Nem az a kérdés, hogy elengedi-e a kormány az idei hiánycélját, hanem hogy mikor és mennyire

Hatalmas az idei kiigazítási igény

Hónapok óta arról írunk, hogy aggasztó folyamatok határozzák meg az idei költségvetést. Már két hónappal ezelőtt részletes elemzésünkben mutattuk be, hogy melyek azok a tényezők, amelyek miatt lényeges elcsúszást lehet azonosítani a 2023-as büdzsében. Elemzői körökben már konszenzusnak mondható, hogy pótlólagos intézkedések nélkül az eredeti 3,9 százalékos deficitcél nem tartható.

Az OTP Bank elemzői épp szerdán tették közzé friss költségvetési elemzésüket, amiben azzal számoltak, hogy kiigazító lépések hiányában a deficit a GDP 6 százaléka lehet, ami 2,1 százalékponttal magasabb a most érvényben lévő terveknél és 1600 milliárd forintos kiigazítási igényt jelent. Ez már önmagában ijesztő trendekre mutat rá, az elemzők azonban azt is hozzáteszik, hogy ez "csak" az alapforgatókönyvük. A kockázati forgatókönyvben azzal is számolnak, hogy ha az adóbevételek nem állnak olyan ütemben helyre az év második felében, ahogyan azt előrevetítik. Ebben az esetben a hiány még további 0,5 százalékponttal lenne magasabb, vagyis ebben az esetben 6,5 százalék lenne az idei deficit.

De mégis mi áll a háttérben?

Az azóta beérkező újabb és újabb adatok pedig alátámasztják a hónapokkal ezelőtti feltételezéseinket. A tervezettnél rosszabb makrogazdasági pálya, a belső kereslet, a lakossági fogyasztás beszűkülése, a korábban bevezetett kiigazítások és adóemelések gazdasági növekedésre gyakorolt negatív hatásai, a csökkenő reálkeresetek forgalmi adókra gyakorolt kedvezőtlen következményei, valamint a kamatkiadások nyomasztó terhei, a módosított rezsicsökkentés drága finanszírozása jelentősen kisiklatta az idei költségvetést, plusz még a nyugdíjkiadások magasabb infláció miatti újabb őszi emelése is rátesz egy lapáttal. Megjelentek olyan közgazdász-vélemények, miszerint az áfabevételek szokatlanul nagy visszaesésében egy eddig kedvező trend megfordulása is szerepet játszhat. Nevezetesen, hogy a gazdaság elmúlt években végbement, szinte töretlen kifehéredési folyamata az elmúlt hónapokban elakadt, és a romló jövedelmi helyzetüket sokan szinte már elfeledett eszközökkel, az adófizetési kötelezettség elkerülésével igyekeznek javítani, kompenzálni (be nem vallott jövedelem és be nem vallott áfakötelezettségek). Ez pedig csak súlyosbítja a költségvetés bevételi gondjait. A fentebb leírt fogyasztási csapda jelenségét erősíti, hogy a magyar közteherviselési rendszer nagyon erőteljesen támaszkodik a fogyasztási típusú adókra. Emellett az idei költségvetést a tervezési csapda is sújtja: a magyar gazdaságot körülvevő környezet úgy változik, hogy azt nehéz aktuálisan lekövetni, és még úgy sem sikerült a kormánynak, hogy az idei büdzsé végső formáját idén márciusban nyerte el.