Portfolio: Románia lemaradása a rendszerváltás idején még jelentős volt, és a 2010-es évek elején is nagy volt a fejlettség béli hátrány Lengyelországhoz, Magyarországhoz, Szlovákiához képest, a különbség mára eltűnt. A román felzárkózás 2015 után volt igazán látványos. Mi az oka, hogy Románia ilyen gyorsan felzárkózott, és miért a legutóbbi 7-8 évben érték el a legjobb eredményeket?
Bálint Csaba: Két periódusra lehet bontani Románia fejlődését: a 2007-es EU-csatlakozás és a 2008-as válság zárta az első felzárkózási szakaszt, majd 2014-15-öt követően ismét jelentős felzárkózás volt. Az okok között említhető, hogy a román gazdaság alapvetően jól diverzifikált. A régió általában ipar- és exportorientált, ezzel szemben a román gazdaság szerkezete színesebb. Emellett nagyon flexibilis a gazdaság, a sokkokhoz a privát szektor nagyon gyorsan tud alkalmazkodni. A munkaerő termelékenysége gyorsan nőtt, a KKE-régióban Románia van az élen a termelékenység-növekedés tekintetében. Ha visszamegyünk a rendszerváltás idejére, a román fejlettség az EU-s átlag nagyjából 25%-a. Ekkor a mezőgazdaság foglalkoztatta a munkaerő körülbelül 45%-át, ami nagyon jelentős. A gazdaság szerkezetének változásával a munkaerő egyre inkább a nagyobb hozzáadott értéket termelő szektorokba vándorolt át.
Átalakult a társadalom: az egykor agrárszektorban dolgozók utódai közül sokan ma már nagyvárosokban dolgoznak az IT-területén.
Kolozsvár és Jászvásár jelentős IT-központok az országban, és ha egész Romániát nézzük, akkor a szektor súlya a GDP-n belül európai viszonylatban is magas, ebben a legjobb 5 ország között van Románia. A teljes hozzáadott-értékből az IT 7%-ot hasít ki, miközben az építőipar 8%-ot. Ez nagyon magas arány.
Jó, hogy az IT már az elején szóba került. Hogy tudott kialakulni egy ennyire virágzó IT-szektor? Úgy általában minek köszönhető, hogy Romániában ilyen gyorsan ennyire jelentős szerkezeti átalakulás zajlott le? Ez központi ösztönzéssel vagy organikusan történt meg?
A szektor fejlődését segítette a kiváló internet-infrastruktúra, valamint volt egy jó alap az oktatásban: a matematikai készségek erősek. Az IT-szektor esetében érdemes továbbá aláhúzni, hogy voltak olyan állami ösztönzők, amelyek az ágazat fejlődését segítették, de
alapvetően a román gazdaság fejlődése mögött nem látszik semmilyen átfogó stratégiai terv. Sokkal inkább a piac jó működésének köszönhető ez.
Nagyot lendített a fejlődésen a nyugati gazdasági rendszerbe való beintegrálódás. Románia akkor szokott jól működni, amikor vannak kitűzött célok – például csatlakozás a NATO-hoz, Európai Unióhoz -, és vannak konkrét megvalósítandó lépések, ehhez pedig társul egyfajta nyomás. Ezek a reformok kiváló keretet adtak a fejlődéshez. Nem szabad elfelejteni, hogy korábban Románia különösen el volt zárva a külvilágtól, és ez volt az az időszak, amikor az ország belépett a globális gazdaságba. Ekkor kezdett érkezni FDI, és az ehhez társuló know how. Megnyíltak a piacok, Románia felkerült a térképre.
Tehát nagyrészt a nyugati integráció magyarázza a sikeres felzárkózást.
A beruházási ráta nagyon jelentősen megnőtt, ami segítette a tőkefelhalmozást. Emellett fontos motor volt az EU-források beáramlása is. Összességében tehát igen: az európai integráció és minden, ami azzal járt – FDI, tudástranszfer, jogi környezet átalakulása –, segítette leginkább Románia fejlődését. Ez látszik azon is, hogy a fejlődés leginkább a 2000-es években indult meg. Magyarország például sokkal könnyebben vészelte át az átállást a ’90-es években, mint Románia, ahol ez az időszak nagyon döcögős volt.
A legtöbb régiós ország már Románia előtt belépett az EU-ba, és mindenhol volt FDI-beáramlás, tudástranszfer stb. Ám Románia fejlődése a régión belül is kiugró. Mit csináltak jobban a románok, mint a többiek?
Ennek megállapításához ismerni kéne minden egyes ország teljesítményének pontos okait. Az viszont kétségtelen, hogy Románia fejlődése látványos.
Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy Románia utoléri Magyarországot, nehezen tudtam volna elképzelni.
Megemlíthető néhány különbség, amit alá lehet húzni. Romániában például vannak régiós központok, míg Magyarország erősen fejnehéz: Budapest és környéke az egyedüli központ. Románia máshogy néz ki. Bukarest mellett vannak egyéb növekedési központok is: Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Jászvásár, Konstanca a kikötőjével. Ezek 300 ezres lakosú városok, vonzáskörzetekkel akár félmilliósak, ez pedig már Pozsony méretének felel meg. Ez a hét legnagyobb megye a teljes GDP és a növekedés több mint 50%-át adja. Gondoljunk bele: Magyarországon Debrecen a második legnagyobb város nagyjából 200 ezres lakossággal, de ha itt kellene hirtelen 100 mérnök, nehéz lenne megtalálni. Temesváron vagy Kolozsváron ez kevésbé probléma. A nagyvárosok gravitációja nagy hatással van a fejlődésre.
Milyen egyéb különbségek vannak még?
A másik fontos tényező, hogy a román állam kicsi, az újraelosztás EU-s szinten is nagyon alacsony. Ennek van előnye: több marad a vállalati szektornál. A munkaerő adózása tekintetében nincs akkora eltérés az EU-átlaghoz képest, a vállalatok adózása viszont kedvező, és ez jelentősen növeli a mozgásterüket. Ez tud segíteni abban, hogy megtörténjen a tőkefelhalmozás.
Romániában klasszikusabb, liberálisabb gazdaságpolitikai szemlélet uralkodik, és emiatt gyorsabban lehet fejlődni.
Persze ennek vannak árnyoldalai is, de csak a növekedés szempontjából nézve ez az adottság előnyös volt az ország számára.
Ha már szóba került a kormányzat: kívülről nézve az látszik, hogy politikai instabilitás jellemzi az országot, a kormányok jönnek-mennek. Így persze gazdaságstratégia sem létezhet, nincsenek nagy víziók. Kimondhatjuk, hogy emiatt a piaci szabályok jobban tudtak érvényesülni, és emiatt Románia a külföldi tőke számára is vonzóbb volt?
Azt hiszem, igen. Persze nem biztos, hogy ez Magyarország esetében működne, vagy követendő lenne, de
Románia számára jobb, hogy hagyjuk a piacot tenni a dolgát, minthogy a kormányzat nem hatékony módon beavatkozna.
A kormányzat kapcsán beszéljünk egy kicsit a laza fiskális politikáról, az egyensúlyi mutatók ugyanis nem állnak jól. A jelentős növekedés mennyire fenntartható, ha szükség lesz fiskális kiigazításokra?
Mindenképp vannak kérdőjelek. Az elmúlt két- két és fél évtized egyik növekedési motorja a kormányzati költekezés volt. A román gazdaság nagyon alacsony államadósságszintről indult meg, a ’80-as években a Ceaușescu-rezsim gyakorlatilag eltüntette a teljes államadósságot a lakosság brutális nélkülözése árán. A rendszerváltás után 10% körül volt a GDP-arányos államadósság-ráta, a legutóbbi adatok szerint ez már 50% körül van. Az eladósodás és a laza költségvetési politika – pontosabban az, hogy egyáltalán volt tér az eladósodásra – mindenképpen hozzátett a növekedéshez, de ilyen ütemben ez nem fenntartható. A költségvetési politikában szükség van korrekcióra, és ez meg is fog történni. Ennek pedig lesz növekedési áldozata, de a hosszú távú növekedés érdekében ezt meg kell hozni. A fenntarthatóság kapcsán most mindenképp vannak kérdőjelek.
Mennyi lehet Románia egyensúlyi növekedése a következő 5-10 évben, számolva a költségvetés rendbetételével?
A mi becsléseink szerint a hosszú távú növekedési potenciál valahol 3 és 4% között van. Én személy szerint inkább 3-3,5% környékére tenném. Az elmúlt néhány évben az EU-s források, a Next Generation EU miatt van egyfajta beruházási láz, ami a növekedési potenciált is növeli, ám hosszú távon csúnyán néz ki a demográfiai helyzet, ami érezteti a hatását. Emellett ahogy egyre közelebb kerülünk a technológiai élvonalhoz, annál nehezebb gyorsan növekedni. A 3,5%-os növekedési potenciál az idő előrehaladtával vékonyodni fog. De vannak még tartalékok: ha megnézzük az infrastruktúra állapotát, autópálya-lefedettséget, vannak lemaradások, amelyek pótlása még támogatja a növekedést.
Mit gondol, elérhető Románia számára az EU-s fejlettségi átlag? És ha igen, mikor?
Az átlagos uniós fejlettség elérése bizonytalan, hiszen egész más 25-ról 50, vagy 50-ről 75%-ra elérni, mint teljes felzárkózást produkálni. Némi optimista realizmussal azt lehet mondani, hogy az évtized végére az EU átlagos fejlettségének 85-90%-a vásárlóerőparitáson mért GDP/fő mutatóban elérhető. De vannak kockázatok, ahogy arról már beszéltünk is – a felzárkózás nagyban függ például attól, hogy a költségvetési korrekciót hogyan ültetik át a gyakorlatba, illetve nem lesz-e fennakadás az EU-s források terén.
A román relatív fejlettség egyik fontos eleme, hogy a vásárlóerő-paritáson (PPP) számolt mutatókat felhúzza az alacsony árszínvonal. Tényleg ennyivel olcsóbb Románia?
A vásárlóerőparitáson mért adatokat mindig óvatossággal kell kezelni. A GDP számítása elég komplex, a PPP-é még összetettebb, és ha ezt a kettőt együtt vesszük figyelembe, akkor néhány százalékos tévedés bármikor elképzelhető. A román adatokkal kapcsolatban tudható, hogy elég jelentősek a revíziók, tehát indokolt az óvatosság. Ám a fő üzenet mégiscsak az, hogy Románia az elmúlt két- két és fél évtizedben jelentős felzárkózást mutatott, és ez érezhető is.
Én a ’2000-es években Budapesten tanultam, az akkori látott hatalmas különbségek jelentős részben eltűntek.
Azt azért tudni kell, hogy az egy főre eső GDP-adat, legyen akárhogy korrigálva, egy országos átlagos szám. Ám ha megnézzük az egyes régiókat Romániában, akkor nagyon nagy szórást látunk. Az érzethez, hogy milyen az élet Magyarországon vagy Romániában, az is hozzátesz, hogy melyik társadalmi réteghez tartozunk, vagy éppen melyik részén vagyunk az országnak. Magyarországon is jelentősek a jövedelemkülönbségek, de Románia esetén ez még hangsúlyosabb.
Ezek szerint Románia nagyon kétarcú.
Valóságos törések vannak az országban. Vannak a gazdasági centrumok, a nagyvárosok és vonzáskörzetük, és vannak a kisebb falvak, rurális jellegű területek, ahol szintén volt előrelépés, de nem olyan jelentős. Ezeken a területeken a felzárkózás jócskán elmarad az országos átlagtól. De a nagyvárosban élő társadalmi rétegek között is vannak eltérések. A szegénységi mutatókban volt jelentős javulás, de még mindig nem állunk jól. A felső és alsó 20% között nagyon nagy a különbség. Ennek tudatában kell vizsgálni az aggregált mutatókat, de előrelépés mindenképpen van.
Romániát és Lengyelországot egyaránt sújtotta az elvándorlás, mégis nagyon gyorsan növekedett ez a két ország. Az elvándorlásnak milyen hatása van a gazdaságra? A hazautalt jövedelmeken keresztül támogatja ez a gazdaságot?
A román munkaképes korú lakosság nagyjából 20%-a dolgozik egy másik EU-s országban, rendkívül magas ez az arány. Pozitív hozadéka azon a csatornán keresztül van, hogy az említett hazautalt jövedelmek támogatták a fogyasztást, de leginkább az elmúlt 20 év első részében. Emellett látunk olyan példát is, hogy a külföldön megszerzett tapasztalat valahogy visszajut Romániába. A hazai munkaerőpiac feszesebbé válik, amibe – ha nagyon akarom – bele tudom látni, hogy a munkatermelékenység nő. Hosszú távon viszont ez nagy kockázat Románia számára
Magyarországon nagy hírértéke volt, hogy Románia megelőzött minket. Romániában erről mennyi szó esett? Egyáltalán, a gyors felzárkózást érzi-e a lakosság? Az nyilvánvaló, hogy saját helyzete kapcsán hajlamos mindenki panaszkodni, de a gyors felzárkózás tükrében jónak látják a saját gazdasági helyzetüket a románok?
A szomszéd kertje mindig zöldebb. De amúgy igen, Romániában is nagy hír volt ez, sok platformon megjelenik, de az érzet nincs teljes összhangban ezzel. A társadalom jólétét egy-két mutató nehezen tudja összefoglalni. Főleg úgy, hogy nagyon jelentősek a régiós és társadalmi különbségek, amelyek feszültséget is képesek generálni.
Az érzet messze nem olyan optimista, mint amit a fő számok sugallanak.
Nyilván vannak csoportok, akik nagyon megérezték a változást, ami látványos is: megjelentek az utcán az autók, az emberek külföldre járnak nyaralni, de a leszakadó rétegek körében érthetően nem pozitív a vélemény.
Már korábban is nyilatkozott nekünk, amelyben kiemelte, hogy a román lakosságnak nagyon magas a fogyasztási határhajlandósága. Ez mennyire egészséges?
Közgazdászként tudjuk, hogy ez a magas szint jelentős sérülékenység kialakulásával járhat, és ezt látjuk is például a folyó fizetési mérlegben. Az ikerdeficit tekintetében Románia néz ki legkedvezőtlenebbül az EU-ban. Arra kell majd törekedni, hogy ezt sikerüljön korrigálni, hogy a növekedési pálya fenntartható legyen. A folyó fizetési mérleg hiánya 7% GDP-arányosan, ezt legalább 4% alá kell hozni, hogy fenntartható legyen.
Ez nem fogja vissza jelentősen a növekedést? A román növekedés nagyrészt fogyasztás-vezérelt volt a korábbi években.
Ha a költségvetési hiányt hirtelen le kéne hozni 6-ról 3%-ra, az sokat elvenne a növekedésből. A sérülékenység korrekciójának lehet a növekedésre negatív hatása. A kérdés az, hogy mennyi idő alatt kell lefaragni a hiányt. Nem mindegy, hogy évről-évre fél-egy százalékkal mérsékeljük azt, vagy gyorsan kell korrigálni. A második helyzetben sokkal magasabb a növekedési áldozat.
A nemzeti bank tud tenni valamit az ügyben?
Mi a nemzeti banknál úgy véljük, hogy ezt a folyó fizetési mérleghiányt úgy lehet mérsékelni, ha sikeres lesz a költségvetési korrekció. Fontos tudni, hogy a magánszektor nettó finanszírozási képessége a 0-hoz van közel, az igazi nagy kihívás az állami szektor hiánya.
Gyakran halljuk azt, hogy a román növekedés egy nagy lufira alapszik a külföldről finanszírozott, fenntarthatatlan fogyasztás miatt. Az Ön által elmondottakból azt olvasom ki, hogy azért a nemzeti banknál nem érzékelik ezt ekkora veszélyként.
Én azért azt mondanám, hogy ez bizony egy komoly kockázat a román gazdaságra nézve. Legalábbis a belföldi kockázatok között ez a legjelentősebb.
Lehet belőle hirtelen fékezés a növekedésben?
Remélem, hogy nem lesz, de tudjuk, hogy ez sérülékenységet jelent. Ha a külső környezet romlik, és a finanszírozhatósággal lesznek problémák, akkor ennek érezhető negatív hatásai lesznek. Jobb lenne lépésről lépésre felszámolni ezt a kockázatot, és nem megvárni, míg a külső környezet romlik.
A külső finanszírozási kockázatokon sokat segítene az euró. Lesz Romániának eurója?
Nem az a kérdés, hogy lesz-e vagy nem lesz román euró, hanem az, hogy mikor.
Az euró egy mozgó célpont volt az utóbbi időszakban. A bevezetés egy politikai kérdés. Stratégiai szempontból Románia mindenképp az euró irányába halad. A központi bank ennek kapcsán tudja, mi a dolga: ha megvan a politikai döntés, mi azt gyorsan implementálni tudjuk. Persze ennek a döntésnek vannak velejárói, és máris visszatértünk a költségvetési hiányhoz. Ha van elhatározás a bevezetésére, akkor nincs mese, le kell hozni a költségvetési hiányt. Ha most muszáj egy dátumot mondanom, akkor az évtized végét mondanám: reális esély van rá, hogy addigra bevezetjük az eurót. De ez a legkorábbi időpont: ennyi idő alatt le lehet dolgozni a költségvetési hiányt, illetve a reálkonvergencia is halad annyit, hogy versenyképesebbek legyünk az eurózónában.
Társadalmi-politikai ellenállás vagy vita van az euró kapcsán?
A román társadalom alapvetően Nyugat-párti, az euró megítélése nagyon pozitív a lakosság körében, a támogatottsága régiós összevetésben is magas. A felmérések szerint a társadalom jelentős része minél hamarabb szeretné bevezetni az eurót. A politika oldaláról sincs ellenállás, de itt már bejön az a szempont, hogy le kell dolgozni a hiányt, ami viszont politikai áldozatokkal jár.
Nem arra kérem, hogy jósoljon, de ha most a jövőbe tekint, hogyan látja Románia fejlettségét 10 év múlva? A jelenlegi trendekből, kockázatokból kiindulva mire lehet számítani?
2030-ra elérhetjük az EU-átlag 85-90%-át, onnantól viszont belassulhat a növekedés. Minél távolabbra tekintünk, annál nehezebb számokat mondani, de azt gondolom, hogy Romániában még mindig van bőven potenciál, főleg annak fényében, hogy az utóbbi években geopolitikailag is felértékelődött az ország szerepe. El tudom képzelni, hogy Romániának erős pozíciója legyen gazdasági szemszögből a régióban.
Névjegy
Bálint Csaba Nagyváradon született, tanulmányait a Partiumi Keresztény Egyetemen és a Bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatta, rendelkezik CFA oklevéllel is. Több mint 11 évig dolgozott az OTP Bank Romániánál előbb kockázatelemzői, majd makrogazdasági elemzői pozícióban, 2019-től a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja.
Címlapkép forrása: Getty Images
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
