A cikk lényege, hogy főként a napelemek gyors terjedése és napközben a szinte egyszerre termelése miatt egyre több órában nulla körüli, vagy negatív áramárak alakulnak ki a nagykereskedelmi villamosenergia piacon. Ez a helyzet csak látszólag kedvező a fogyasztóknak, mivel sok műszaki-technikai, illetve elszámolási akadálya van annak, hogy ezt még jobban ki tudják használni.
A helyzetet az ösztönzők erősítése segítheti a cikk szerint, hiszen az látszik, hogy például a naperőművek által a napközbeni órákban megkereshető árbevétel a zsinórár átlagához képest (capture rate) 50%-ra szakadt Németországban idén májusban a 2022 májusi 80%-ról.
Európa tehát durván megtapasztalja a megújulók gyors terjedésének áldásos hatását, csak éppen küzd vele, hogy hogyan használja ezt ki.
A cikk három főbb irányt azonosít arra, hogy az egyébként Magyarországon is egyre komolyabb kihívásokat okozó naperőművi napközbeni túltermelési, és mélybe szakadó áramár kihívásból hogyan lehet kijönni:
- Vezetéképítésekkel, az összekapcsoltság fokozásával: azaz az energiát olyan területekre küldik, ahol nincs többlet;
- Eltolt kereslettel: a keresletet olyan órákra tolják át, amikor bőséges az energia, és ezért akár negatív is az ára;
- Energiatárolássa: áram, üzemanyag vagy hő formájában tárolják.
Mindezek után a cikk gyakorlatilag azt vezeti le, hogy miért ütközik mindhárom terület jelentős műszaki-technológiai, illetve elszámolási nehézségekbe, amelyek kezelése jórészt idő- és beruházásigényes.
Az első esetben az időigény mellett még helyi ellenállással is meg kell küzdeni, ami miatt az energiacégek gyakran föld alatti vezetékekhez folyamodnak, ami növeli a költségeket. Emellett viták is felmerülnek: ha létrejön egy összeköttetés két ország között, akkor az alacsonyabb villamosenergia-árakkal rendelkező piac szükségszerűen áramot fog exportálni a magasabb árakkal rendelkező piacra, ez pedig a fogyasztók oldalán okozhat kihívásokat is a kedvező hatások mellett. Éppen ennek jeleként rámutat: júniusban Svédország lemondta például a Hansa PowerBridge projektet Németországgal attól tartva, hogy ez megemelné hazai fogyasztók villamosenergia-árát.
A második irány, tehát a kereslet eltolása a túltermeléses órákra, ígéretes iránynak tűnik, de itt is számos kihívás adódik. Ennek oka, hogy rugalmas keresleti forrásokat - például elektromos járművek (EV) töltését - kellene bőséges energiával rendelkező órákba áthelyezni. Ehhez viszont intelligens fogyasztásmérőkre van szükség - ezek olyan eszközök, amelyek nemcsak azt mérik mennyi energiát használunk fel, hanem azt is mikor -, ez pedig a napon belül változó áramárak mellett is mérhetővé tenné a fogyasztást. A gond azonban az, hogy a legtöbb uniós tagállam még rosszul áll az okosmérők elterjesztésével. Németországban például még nagyon kevés létezik, Spanyolországban szinte mindenki. További probléma a tarifaszabályozás, azaz ha csak keveset használja valaki a hálózatot, akkor miért fizesse ki akár egész hónapra annak a díját.
A harmadik irány kapcsán az idő- és technológiai korlátok, illetve a pénzügyi szempontok szintén felmerülnek. A cikk rámutat, hogy Finnországban például Vantaában egy helyi energiavállalat hatalmas lyukat készül ásni város alatti alapkőzetbe, melyet meleg vízzel töltenének fel, így tárolva hőt hosszabb távon is hasznosítva azt későbbiekben fűtési célokra más cégek számára. Vannak emellett a rövidebb távú tárolásra alkalmas akkumulátorok is, de ezek elterjedését szintén akadályozzák a meglévő piaci struktúrák, mivel a jelenlegi rendszerek inkább a hagyományos gáztüzelésű erőművekre építenek tartalékkapacitások tekintetében. A jobb ösztönzőkkel persze a politikai döntéshozók háztartási akkumulátorokat is bevonhatnák a rendszerbe, például az elektromos autók és az otthoni akkumulátorok segítségével. Ezek a hálózatból vételezés és oda visszatáplálás időzítését tudnák befolyásolni, igaz ehhez is szükség lenne a rugalmasabb tarifaszabályokra, hogy "felszívják" a felesleges áramot a piacról, és közben akár vonzóbb legyen az elektromos autók vásárlása is.
Fotó: Shutterstock
