A kétévente kiadott, az OECD-tagálamok különböző társadalmi mutatóiról átfogó képet adó A Society at a Glance című OECD-jelentés napokban megjelent idei kiadása kiemelten a termékenységi ráta kérdésével foglalkozik.
Az OECD-tagállamokban az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent a termékenységi ráta: 1960-ban még 3,3 volt a mutató, amely 2022-re már csupán 1,5 volt.
Az arányszám az egy nőre jutó gyermekek átlagos számát mutatja meg. Konkrétan azt írja le, hogy ha az adott évet jellemző termékenységi trend állandósulna, akkor egy nő az élete folyamán átlagosan hány gyermeket szülne. Az 1,5-ös átlagos OECD-érték jóval alatt van a 2,1-es arányszámnak, az úgynevezett reprodukciós szintnek. Egy ország népességszáma akkor fenntartható, ha a termékenységi rátája eléri ezt a mértéket.
Az OECD legfrissebb adatai 2022-re vonatkoznak. Ebben az évben az OECD 38 tagállama közül a legmagasabb mutatóval Izrael rendelkezett (2,9). Egyben Izrael volt az egyetlen OECD-tagország, ahol a ráta meghaladta a 2,1-es reprodukciós szintet. Európán belül Franciaországban (1,79) és Írországban (1,7) volt a legmagasabb a ráta.
Ezzel szemben az OECD tagállami közül a termékenységi mutató Dél-Koreában volt a legalacsonyabb 2022-ben, nem érte el az egyet az egy nőre jutó megszületett gyerekek száma (0,78). Európán belül pedig Spanyolország (1,16) és Olaszország (1,24) rendelkezik a legalacsonyabb arányszámmal.
A középmezőnyhöz tartozó Magyarország a 2022-ben mért 1,52-es mutatójával éppen meghaladja az OECD átlagát (1,51).
A KSH előzetes adatai szerint a hazai mutató 2023-ra hajszálnyival 1,51-re csökkent. A magyarországi termékenységi ráta elmúlt évtizedekre jellemző alakulásával kapcsolatban az emelhető ki, hogy először 1959-ben csökkent a mutató a reprodukciós szint alá, akkor hajszálnyival került a 2,1-es értéke alá a ráta (2,09). Majd 1974-ben a Ratkó-unokák korszakában ismét a 2,1-es szint fölé nőtt az arányszám (2,27), és egészen 1977-ig bezárólag e szint felett maradt a ráta. 1978 óta viszont nem sikerült elérni a 2,1-es szintet, sőt 1980-tól már 2-es érték alatti a mutató. A mélypont 2011-ben következett be az 1,23-as értékkel. Azóta folyamatosan nőtt vagy szinten maradt a ráta, kivéve a 2022-es évet, amikor a 2021-es 1,59-ről 1,52-re esett vissza a mutató, és a KSH előzetes adata szerint ez a csökkenő trend a tavalyi évet is jellemezte (1,51).
Abban, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent a termékenységi ráta az OECD-tagállamokban, fontos szerepet játszott a nők egyre magasabb képzettségi szintje, munkaerőpiaci részvételük mértékének növekedése. (Amikor 1960-ban a termékenységi ráta átlagosan 3,3 volt az OECD tagállamaiban, akkor a nők munkaerőpiaci részvételének mértéke gyakran még 50% alatt volt.)
Később szülnek a nők
A tanulmányi, karrierépítési okok miatt miatt szerte az OECD-tagállamaiban egyre később vállalnak gyereket a nők. 2000-ben még 28,5 év volt a gyermeket szülő nők átlag életkora, addig 2022-ben már 30,9. Vagyis bő két évtized alatt 2,5 évvel tolódott ki ez az életkor. Nálunk pedig ugyanebben az időszakban közel három évvel nőtt meg ez az életkor:
2000-ben még átlagosan 27,3 éves korban szültek a nők Magyarországon, addig 2022-ben már 30 éves korban.
Ezen belül azt is meg lehet vizsgálni, hogy a nők első gyermekük születésekor betöltött átlagéletkora miként alakult. 2000 és 2022 között ez három évvel emelkedett az OECD-tagállamokban, 26,4 évről 29,5 évre. Magyarországon pedig közel 4 évvel nőtt ez az átlag életkor, miután 2020-ban 25,1 volt az első gyermeküket szülő nők átlag életkora, amely 2022-re 28,7 évre emelkedett.
Egyben a gyermektelen nők arányának növekedése is megfigyelhető az OECD-országokban. Ha összehasonlítjuk az 1935-ben és 1975-ben született nők termékenységét, akkor azt látni, hogy legalább hét OECD-tagállamban (Észtország, Japán, Lengyelország, Litvánia, Olaszország, Portugália, Spanyolország) kétszeresére nőtt a gyermektelen nők aránya. Magyarországon is ezt megközelítő trend érvényesül: a gyermektelen nők aránya az 1935-ben születettek körében 8,7%-ot tett ki, míg az 1975-ben születettek körében 17%-ot.
Családtámogatások
Azokban a tagállamokban azonban, ahol a nőknek több lehetőségük van a munkát és a családi élet összeegyeztetésére, magasabb termékenységi arányszámokat látni. Az OECD jelentése kiemeli, hogy egyes országokban számos intézkedés segíti a kisgyermekes szülőket abban, hogy minél inkább össze tudják hangolni munkájukat a családi kötelezettségekkel.
A jelentés Magyarországot is megemlíti azon példaként felsorolt országok között, ahol a fizetett szülői szabadság, valamint a bölcsődei, óvodai ellátás támogatja a kisgyermekes szülők, köztük a nők munkavállalását, és ahol a gyerekek felnevelését segítő családtámogatási célokra a GDP legalább 3%-a jut. (Magyarországon ez az arány 2019-ben 3,09% volt.) A jelentés e téren még Dániát, Franciaországot, Norvégiát és Svédországot sorolta fel példaként hazánk mellett.
Viszont azt is megjegyzi az elemzés, hogy a fenti tagállamok közül sok országban a termékenységi ráta jelenleg is csupán az OECD átlaga körül alakul. Magyarországgal kapcsolatban viszont azt jegyzi meg a jelentés, hogy
a megnövelt családtámogatásoknak köszönhetően a termékenységi ráta az elmúlt évtizedben az OECD-átlag szintjére nőtt.
A 2011-es 1,23-as mélypontról a hazai ráta a 2020-as évekre már az 1,5-ös érték fölé emelkedett.
A jelentés kiemeli még Magyarországgal kapcsolatban, hogy Észtországhoz hasonlóan a harmadikként és később született gyerekek aránya több mint 5 százalékponttal, 20% fölé emelkedett 1980 és 2022 között. Ezzel szemben Írországban és Spanyolországban ez az arány ugyanebben az időszakban csaknem a felére, 25%-ra, illetve 14%-ra csökkent.
Mamahotel
A termékenységi ráta csökkenésében egyre nagyobb szerepet játszanak a növekvő lakhatási költségek, amely az 1990-es évek vége óta a legtöbb OECD-országban jelentős mértékben megfigyelhető. Érdekes adatot emelt ki ezzel kapcsolatban az OECD:
a 20-29 éves korosztályban 2022-ben a fiatalok éppen fele élt a szüleivel 2022-ben az OECD átlagában. Magyarországon ez a ráta 56%-ot tett ki.
Az elmúlt másfél évtizedben csak rosszabbodott az átlagos helyzet az OECD -ben és itthon is, mivel 2006-ban az OECD-tagállamokban átlagosan még csak a fiatalok 45%-a lakott mamahotelben, míg Magyarországon az 51%-uk.
Európán belül Olaszországban a legnagyobb a szülőkkel élő fiatalok aránya (80%), ami 2006-ban még csak 66% volt. Ezzel szemben néhány országban (például Ausztriában, Szlovéniában) az elmúlt másfél évtizedben csökkent a mamahotelben élő 20-29 évesek aránya.
Az OECD jelentése azonban azt is megjegyzi, hogy a termékenységi tendenciák terén tapasztalható trendekben egyre nagyobb szerepet játszanak a változó társadalmi normák, illetve a fiatalok gyermekvállalással kapcsolatos attitűdjei. Egyre szélesebb körben elfogadott ugyanis szerte az OECD-tagállamokban az, ha valaki tudatosan úgy dönt, hogy nem vállal gyereket.
Címlapkép forrása: Shutterstock
