Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
1959-ben az amerikai kőolajipar létrejöttének 100. évfordulója alkalmából rendezett szimpóziumon Teller Ede atomfizikus a globális felmelegedés kockázataira hívta fel a figyelmét a kőolajipar ott lévő vezetőinek. Teller Ede akkor azt mondta „jelenleg a légköri szén-dioxid az átlagosnál 2%-kal nagyobb ütemben nő. 1970-re ez 4%, 1980-ra 8%, 1990-re 16% (Teller számításai szerint 360 ppm) lesz, ha csupán a hagyományos üzemanyagokat használjuk a jövőben is...”. Azt is hozzátette: ha ez így folytatódik, akkor a felmelegedés következményeként a sarki jég rohamos olvadása nyomán akár a tengerparti városokat – ideértve New Yorkot is – belátható időn belül eláraszthatja a tenger. Elegáns és az akkoriban használt nagyvonalú eszközökhöz képest rendkívül zseniálisan pontos előrejelzés volt.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár az idei környezetvédelmi világnap (1973 óta minden év június 5-én ünneplik világszerte) alkalmából elmondott igen kemény beszédében arra figyelmeztetett: „sok kormány korlátozza vagy tiltja az emberi egészséget károsító termékek, például a dohány reklámozását. Arra kérek minden országot, hogy tiltsák be a fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó cégek reklámozását. Arra buzdítom a médiát és a technológiai cégeket, hogy hagyják abba a fosszilis tüzelőanyagok reklámozását”. Beszédében nyíltan a „klímakáosz keresztapjainak” nevezte a fosszilistüzelőanyag-vállalatokat.
Az ember okozta éghajlatváltozás legfőbb hajtóereje, az üvegházhatású gázok kibocsátása évről évre nő, és ezzel együtt az éves globális középhőmérséklet folyamatosan emelkedik. Érdemes tudni, hogy még egy tervezett jelentősebb csökkentés után is tovább növekszik a légkörben lévő üvegházhatású gáz mennyisége még hosszú évtizedekig. A fenti ábrán jól látható éves értékek összegzendőek, hiszen például a szén-dioxid akár 100-150 évig is a légkörben marad, ezért a görbe alatti terület értéke adja meg a teljes összeget a légkörben, azaz az emberi tevékenységből származó kibocsátások történeti eredményét.
Csak álom az 1,5 fok?
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) a környezetvédelmi világnapon közzétett jelentése szerint 80%-os a valószínűsége annak, hogy a globális éves átlaghőmérséklet átmenetileg 1,5°C-kal meghaladja az iparosodás előtti szintet a következő öt évből legalább egyben. Ko Barrett, a WMO főtitkár-helyettese azt nyilatkozta: „Sürgősen többet kell tennünk az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentése érdekében, különben egyre súlyosabb árat fogunk fizetni ezer milliárd dolláros gazdasági költségekben, életek millióiban, amelyeket a szélsőségesebb időjárás, valamint a környezetet és a biológiai sokféleséget ért súlyos károk érnek.”
Egybehangzó szakértői vélemények szerint a 1,5°C-os globális hőmérséklet-emelkedést biztosan meghaladjuk, sőt egyre valószínűbb a 2,5-3°C-os évi globális középhőmérséklet-emelkedés.
A világ vezető klímatudósai közül több százan arra számítanak, hogy a globális hőmérséklet ebben az évszázadban legalább 2,5 Celsius-fokkal emelkedik az iparosodás előtti szint fölé, ami túlszárnyalja a nemzetközileg elfogadott célértékeket, és katasztrofális következményekkel jár az emberiség és a bolygó számára – derült ki a The Guardian 2024 májusában végzett felméréséből.
A The Guardian megkereste az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) által kiadott jelentések minden egyes elérhető vezető szerzőjét vagy szerkesztőjét, akiknek csaknem fele válaszolt a feltett kérdésekre. Az IPCC jelentései a klímaváltozásról szóló, minden kormány által jóváhagyott, a fizikai és társadalomtudományok szakértői által készített, arany standard értékelések. Az eredmények azt mutatják, hogy a bolygó legavatottabb szakemberei közül sokan arra számítanak, hogy az elkövetkező évtizedekben az éghajlatváltozás következményei pusztítók lehetnek.
A válaszadók csaknem 80%-a legalább 2,5 Celsius-fokos globális felmelegedést, míg csaknem fele legalább 3 Celsius-fokos felmelegedést valószínűsített. Mindössze 6% gondolta úgy, hogy a nemzetközileg elfogadott 1,5 Celsius-fokos határértéket be fogják tartani.
A tudósok közül sokan sötét jövőt vizionálnak, éhínségekkel, konfliktusokkal és tömeges migrációval, amelyeket az eddigieknél intenzívebb és gyakoribb hőhullámok, erdőtüzek, árvizek, viharok okoznának.
A válaszadók közel háromnegyede a politikai akarat hiányát, míg 60%-uk a vállalatok, például a fosszilistüzelőanyag-ipar erős érdekérvényesítését említette az éghajlati válság megoldatlansága legfőbb okának.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) évtizedek óta végez elemzéseket az éghajlatváltozás gazdasági, társadalmi és környezeti hatásairól, valamint ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok kormányai számára a szakpolitikák teljesítményének jobbítása érdekében. Az OECD 2022-ben „Éghajlati billenési pontok: Meglátások a hatékony politikai cselekvéshez” címmel tett közzé egy nagyon hasznos és érdekes jelentést.
A billenési pont egy olyan kritikus küszöbérték, amelyen túl egy rendszer gyakran hirtelen és visszafordíthatatlanul átrendeződik. Az ún. billenési elem pedig olyan földi rendszerelem, amely hajlamos a billenési pont kialakulására. A kulcsfontosságú billenési elemek közé tartozik például a nyugat-antarktiszi és a grönlandi jégtakaró összeomlása, az északi-sarkvidéki permafroszt olvadása, a Golf-áramlás (atlanti meridionális óceáni áramlás, AMOC) összeomlása és az Amazonas-medence erdőinek pusztulása, amelyet az ún. csúcsszáradás okoz, amelyek kockázataira elismert, a környezeti rendszerek változásával foglalkozó kutatók már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet.
Az OECD-jelentés célja az volt, hogy áttekintse az éghajlati rendszer billenési pontjaival kapcsolatos ismeretek jelenlegi állását, és ajánlásokat fogalmazzon meg a döntéshozók széles köre számára, hogy az éghajlati kockázatok kezelési stratégiái miképpen reagáljanak kellő módon a billenési pontok átlépési kockázataira.
Emellett a jelentés áttekintette a legfrissebb tudományos ismereteket, és arra a következtetésre jutott, hogy a globális felmelegedés már alacsony szintjén is egyre valószínűbb a billenési pontok átlépése, és a katasztrofális következmények elkerülésére rendelkezésre álló idő gyorsan fogy.
Az éghajlatváltozás mind az ökoszisztémák, mind a társadalmak számára olyan kedvezőtlen feltételeket teremt, amelyek túlmutatnak mindenen, ami a környezetvédelemben és a társadalomban tapasztalható az emberiség feljegyzett történelmében. A billenési pontok átlépését követően exponenciális mértékű lehet a természeti és társadalmi-gazdasági rendszereink változása.
A következmények pedig sokfélék, erőteljesek és részben kivédhetetlenek lesznek. Ugyanakkor Hanna Ritchie az Oxfordi Egyetem „Our World in Data” projektjének vezető kutatója azt állítja, hogy
tökéletesen helytálló, ha aggódunk, és valóban van rá okunk az éghajlatváltozás miatt. De azzal az üzenettel nem foglalkozom, hogy már túl késő, és nem tehetünk ellene semmit, mert ez nincs összhangban a tudománnyal. A tudósok nem ezt mondják.
Nagyon sok és sürgős teendő van az éghajlatváltozás káros hatásainak mérséklésében. Az egyik a következetes és egyre gyorsuló kibocsátáscsökkentés.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) adatai és Siddharth Singh, az IEA energiabefektetésekkel foglalkozó szakértőjének elemzése szerint az energiával kapcsolatos globális szén-dioxid kibocsátás 2023-ban az előző évinél kevésbé erőteljesen nőtt, még akkor is, amikor a teljes energiaigény növekedése gyorsult, de a nap-, a szél- és atomenergia, valamint az elektromos autók folyamatos terjedése miatt elkerültük a fosszilis tüzelőanyagok nagyobb mértékű felhasználását.
A tisztább energiát hasznosító technológiák nélkül a szén-dioxid-kibocsátás globális növekedése az elmúlt öt évben háromszor nagyobb lett volna.
A szélsőséges aszályok következményei, a vízenergia rendkívüli hiánya – Kínában, az Egyesült Államokban és számos más gazdaságban – a szén-dioxid-kibocsátás 2023-as növekedésének több mint 40%-át eredményezte. Ez viszont manapság már nem egy rendkívüli esemény, hiszen éppen a globális hőmérséklet emelkedésének következménye az extrém időjárási helyzetek gyakoriságának növekedése, azaz erre 2-4 évenként szinte biztos, hogy számíthatunk a jövőben is.
Az IEA szakértője szerint a gazdasági növekedés a modern gazdaságtörténet nagy részében szorosan összefüggött az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedésével. Ez a kapcsolat azonban változik. A gazdasági növekedés energiaintenzitásának folyamatos javulásával (ami azt jelenti, hogy kevesebb energiára van szükség egységnyi GDP előállításához), és az utóbbi időben a tisztább energiafelhasználás ugrásszerű növekedésével egyre nagyobb eltérés mutatkozik a GDP növekedése és a szén-dioxid-kibocsátás tendenciája között a világ legtöbb gazdaságában. A szakértők ezt nevezik szétválásnak (decoupling). Így van ez a szén-dioxidra átszámított teljes ÜHG-kibocsátások esetében is, ahogy erről a „Our World in Data” oxfordi adatközpont projekt is beszámolt.
Itthon is lenne még mit tenni
Magyarországon is lenne bőven teendő, és lenne rá racionális lehetőség is!
Egy 2022-ben készült McKinsey-tanulmány szerint „a következő 30 évben Magyarországon 150-200 milliárd eurónyi többletberuházást igényel majd a karbonsemlegesség elérése a szokásos üzletmenethez képest szükséges beruházáson felül, továbbá a beruházások egynegyedére 2030-ig sort kell keríteni. A működési költségek várhatóan 100-150 milliárd euróval csökkennek 2050-ig, ráadásul a költségcsökkentő hatások az ezt követő évtizedekben is megmaradnak.”
Egyelőre nem erre tart az ország, hiszen 2014 és 2021 között nőtt Magyarországon az ÜHG-kibocsátás, majd 2022-ben újra visszaesett 5,4 tonna/év/fő értékre. Igaz ugyan, hogy Magyarország kibocsátása a globális értéknek nagyjából egy ezreléke, de miután a Kárpát-medence klímaváltozási sérülékenysége nagy, és Magyarország a többi ország kibocsátás-csökkentésétől függ, már csak emiatt is tovább kellene folytatni az éghajlatváltozás mérséklésével összefüggő, ajándékhatással járó, egyéb hasznot is hozó teendők megvalósítását.
Ez sokkal nagyobb energiahatékonyságot, több nap- és szélerőművet, és kevesebb új energiafaló beruházást (például akkumulátorgyárak) jelentene.
A fejlett gazdaságokban a GDP folyamatos növekedését a szén-dioxid-kibocsátásnak a 2007-es csúcsértékét követően csökkenés követte. Az Egyesült Államokban 1990 óta megduplázódott a GDP, de a szén-dioxid-kibocsátás visszatért az akkori szintre. Az Európai Unió esetében a gazdaság jelenleg 66%-kal nagyobb, míg a szén-dioxid-kibocsátás 30%-kal alacsonyabb, mint 1990-ben volt.
Azaz tisztul a világ fejlettebb fele, de ez globális szempontból nagyon kevés.
Viszont az is igaz, hogy a 1,5 fokhoz évi 2 tonna/fő kibocsátás kellene. Az USA-ban ez az érték közel 18 tonna/fő, globálisan a mutató 6,2 tonna/fő, míg Magyarországon 5,2 tonna/fő. A szükséges értékhez még India van a legközelebb 2,8 tonna/fő mutatójával.
Mindez annyit jelent, hogy például az USA-nak kilencedére, Magyarországnak csak kb. a felére kellene csökkentenie az egy főre jutó üvegházgáz-kibocsátást. Ez véleményünk szerint politikailag lehetetlen.
Rémisztőnek tűnik, de a szakértők nagyobb része éppen ezért valószínűsíti, hogy legalább 3 fokot tesz majd ki a globális hőmérséklet emelkedése a századunk végére.
Címlapkép forrása: Getty Images
