Miért nem nőtt nagyot a munkanélküliség Magyarországon?

Drágább lehet a kirúgás, mint a megtartás

Sokan meglepve tapasztalják, hogy nem nőtt a munkanélküliségi ráta globálisan az elmúlt hónapokban. Pedig igazából ez nem olyan meglepő. Az energia- és inflációs válság ugyanis nem hagyott olyan mély nyomokat a világgazdaságon, mint ahogy azt a problémák fellángolásakor látni lehetett. A legtöbb ország végül recesszió nélkül átvészelte az elmúlt időszakot, így érthető, hogy nem váltak meg a munkavállalóktól.

Még azok a vállalatok is kétszer (háromszor) meggondolták a leépítési szándékukat, amelyek éppen nem tudtak minden dolgozónak munkát adni akkor, amikor a kereslet visszaesésével szembesültek. Élénken él bennük a Covid tapasztalata, amikor a lezárások időszakában sorra rúgták ki a dolgozókat, ám a gazdaság gyors helyreállásakor nem nem tudtak elegendő munkavállalót toborozni. Vagy ha tudtak, akkor olyan magasra szökött bérigényekkel találkoztak, aminél jobban megérte volna megtartani őket a nehéz időkben. Ráadásul a néhány hónappal korábbi elbocsátások költségei is terhelték még a mérlegeket. Vagyis a tanulság az, hogy érdemes óvatosnak lenni az elbocsátásokkal, és inkább a munkaerőfelhalmozást választani.

De miért is rúgnának ki embereket a cégek akkor, amikor rengeteg a betöltetlen pozíció? Szerte a fejlett világban - az Egyesült Államokban és Európában - óriási munkaerőhiány alakult ki az energiaválság előtt. A legtöbb vállalat arra panaszkodott, hogy a növekedésük fő korlátja a túlságosan kevés képzett dolgozó. Vagyis ha a dolgok rosszabbra fordulnak, és kissé lassul a gazdaság, akkor biztosan nem a leépítésen kezdenek el gondolkodni. Hanem azon, hogy töröljenek néhány hirdetést az állásportálokon, vagyis csökkentsék a nyitott pozíciók számát. Ez be is következett, mostanra már számos országban kisebb a munkaerőhiány, mint korábban volt.