Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az RRF kapcsán elfogadott magyar helyreállítási és alkalmazkodási tervben a nyugdíjreform kérdése a 9 komponensből álló terv első komponensének (Demográfia és köznevelés) utolsó, 9. pontjában, nem éppen előkelő helyen szerepel.
Az RRF szerint a magyar nyugdíjrendszer felülvizsgálatának célja, hogy szakpolitikai választ nyújtson a nyugdíjrendszer megfelelősége és költségvetési fenntarthatósága vonatkozásában jelentkező kihívásokra. A nyugdíjrendszer felülvizsgálatára irányuló intézkedésekkel megvalósul a megfelelőség és a költségvetés fenntarthatóságnak javítása a népesség idősödésével jellemezhető környezetben, valamint a jövedelmi egyenlőtlenségek úgy csökkennek, hogy a biztosítási elv a nyugdíjjogosultság kedvezményezettjei tekintetében továbbra is érvényesül.
A kincstári optimizmust tükröző kormányzati értékelés szerint
- a magyar nyugdíjrendszer megbízhatóan működik, a hatályos jogszabályokban foglalt nyugdíjkiadások fedezete, ideértve a 13. havi nyugdíjat is, biztosított. A Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyi helyzete az elkövetkező 10-15 évben (vagyis legkésőbb 2039-ig) a kormányzati számítások szerint kedvezően alakul,
- a rendszerben biztosított nyugellátás alkalmas az időskori jövedelembiztonság megteremtésére, a nyugdíjak értékmegőrzése garantált,
- a nyugdíjak finanszírozása érdemben csak a 2040-es évek közepétől növekszik.
Magyarország a nyugdíjrendszer felülvizsgálatára irányuló intézkedéseket, és a megfelelőség mellett a költségvetés fenntarthatóságának javítását az alábbi három szakaszban kívánja megvalósítani.
- 1. Független nemzetközi szakértői jelentés a magyar nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósági kihívásainak kezelését célzó szakpolitikai lehetőségekről. Ezt a szakértői jelentést nyilvánosan közzé kell tenni. A jelentés elkészítésének határideje: 2023. december 31. volt. Az RRF a közzétételre nem szab határidőt, csak a jelentés elkészítésére, bár ennek tényéről sincs hivatalos tájékoztatás.
- 2. A nyugdíjrendszer módosítására vonatkozó szakpolitikai javaslat elkészítése. A jelentésben javasolt reformlehetőségek konzultációja 2024. június 30-ig megtörténik. Ez a határidő még nem telt le, a társadalmi egyeztetésre vonatkozó szabályok szerint akár június 20-án is vitára lehet bocsátani az anyagot, majd a vitát június 30-án éjfélkor már le is lehet zárni. Aki kifejtené a véleményét a nyugdíjreformról, annak érdemes tűkön ülnie június 19-én éjféltől, hátha esélye nyílik egy érdemi és értelmes vitában való részvételre.
- 3. A nyugdíjrendszert módosító jogszabály hatályba léptetése, miután a mérföldkő a nyugdíjrendszer hosszú távú költségvetési fenntarthatóságának biztosításával, valamint a nyugdíjak megfelelőségét javító jogszabályok megalkotásával, azok elfogadásával és hatályba lépésével teljesül. A nyugdíjrendszer felülvizsgálata és a jogszabályok hatályba lépésével záruló jogalkotási folyamat az RRF szerint 2025. március 31-ig fejeződik be.
Miből állhat egy érdemi nyugdíjreform?
Mint a Portfolio részére írt hatrészes sorozatomban kifejtettem, a kormányzat különböző politikai kockázatú és nehézségű lépések között választhat a nyugdíjreform kapcsán, ha e reform szándéka valós.
Könnyű és kockázatmentes intézkedések lehetnek:
- a jövőbeni nyugdíjkorhatárnak a 65 éves korban várható további élettartamhoz kötése,
- a nyugdíjskála kiegyenesítése (például minden szolgálati év 2%-os súllyal történő figyelembevétele),
- a foglalkoztatói nyugdíjpillér megteremtése felé tett első lépésként az önkéntes nyugdíjpénztári tagság munkáltatói támogatásának szocho-mentesítése,
- az önkéntes nyugdíj-előtakarékosság eszközeit támogató adójóváírás összegének karbantartása.
Könnyű, de közepes kockázattal járó intézkedések lehetnek:
- a járulékplafon visszavezetése,
- a degresszió újraszabályozása,
- a nők kedvezményes nyugdíja feltételeinek fokozatos szigorítása (a jogosító idő követelményének 43 évre emelése).
Könnyű, de fokozottan kockázatos intézkedések lehetnek:
- a 13. havi nyugdíj összegének korlátozása vagy egységesítése,
- a nyugdíjplafon bevezetése.
Közepesen nehéz és közepesen kockázatos intézkedések lehetnek:
- a nyugdíjba vonulási feltételek rugalmasabbá tétele (korhatár előtti nyugdíjazás korszerű rendszerének megteremtése),
- a nyugdíjemelési eljárás átalakítása (vegyes indexálás, valorizációs és szolidaritási korrekció), ezzel együtt a nyugdíjmegállapítás valorizációs eljárásból eredő méltánytalanságainak elhárítása,
- a gyermekvállalás jelentőségének fokozott elismerése (például a munkavállaló szülő által szerzett nyugdíjjogosultságok megoszthatósága az otthon maradó szülővel a gyermeknevelés tartama alatt).
Közepesen nehéz, de kockázatos intézkedések lehetnek:
- a nyugdíjak felbruttósítása (amit 2016-ban már majdnem meglépett a magyar állam),
- a foglalkoztatói nyugdíjpillér általános bevezetése (a kockázatot az jelenti, hogy összekeverhető a foglalkoztatói pillér a kormányzat által kihalásra ítélt magánnyugdíjpénztári rendszerrel).
Nehéz és kifejezetten kockázatos intézkedések lehetnek:
- a nyugdíjvárományok méltánytalanságainak enyhítése (mert ez részben az adórendszer következménye),
- a nyugdíjrendszerbe építendő automatikus kiegyenlítő mechanizmusok tervezése (mert ez az állami beavatkozás lehetőségeinek szűkítését jelenti),
- az egyéni nyugdíjszámlák bevezetése (mert ennek feltétele a nyugdíjjogosultságok szerzése jelenleg agyonbonyolított rendszerének radikális egyszerűsítése), és természetesen
- bármely paradigmatikus változtatás (például az állampolgári alapnyugdíj és a foglalkoztatói nyugdíjpillér kombójára épülő hibrid rendszer vagy a magyar nyugdíjpontrendszer) bevezetése.
Remélhetőleg a nemzetközi szakértői tanulmányban legalább részben visszaköszönnek majd a fenti javaslatok.
A nyugdíjrendszer reformja azonban önmagában nem elég, a társadalmi és gazdasági metszetek sokaságának elemzése nélkül nem lelhető jó gyógyír a nyugdíjrendszer panaszaira.
Mindenekelőtt az egészségügyi, ápolási és szociális ellátások területeit kell figyelembe venni, amelyek a jelenlegi magyar átalakítási folyamatok tükrében egyre kevésbé képesek ellátni a feladataikat az egyénre és a családra nehezedő nyomás könyörtelen fokozása nélkül, miközben a társadalmi szolidaritás (ijesztő módon) egyre inkább szitokszóvá válik a közbeszédben.
A legcélszerűbb hozzáállás a nyugdíjas jövőhöz ezért megítélésem szerint az lehet, ha mindannyian saját magunkra is a nyugdíjas jövő résztvevőiként és alakítóiként tekintünk, így könnyebben fölismerhetjük, hogy a leendő nyugdíjas élet feltételeinek biztosítása nem csak az állam feladata (amelyet persze adó- és járulékfizető állampolgárokként mi biztosítunk), hanem az állam, a munkáltató, a család és az egyén közös felelőssége.
Címlapkép forrása: Getty Images
