Nem az eladósodottság féken tartását szolgálja az adósságplafon
Tovább nőhet az Egyesült Államok adóssága, miután több hétig tartó idegfeszítő huzavona után a republikánusoknak és demokratáknak sikerült megállapodniuk az adósságplafon emeléséről. Az adósságplafon-szabályozásról és annak értelméről (pontosabban inkább értelmetlenségéről) korábbi cikkünkben már írtunk, ezért most csak röviden tekintjük át a szabályozás lényegét. Az USA-ban – sok ország gyakorlatától eltérően – nominális, nem pedig relatív adósságplafont határoznak meg. Azaz tehát míg például az EU-ban GDP-arányosan 60%-os államadósság-ráta a megengedett, az USA-ban egy konkrét összeghez kötik a megengedett eladósodottság felső határát.
Az államadósságplafon-szabályozás ennélfogva nem is azt a célt szolgálja, amit logikusan feltételeznénk ezzel kapcsolatban: a szabályozás nem az eladósodottságot hivatott féken tartani, hiszen nem is ezzel a céllal jött létre. Az adósságplafon-szabály 1917-ben azért született meg, hogy a szövetségi kormány egy bizonyos összeghatárig korlátlanul tudjon hitelt felvenni, hiszen korábban minden egyes hitelfelvételt a Kongresszusnak kellett jóváhagynia. Az adósságplafon létrejötte tehát nem jogkorlátozó, hanem jogkiterjesztő hatással járt a szövetségi kormány számára.
Az államadósság, ha nem túlzott mértékű, áldás lesz nemzetünknek. Erős köteléket alkot majd Uniónk számára
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja az éves előfizetés esetén most 33%-os kedvezménnyel 19 990 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
