A magyar háztartások fogyasztása az európai uniós átlag 70%-án állt 2023-ban, ezzel az utolsó helyre csúszott vissza a rangsorban. Az Európai Unió statisztikai Hivatala, az Eurostat a friss jelentésében ugyanis a bolgár értéket 73%-ra húzta fel. (Az előzetes adatközléskor még volt 0,1 százalékpontos előnyünk, most csak egész értékre kerekítve közölték az adatokat, de a revízió mértéke akkora, hogy az előzés valószínűleg a későbbi felülvizsgálatok során is fennmarad.)
A régió egyébként az uniós tagság 20 éve (Románia és Bulgária esetén 17 éve) során egyértelműen felzárkózott, a lakossági fogyasztás jelentősen közeledett az unió átlagához. Azonban a legkisebb előrelépést a két kiugróan fejlett ország (Csehország, Szlovénia) mellett Magyarországon láthatjuk. A bolgár előzés egyébként annyiban nem meglepetés, hogy már 2022-ban is közel volt egymáshoz a két ország, tavaly pedig a bolgár lakossági fogyasztás gyorsan nőtt, a magyar viszont csökkent.
Az Eurostat fogyasztási mutatója az úgynevezett "egyéni fogyasztás" (actual individual consumption, AIC) a nemzeti számlák rendszerében a "háztartások végső fogyasztását" jelenti. Ebben a lakosság vásárolt fogyasztása mellett az úgynevezett természetbeni fogyasztás is szerepel, ami főleg az olyan igénybevett szolgáltatásokat jelenti, amelyekért az adónkkal fizetünk, mint például az egészségügyért és oktatásért. Mivel ez a legszélesebb fogyasztási kategória, az Eurostat előszeretettel használja ezt a mutatót egyfajta jólétérzet-mérőszámként, hiszen a tapasztalatok szerint a fogyasztás alapvetően határozza meg akár a szubjektív jólét-érzetet is. A mutató vásárlóerő-paritáson számolt értéke korrigál az egyes országok árszintjével, vagyis ahol kevesebbet költenek pénzben kifejezve, még nem biztos, hogy rosszabbul élnek, hiszen az alacsonyabb árak miatt valójában többet tudnak vásárolni.
A hazai mutató alacsony szintjéről az elmúlt egy-két évben sok értékelés született. Az okok között szerepel a régión belül az átlagnál kisebb felzárkózási ütem, a háztartások alacsony eladósodottsági és (makrogazdasági szinten) magas megtakarítási szintje, illetve az, hogy a megtermelt jövedelemnek igen nagy része fordítódik fogyasztás helyett beruházásra. Azt is érdemes elmondani, hogy a mutatót nem érdemes nagyítóval nézegetni, ugyanis sok mérési probléma van vele. Eleve a GDP-t, és annak komponenseit nehéz összehasonlítható módon pontosan számba venni, a relatív árszintek meghatározása szintén bizonytalan. Ezért érdemes inkább a hosszabb távú tendenciákra, mintsem a pontos értékekre koncentrálni.
Az Eurostat a fogyasztási adatok mellett az egy főre jutó GDP felülvizsgálat adatait is közreadta. Ez a mutató a gazdasági fejlettséget kívánja megragadni, vagyis hogy piaci hozzáadottérték-alapon számolva egy ország a népességéhez képest milyen teljesítményt nyújt. Az élen természetesen a sajátos gazdaságszerkezetű Luxemburg és Írország áll, itt az adat meglehetősen komoly értelmezési korlátokba ütközik. (Érdemes például megnézni, hogy a brutális ír GDP mellett a szigetországi háztartások fogyasztása valamivel uniós átlag alatti.) A lista másik végén Görögország helyzete különösen érdekes: az egykor szebb napokat látott ország mára az unió második legfejletlenebb országa lett. A magyar pozíció nem változott, bár az egész értékre megadott mutatóban már nincs előnyünk Horvátországgal szemben, mindkét ország az uniós átlag 76%-án áll.
A GDP-statisztika ugyanazt a nagy képet mutatja, mint amit a fogyasztási számoknál is láthattunk. A régió 20 év alatt jelentős felzárkózást mutatott, ezen belül viszont a magyar felzárkózás átlag alatti.
Címlapkép forrása: Getty Images
