Portfolio signature

VOSZ: A kamatcsökkentés egyensúlyt teremt

Korábbi írásomban jeleztem, hogy a gazdaság szenved a magas kamatszinttől, amely gátolja a gazdasági kilábalás és növekedés beindulását és a leszakadás veszélyét hordozza. Jelen cikkemben azt járom körül, hogy a gazdasági egyensúly szempontjából indokolt lehet-e jelentősebb lazítás, vagyis lehetséges-e a kamatszint ütemesebb csökkentése anélkül, hogy veszélybe sodornánk az infláció csökkenését.

Az infláció hazánkban továbbra is „szabadesésben” van, trendszerűen és dinamikusan csökken: tavaly decemberben már 5,5 százalékon alakult a fogyasztóiár-index éves növekedése, amely 2024 januárjában a szakértői várakozásokat is alulmúlva a 3,8 százalékos szintre süllyedt, „beesve” a jegybanki toleranciasávba. Az árak növekedésének alakulása így továbbra sem ad okot aggodalomra sem a visegrádi országok viszonylatában, sem az EU-s adatokhoz képest. Partnerünk, az Egyensúly Intézet segítségével annak jártunk utána, hogy van-e lehetőség jelentősebb kamatcsökkentésre, a gazdasági egyensúly veszélyes felborulása nélkül. Ahogy azt bemutatjuk, az egyensúlyteremtő gazdaságpolitika racionális lépése Magyarországon ma éppen a monetáris politikai szigor enyhítése, vagyis a kamatcsökkentés lenne.

Jelenleg ugyanis a gazdaságban a problémát nem a túlfűtöttség, hanem a kihasználatlan termelőkapacitás jelenti. Ahogy az alábbi ábrából is látszik, a magyar gazdaság teljesítménye 2023 végén várhatóan 9%-kal marad el a koronavírus-válság előtti trend által felrajzolt pályától (ezt kibocsátási résnek nevezzük):

Az persze nem törvényszerű, hogy a kibocsátás egy sokk után biztosan visszatér az eredeti pályájához, hiszen a válság során a termelési kapacitások is sérülhetnek. Az azonban nehezen vitatható, hogy mindent el kell követnünk ahhoz, hogy a GDP minél előbb és minél inkább visszatérhessen a válság előtti trendjéhez. De vajon ténylegesen hogy is áll a magyar kibocsátási rés, vagyis vannak-e kihasználatlan kapacitások? A legmegbízhatóbb módszer a kibocsátási rés becslésére az Egyensúly Intézet által is használt, a magyar gazdaságra kalibrált strukturális modellen alapuló ún. Kálmán-filter (a módszert, amelyet a matematikai közgazdaságtan is használ, Rudolf E. Kálmán /1930–2016/ magyar származású amerikai villamosmérnökről nevezték el). Az alábbi ábrán látható eredmények megerősítik, hogy a kibocsátási rés jelenleg negatív (körülbelül mínusz 2 százalék), tehát kihasználatlan kapacitások vannak a magyar gazdaságban és ehhez elsősorban a beruházások negatív teljesítménye járul hozzá, amely különösen érzékeny a kamatszintre.

Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!

Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja az éves előfizetés esetén most 33%-os kedvezménnyel 19 990 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!

Signature előfizetés