Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az IMF ezen következtetése az infláció, a GDP-növekedés, a kamatok és a költségvetési hiány alakulására vonatkozó konszenzusos feltételezéseket tükrözi. Természetesen hazárdírozás lenne megkísérelni, hogy ezeket a változókat tíz évre előre jelezzük, nemhogy 30 évre, ahogyan azt az amerikai Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) próbálja. A két intézmény által elfogadott feltevések részletkérdésekben különböznek, a CBO például valamivel optimistább az amerikai növekedési kilátásokat illetően.
Mindkét intézmény azonban az adósság növekedését prognosztizálja a következő tíz évben, azonban egyik sem feltételezi az adósság kontrollálhatatlan elszabadulását.
Ahhoz, hogy megértsük ennek okát, fontos, hogy a megfelelő kiindulópontról kezdjük el vizsgálni a kérdést. Ez a kiindulópont pedig nem a teljes szövetségi adósság (total federal government debt), hanem az (public debt) államadósság. (A public debt az az adósság, amelyet az állam pénzpiacokon keresztül finanszíroz, és belföldi vagy külföldi magánszemélyek, cégek, nyugdíj- és befektetési alapok, illetve más államok kezén van; a szövetségi államadósságba a különböző szövetségi alapok, kormányzati számlákon lévő adósság is beletartozik – a szerk.)
A teljes szövetségi államadósság nem elhanyagolható hányada magának a kormányzatnak, nevezetesen a Social Security Trust Fund társadalombiztosítási alapnak (ez az alap a nyugdíj- és rokkantsági ellátásokért felel – a szerk.) a kezén van. A kincstár által ezen adósság után fizetett kamatok a Trust Fund kamatbevételét jelentik. Az adósság ezen része után a kormányzat egyszerűen kamatot fizet saját magának.
Az államadósság (public debt) jelenleg a GDP 100%-át teszi ki, ami a fejlett gazdaságok mércéjével mérve magas szint, de semmiképpen sem nevezhető katasztrofálisnak.
A CBO úgy látja, hogy ez az érték – a hatályos törvények változatlanságát feltételezve –
- 2034-re a GDP 116%-ára,
- 2044-re 139%-ára,
- 2054-re pedig 166%-ára emelkedik.
Ezek az adósságszintek riasztónak tűnhetnek. Japán azonban megmutatta, hogy egy fejlett gazdaság, amely a saját valutájában vesz fel hitelt, képes kezelni ilyen nagyságrendű adósságot is. Az IMF szerint az adósságválság kockázatát korlátozó tényezők közé tartozik
- az amerikai pénzügyi piacok mélysége,
- a befektetői kör széles skálája,
- a dollár nemzetközi rendszerben betöltött szerepe,
- a Federal Reserve azon képessége, hogy támogatni tudja az államkötvénypiacot,
- valamint az amerikai intézmények ereje.
Mivel lehet akkor probléma? Nos, az amerikai intézményekről kiderülhet, hogy nem is olyan erősek. Donald Trumpról ismert, hogy fizetésképtelenséget jelentett saját adósságai után. Ahogy azt William Silber megjegyezte, Trump egy második elnöki ciklusban utasíthatná a pénzügyminiszterét, hogy függessze fel az adósságok törlesztését, és sem a kongresszus, sem a bíróságok nem biztos, hogy hajlandóak lennének bármit is tenni ez ellen. Ez a húzás annyiban lenne vonzó Trump számára, hogy az amerikai államadósság egyharmada külföldiek kezén van.
A dollár biztonságoseszköz-státuszát érő kár még akkor is súlyos lenne, ha a kongresszus, a bíróságok vagy egy következő elnök visszafordítaná Trump döntését az adósságtörlesztések felfüggesztéséről. Az amerikai állampapírok befektetői komoly kockázati prémiumot követelnének, ami miatt az állam kamatfizetési terhe robbanásszerűen megugorhatna.
Még e szörnyű szcenárió bekövetkezte nélkül is az adósságráta emelkedésével járó növekvő kamatfizetési kötelezettségek teljesítése a szövetségi kormánytól a diszkrecionális kiadások csökkentését követelhetné meg, ami negatív hatással lenne a gazdasági növekedésre. A CHIPS and Science törvény által biztosított állami támogatások célja a növekedés ösztönzése a csúcstechnológiai kapacitásokba és know-how-ba történő beruházások ösztönzésével. Hasonlóképpen, az infláció csökkentését célzó törvény (Inflation Reduction Act) által a tisztaenergia-szektorban megvalósítandó beruházásokra nyújtott adókedvezmény célja, hogy elhárítsa a klímaváltozás okozta, pusztítással járó eseményeket, amelyek fékezhetik a gazdasági növekedés ütemét, és csökkenthetik a GDP szintjét.
A magasabb kamatkiadások
- vagy több adósságot jelentenek, ami próbára teszi a fenntarthatóságot,
- vagy kevesebb beruházást vonnak maguk után ezekbe az egyéb prioritásokba, ami veszélyezteti a növekedést.
A CBO arra számít, hogy a szövetségi kormányzat diszkrecionális kiadásai 2034-ig a jelenlegi szinthez képest mintegy ötödével csökkennek a GDP arányában – anélkül azonban, hogy ebből a csökkenésből a gazdasági növekedés általános ütemére gyakorolt, nagymértékben kedvezőtlen hatás bekövetkezne.
Ha azonban a kiadáscsökkentések a félvezetőkbe, a kvantum-számítástechnikába, a tiszta energiába és az oktatásba történő állami beruházásokat érintik, ahogyan az valószínűnek tűnik, akkor a negatív növekedési hatások jelentősek lehetnek.
A hirtelen lassuló növekedés pedig kétségessé tenné az adósság fenntarthatóságát.
Az IMF-nek terjedelmes javaslatai vannak a költségvetési hiány csökkentésére és az adósság stabilizálására irányuló lehetséges intézkedésekre. Leleplező módon a legtöbb mennyiségi szempontból erőteljes lehetőség a költségvetés bevételi oldalára vonatkozik, ami azt a tényt tükrözi, hogy a fejlett gazdaságok mércéjével mérve az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya alacsony. Ezek közé a javasolt intézkedések közé tartozhat
- az állami és helyi adókra, a jelzáloghitel-kamatokra, az ingatlaneladásokra és a munkáltatói egészségügyi ellátásra vonatkozó adókedvezmények megszüntetése,
- valamint a társasági adó emelése,
- illetve a hozzáadottérték-adó és/vagy karbonadó bevezetése.
Legfeljebb egy álomvilágban lehetne ezt megtenni – vághatnánk erre rá. Az IMF-nek azonban velünk ellentétben joga van álmodozni.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Barry Eichengreen
A University of California (Berkeley) közgazdász és politológus professzora. 1997 és 1998 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető tanácsadója volt. Kutatásai többek között az árfolyam-politika, az európai és az ázsiai gazdasági integráció, az IMF politikájának kérdéseit ölelik fel.
Címlapkép forrása: Getty Images
