésről. Ha például az OMV-nak jogot adna erre egy választottbírósági eljárás (ahogy az Unipernek jogot adott), akkor ez a jogalap akár meg is születhetne. Amint megírtuk: egyébként is abba az irányba mutatnak a jelek, hogy hirtelen sürgős lett Ausztriának az orosz gázról leválás. Az osztrák energiaügyi minisztérium egyébként tegnap a Reuters kérdésére annyiban kommentálta az Orlen-ügyet:
Amíg fennáll az orosz gázszállításoktól való függés, addig jelentős a kockázata annak, hogy az ellátási zavarok messzemenő következményekkel járnak.
A napokban a német gázhálózat üzemeltetőjének (THE) vezetője azt nyilatkozta a hírügynökség tudósítása szerint: ha jövő januártól nem folytatódna az orosz-ukrán gáztranzit a szerződés lejárta miatt, akkor is meg tudná oldani Ausztria északi és déli, mediterrán, irányból a gázellátását, mert kellő mértékű LNG kapacitás és szállítási kapacitás áll már rendelkezésre.
Inkább előbb, mint utóbb széteshet a magyar-orosz gázszállítási struktúra
A fentiek alapján összességében azt hangsúlyozzuk, hogy a magyar és szlovák jogi megoldás csak rövid távú védelmet jelent arra, hogy a kifizetések rendben megérkezzenek az oroszokhoz, és így a gázszállítások is zavartalanok legyenek. Könnyen lehet ugyanis, hogy az uniós bírósági végrehajtók idővel az EKB-nál, vagy a tranzakciókat lebonyolító más bankoknál is "kopogtatnak", és minden létező európai pénzügyi csatornát, vagyonelemet, fizikai eszközt (pl. a Gazprom LNG-szállítmányait is) felhasználnak arra, hogy a hatalmas méretű követeléseket, vagy legalább azok egy részét behajtsák, hiszen jutalék alapon dolgoznak. Ekkor az orosz gázszállítások leállása akár akut kérdéssé is válhat.
Emellett az is előfordulhat, hogy a magyar és szlovák jogi megoldásokat is megtámadják rövidesen nemzetközi (például washingtoni) bíróságok előtt, és akkor ezeket, az uniós jogrenddel is potenciálisan ütköző, az uniós végrehajtási jogot korlátozó megoldásokat kiüthetik.
Mindezek miatt belátható, hogy mind az orosz, mind a magyar szereplők, mind egyéb uniós gázvásárlók elkezdtek azon gondolkodni: hogyan lehet úgy fenntartani a szállításokat, hogy a mögöttük lévő kifizetéseket ne térítsék el az EU-n belüli végrehajtási szabályrendszer alapján. Éppen ezért mondta a bevezetőben az egyik megbízható forrásunk: nagy a valószínűsége annak, hogy "inkább előbb, mint utóbb szétesik a magyar-orosz gázvásárlás jelenleg ismert struktúrája", és beléphetnek közvetítő cégek a folyamatba, illetve módosulhat a szállítási modell, esetleg az útvonalak is.
Ezek mögött az alábbiak húzódhatnak meg:
- A közvetítő cég(ek) belépését az motiválhatja, hogy így nem közvetlenül a Gazpromtól vennék a megmaradt gázvásárlók a molekulát, és így nem is neki történne az ellenérték rendezése, ezért az uniós végrehajtási jogot is ki lehet kerülni vele. Itt számos közvetítő cég, akár kétes hátterű „szerencselovag” is képbe kerülhet, amely a szerződéses keretrendszerek kockázatát növeli, de a magyar gázpiaci ellátásbiztonságot nagy valószínűséggel nem fokozná, legalábbis két forrásunk is egybehangzóan ezt hangsúlyozta. A magas fokú ellátásbiztonságunk kapcsán fontos megjegyezni: jelenleg 78%-os a magyar földalatti gáztárolók együttes töltöttsége, ami az elmúlt évtized legmagasabb aránya. Ez mintegy 5 milliárd köbméternyi gázt jelent úgy, hogy tavaly egész évben 8,3 milliárd köbméterre esett a teljes magyarországi gázfogyasztás, a lakossági pedig ezen belül 3 milliárd köbméter közelébe.
- A szállítási modell módosulására több forrásunk is jelezte, hogy a törökök által régóta vágyott turkish hub megoldás, illetve ennek segítségével az ún. turkish blend megoldás most tényleg valóra válhat. Ez leegyszerűsítve azt jelentené, hogy földrajzi és infrastrukturális adottságai, illetve unión kívüli státusza miatt a Törökországba érkező sokféle (orosz, azeri, iráni, türkmén) gázt ott összekevernék, és ez mehetne tovább a Török Áramlaton, illetve a transzanatóliai földgázvezetéken (TANAP) át az uniós gázvásárlók irányába is. Utólag pedig lehetetlen megállapítani, hogy az adott volumenben milyen eredetű gázmolekula milyen arányban van, így az uniós import kimutatások alapján akár meg is szűnhetne az orosz gázszállítás Európába, de a gyakorlatban mégis rengeteg molekula bejutna ugyanúgy a közösség területére. Ennek a turkish hub modellnek a jelentősen megnövekedett esélyét egy, az ügyre rálátó másik szakmai forrásunk is megerősítette. Egy harmadik forrásunk a fentiekkel összhangban azt mondta: egyelőre nem kell aggódni a Gazpromnak elindított magyarországi pénzátutalások lefoglalása miatt, de kétségtelen, hogy az orosz gázzal szembeni uniós fellépés trendje "nem néz ki szépen", így idővel valóban lehetnek változások, és jelzése szerint például Törökországban már el is indult a mozgolódás a turkish hub modell irányába.
- Egy harmadik irány, az orosz gázszállítási útvonalak esetleges módosulása alatt egyik forrásunk azt értette: a turkish blend akár az orosz-ukrán tranziton keresztül is jöhetne 2025-től, így tehát azon az útvonalon keresztül se lehetne már megállapítani, hogy a szállított gázban pontosan milyen eredetű molekula milyen arányban található. Az orosz-ukrán tranzit tovább élésének eddigi legbiztatóbb jele múlt héten érkezett, amikor az azeri elnöki tanácsadó elismerte, hogy megkereste őket az Európai Bizottság és Ukrajna, hogy legyenek közvetítők az orosz-ukrán tranzit folytatódása ügyében. Egy negyedik forrásunk ezzel összefüggésben azt jelezte: vannak már olyan magyarországi vállalatok, amelyek az egész 2024-2025-ös gázévre, tehát az idén év végén lejáró orosz-ukrán tranzitszerződésen jócskán túlnyúló időszakra is kaptak már gázszállítási ajánlatot ukrajnai és szlovákiai irányból. Ilyet csak annak erős hite mellett lehetett kiadni ügyfeleknek, hogy az orosz gáz ukrajnai tranzitja 2025. január elseje után is folytatódik valamilyen formában.
Hogyan tovább?
Az orosz-ukrán tranzit tovább élése magyar szempontból azért is lényeges, mert a 2021-ben 10+5 évre kötött magyar-orosz hosszú távú gázvásárlási szerződésben évi 1 milliárd köbméteres szerződött mennyiséget az oroszok az orosz-ukrán tranziton keresztül vállaltak leszállítani Szlovákia és Ausztria érintésével (baumgarteni átadási pont). Információink szerint ez továbbra is érvényben van, és továbbra is ezen az útvonalon teljesítik az oroszok ezt a szállítást. A nagyobb, évi 3,5 milliárd köbméteres szerződött mennyiséget pedig a Török Áramlaton át, Törökország, Bulgária és Szerbia érintésével a kiskundorozsmai átadási pontig szállítják az oroszok.
Úgy tudjuk, hogy a dorozsmai átadási ponton az elmúlt években jóval 3,5 milliárd köbméter fölé ugró nettó gázimport mögött nem az áll, hogy oda terelte volna át a magyar kormány az említett 1 milliárd köbmétert, hanem csak a plusz orosz gázvásárlásunk bonyolódott ott, illetve egyéb szereplők is felpörgették ezen az útvonalon az (orosz) importot.
Amint fent érzékeltettük: a magyar-orosz gázszállítási együttműködés molekula szinten megmaradhat, inkább a szállítási struktúrában, szerződéses keretrendszerben lehetnek módosulások. Így tehát az előttünk álló, valószínűleg turbulensebb gázpiaci szállítási környezetben nem arra kell számítani, hogy molekula szinten hirtelen leválik Magyarország (és Szlovákia) az orosz gázról, inkább arra, hogy a gáz eljuttatásának folyamata változhat a fenti három módozat alapján.
Azért sem valószínű, hogy Magyarország hirtelen, teljes mértékben le tudna válni az orosz gázról, azaz a 4,5 milliárd köbméteres éves volument helyettesíteni tudná, mert ennek vannak fizikai, pontosabban szállítási kapacitási korlátai is. Cikkünk alábbi részében a számokat és a táblázatot pontosítottuk az FGSZ-től kapott aktuális adatokkal, a számítási hibáért elnézést kérünk.
Amint az alábbi táblázatban láthatjuk: a nyugati irányú import lehetősége a mosonmagyaróvári belépési ponton erősen korlátozott az októberben induló 2024/2025-ös gázévre. Ott ugyanis a szabad, nem megszakítható gázszállítási kapacitás aránya mindössze 11% (17 GWh/nap), és a kiskundorozsma felőli belépési ponton is ugyanennyi a szabad kapacitás aránya (ami ott 27 GWh/napot jelent). A Csanádpalota felőli, romániai irányú szabad importkapacitás azonban már például sokkal magasabb, 64,5%-os (51 GWh/nap), a horvát (Drávaszerdahely) és szlovák (Balassagyarmat) szabad kapacitások aránya pedig rendre 98%-os, illetve 100%-os (rendre 50, illetve 129 GWh/nap).
Érdemes arra is rámutatni, hogy a 2025. októberben induló 2025/2026-os gázévre az Ausztria felőli felőli szabad import kapacitás aránya már sokkal magasabb (61%-os, 93 GWh/nap), így a nyugati irányú gázpiaci diverzifikáció akár lendületet is vehet. Megfelelő politikai akarat, hatósági és piaci szereplői együttműködés mellett természetesen ezek az arányok és szabad kapacitás volumenek változhatnak, akár a lefoglalt kapacitások visszavásárlása, újra meghirdetése, vagy egyéb módok segítségével. Ezek természetesen a magyar gázpiaci diverzifikációt is lényegesen módosíthatnák.
Címlapkép forrása: Getty Images
