Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A nemzetközi versenyképességi rangsorok iránti érdeklődés – napjaink gyorsan változó világában – a figyelem középpontjába került, mi több, a gazdaságok átfogó minősítésének, a teljesítmények összehasonlító elemzéseinek és a hatékonyság mérésének eszközeivé váltak. Versenyképességi vizsgálatokkal ma sokan és sokféleképpen foglalkoznak (WEF, IMD, OECD), ám legnagyobb múltú, a legszélesebb mutatórendszerrel dolgozó és hosszabb időtávlatú elemzésekre is alkalmas adatsorokkal vitathatatlanul az IMD World Competitiveness Center (Svájc) rendelkezik. Mindebből következően az sem véletlen, hogy a legfrissebb 2024. évi nemzetközi versenyképességi rangsorokat tartalmazó jelentést elsőként az IMD Versenyképességi Központja adta közre.
Az IMD szokásos éves versenyképessségi jelentése a világgazdaság 67 országára vonatkozóan hatalmas mennyiségű részletező adatot vizsgál, amelynek kiegészítését, illetve sajátos kontrollját szolgálják a világ közel 5 ezer vállalatvezetője által adott kérdőíves válaszok. A részletező mutatók súlyozott átlagai alapján ún. átfogó mutatóik készülnek (belső gazdasági teljesítmények, a kormányzati működés, üzleti hatékonyság és infrastruktúrális adottságok szerinti csoportosításban), majd az összegzett eredmények újabb értékelése alapján alakítják ki az országok végső rangsorát.
Az utóbbi évek versenyképessségi rangsorának élén – változó rangsorral – Szingapúr, Svájc és Dánia áll, majd Hong Kong és Svédország következnek, s hozzájuk csatlakozik – döntően a multinacionális vállalatoknak köszönhetően – Írország, Egyesült Arab Emírségek, valamint Tajvan. Említést érdemlő, hogy az élbolyba tartozást nem a legnagyobb GDP teljesítmény, illetve tőkeerő determinálja, hanem sokkal nagyobb szerepe van az átlagnál gyorsabb növekedési képességnek és gazdasági hatékonyságnak.
Kiemelendő, hogy Szingapúr 3 helyet előrelépve lett idén az első, míg Svájc a korábbi 3. helyről lépett fel a 2. helyre, Dánia viszont a tavalyi első pozícióját veszítette el és lett a 3.
Az IMD versenyképességi elemzése az Európai Unió teljesítményi és eredményességi jellemzőit nem összevontan, hanem tagországok szerint értékeli. Figyelmet érdemlő, hogy egyrészt a helyezési pozíciók tág szélsőértékek között mozognak, másfelől egyidejűleg mutatható ki eredményjavulás, illetve pozícióvesztés. Összességében a 2019-2024 időszakban 15 ország rontotta (jelentősen: Luxemburg, Bulgária, Szlovénia, Németország, Ausztria, Magyarország), 9 ország javította versenyképességi pozícióját (kiemelten: Görögország, Belgium, Horvátország, Dánia), míg Franciaország és Finnország helyezése nem változott. (Málta jelenleg nem szerepel az IMD vizsgálataiban!)
Magyarország a 2024. évi versenyképességi jelentésben 67 ország közül az 54. helyen szerepel, ami jelentős pozícióvesztés mind az előző évi 46. helyhez, mind a 2019. évi 47. helyhez viszonyítva. A velünk azonos történelmi utat bejáró országokkal összehasonlítva a 2019-2024. években mindvégig előttünk járt Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia és Szlovénia; ugyanezen időszak alatt a nemzetközi rangsorban hazánkat megelőzte Lengyelország, Horvátország és Románia, míg Szlovákia és Bulgária versenyképességi pozíciója továbbra is hazai teljesítményektől elmaradó.
Magyarország nemzetközi versenyképességi rangsorban bekövetkezett jelentős pozícióvesztése a 2019-2024 időszakban ellentmondásos folyamatok következménye. Figyelmeztető gyengülést mutat az üzleti hatékonyság romlása (lásd: alacsony hozzáadott érték termelőképesség, a vállalkozási méretek végletes szerkezete és az atomizálódás erősödése, a menedzsmenti munka gyengülése, etikai és morális gondok súlyosbodása), valamint a kormányzati irányítás hatékonyságának gyengülése (költségvetési egyensúlytalanság, adósságállomány, az állam nem szabályozni, hanem uralni kívánja a piacot, szociális biztonság erodálódása). A hazai gazdaság működési jellemzői tág szélsőértékek között mozognak (lásd: GDP arányában mért magas külkereskedelmi teljesítmény, gazdasági aktivitás emelkedése, magas beruházási ráta, kontra gyengülő jövedelmezőségi mutatók, magas infláció, gyengülő vállalkozási hajlandóság), miközben az infrastrukturális ellátás mutatói „műemlékileg védetten” továbbra is a vizsgált 67 ország harmadik harmadába tartoznak (lásd: általános és technológiai infrastruktúra állapota, egészségügyi ellátás és oktatási színvonal).
A magyar gazdaság versenyképességi mutatóinak romlására – az IMD versenyképességgel foglalkozó publikációi mellett – más nemzetközi szervezetek is felhívják a hazai döntéshozók figyelmét. Nem állítható, hogy ezek figyelmen kívül maradnak, egymást követik a különböző kormányzati intézmények, MNB, valamint tudományos műhelyek stratégiai anyagai, szakmai konferenciái.
A helyzetértékelések egybecsengőek, általános igény a gyors fordulat, amiből következően a konkretizált célok többsége is támogatást élvez. Rendre elmarad viszont a célokhoz vezető út kidolgozása, végrehajtás felelőseinek nevesítése, valamint a következetes számonkérés. Pedig ma is érvényes a klasszikus mondás:
Napjaink rohanó világában ahhoz is rohanni kell, hogy helyben maradjunk!
A szerző közgazdász, kutató professzor, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal volt elnöke.
Címlapkép forrása: Getty Images
