A Liberty Dunaújváros dolgozóknak kiküldött szerdai tájékoztató levele azzal kezdődik, hogy az európai acélipar jelenlegi nehézségei kihívást jelentenek. Leszögezik: "szeretnénk biztosítani Önt arról, hogy a Liberty Dunaújváros jövőjének érdekében dolgozunk, és minden döntésünk mögött a munkahelyek megőrzése, illetve a munkatársak támogatása áll". Mindezt azok után hangoztatja a külföldi tulajdonos, hogy két héttel ezelőtt, rendkívül érdekes időpontban bejelentette: lényegében leállítják az acélgyártást Dunaújvárosban, ez pedig a munkavállalók jelentős részét közvetlenül érinti. Akkor még nem lehetett tudni, hogy pontosan mi vár a kokszolóban, valamint a folyékony fázisban dolgozókra, a mostani vezetőségi tájékoztató levél alapján lehet erre következtetni.
A vezetőség levelében szerepel, hogy a cégvezetés konzultációkat kezdett az Üzemi Tanáccsal és a Szakszervezetekkel a Duna Furnace Dunai Vasmű Kft. munkavállalóit érintő kérdésekkel kapcsolatosan. A Liberty Steel ezt a céget vette meg a Dunaferr utódcégeként, ez az egység foglalkozik a kokszolóval, a másik nagy egység a Duna Rolling Kft. (amely a hengerelésért felel). Vagyis a két kokszoló kemence leállítása a Furnace Kft. dolgozóit érinti. A cégvezetés tájékoztatása szerint a következőképp:
ideiglenesen átszervezik a munkarendet, így számos dolgozót szakaszos (ideális esetben kétműszakos) munkarendbe helyeznek át és/vagy állásidőre küldenek.
A vasmű dolgozói esetében tehát egyelőre elbocsátásról nem beszélhetünk, de várhatóan nem járnak jól az érintettek, akikről azt tudjuk, hogy a Duna Furnace kötelékében 1200-an vannak. Vagyis a térség meghatározó foglalkoztatójaként egy ilyen, dolgozókat tömegesen érintő döntésnek hatása lehet az egész régióra.
A bérportál cikke szerint állásidőnek nevezzük, amikor a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget. Állásidőre jutó kifizetésként alapesetben a munkavállalóknak alapbért kell fizetni. Van egy olyan szabálya az állásidőnek, miszerint hogyha elháríthatatlan külső ok miatt nem tudja ellátni a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségét, akkor nem köteles alapbért fizetni az állásidőre. A mostani esetben nem kizárt, hogy ez a helyzet.
Azt is hozzáteszik a levélben, hogy "a döntés nem volt könnyű számunkra, de elengedhetetlen ahhoz, hogy optimalizáljuk a költségeinket, és biztosítsuk a munkahelyek megmaradását".
Tudjuk, hogy ez a változás csalódást és bizonytalanságot okozhat.
Szeretnénk hangsúlyozni, hogy azért tesszük ezeket a lépéseket, hogy hosszú távon biztosítsuk a LIBERTY Dunaújváros jövőjét és a munkahelyek megőrzését. Folyamatosan figyeljük a piaci helyzetet, így amint lehetséges, visszaállítjuk a munkarendeket, a műszakbeosztásokat, illetve újraindítjuk a nyersvas- és acélgyártást" - olvasható a levélben. A cégvezetés felidézi továbbá, hogy a dolgozók támogatásával és határozott döntésekkel sikerült megmenteni a céget az összeomlástól.
"A Liberty Dunaújváros minden tőle telhetőt megtesz az érintett munkatársak támogatásáért. A vállalat HR szervezete hamarosan felkeresi az érintetteket, hogy részletes tájékoztatást és segítséget nyújtson az átmeneti időszakban" - áll a levélben.
Közben Magyar Zoltán, a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke egy másik tájékoztatóban azt közölte információink szerint, hogy a munkáltató ma délelőtt jelezte az egyeztetési szándékát és délután 1-kor tárgyaltak. Ezen a találkozón a cégvezetés ismertette a fenti levél tartalmát, és a szakszervezeti képviselők azonnal jelezték nemtetszésüket. Kiemelték továbbá, hogy a Munka törvénykönyve 264. pontjában foglalt jogaikkal élni kívánnak, azaz 15 napig nem hajtható végre az intézkedés. A szakszervezeti vezető folyamatos tájékoztatást ígért a szakszervezeti tagok számára.
Kijelenthető tehát, a mostani és a két héttel ezelőtti hírek alapján, hogy a dunaújvárosi vas- és acélgyártás leépülésének szomorú, de sokak által (olcsó energia, olcsó alapanyag hiányában, felgyorsuló humánerőforrás-távozás miatt) elkerülhetetlennek tartott folyamata beindult. Több szempontból, nézőpontból is meg lehet közelíteni ezt az átalakulást, más vélemények szerint kimúlást.
1) A vasmű, mint gazdálkodó szervezet oldaláról megközelítve elmondható akár, hogy a társaság - aktív kormányzati beavatkozás, cégre szabott rendeletalkotás mellett - tulajdonképpen megmenekült a korábbi rendezetlen orosz-ukrán viszonyok után, a rendezetlen vég és csőd forgatókönyvet elkerülték. Ez a gyár azonban már távolról sem ugyanaz, mint akár csak a pár évvel ezelőtti gyár és vannak olyan piaci vélemények, miszerint csak "ideig-óráig" tudták elkerülni az elkerülhetetlen leépülést.
2) A dolgozók oldaláról a leginkább elkeserítő a történet: évek óta nem láttak béremelést, amikor pedig meg is valósul a régóta várt béremelés, akkor is teljesen átalakul a gyár, a valós gyártási tevékenység megszűnésével. Ez az értelmezés pedig végső soron létszámleépítést vetít előre. Vannak azonban olyan vélemények is ezzel kapcsolatban, hogy a több ezer dolgozó az elmúlt időszakban (az átalakulási folyamat közepette) időhöz jutott, és volt ideje és talán esélye új munkahelyet találni.
3) Az új tulajdonos Liberty Steel azt hangoztatja, hogy ez egy átmeneti időszak, mert a későbbre (pontosan nem tudni mikorra) ígért elektromos ívkemence üzembehelyezésével újraindul majd a gyár működése. Sok részlet ugyanakkor nem ismert, a későbbi dolgozói létszám, a beruházás ütemezése, annak finanszírozása és mindez biztosan függ attól, hogyan alakul a világ és azon belül az európai acélipar helyzete. Az anyacég háza tájáról, valamint a térség acéliparáról érkező hírek pedig nem vetítenek túl sok jót előre. Legutóbb a Telex írt átfogó cikket arról, hogy milyen jövő előtt állhat a gyár.
Címlapkép forrása: Portfolio
