Egy kis háttér
Amit feltétlenül fontos megértenünk, hogy a magyar állam évente sok ezer milliárd forintnyi adósságot vesz fel. Nagyjából annyit, amennyi a költségvetés hiánya és amennyi adóssága lejár, ez utóbbi az adósságmegújítás, vagy refinanszírozás. Évente hozzávetőleg a GDP 20-25%-át teszi ki ez az összeg. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) feladata, hogy a költségvetés működését biztosítsa azzal, hogy ennek a bruttó 10 ezer milliárd forint körüli finanszírozási igénynek eleget tegyen. Látható, hogy a mostani devizakötvény-kibocsátás 1600 milliárd forintja ehhez az összeghez képest sem kicsi, de már nem is mindent elsöprően domináns.
Jó, de nem sok ez egy kicsit?
De igen, elég sok, az EU-ban inkább a magasabb finanszírozási igényű országok közé tartozunk. Ennek oka a viszonylag magas adósságszint, amit meg kell újítani és a magas hiány, valamint néhány adósságszerkezeti sajátosság (javuló, de még mindig viszonylag rövid átlagos futamidő). Az, hogy ennek az adósságigénynek jelentős részét hirtelen, egy lépésben bevonjuk, furcsa lehet, de valójában a kibocsátás formája magyarázza. Amíg idehaza egy jól felépített rendben, hetente, apránként értékesít az állam az aukciós rendszerén forint alapú állampapírokat, addig a devizakötvény-kibocsátások rendje más. Ezeket eseti jelleggel szervezik meg, évente egy-két alkalommal, összetrombitálva a potenciális nagybefektetőket. Megfelelő érdeklődés esetén szépen hízik az ajánlati könyv, és milliárd eurós nagyságrendű forrást lehet egyszerre bevonni. (Kevesebbre a magas szervezési költségek miatt sem igazán érdemes lőni.)
Miért ezt választottuk? Már nem ciki a devizahitel?
Mivel az állam úgy döntött, neki gyorsan kell a pénz (ennek okairól lásd később), nem maradt más választása, mint a devizakötvény-kibocsátás. Sem a lakosságtól, sem pedig a forintalapú aukciós rendszeren keresztül nem lehet ilyen sok pénzt egyszerre bevonni. Ez utóbbi piacon egyébként az elmúlt hetekben csak egy jelentősebb hozamemelkedés tudta normalizálni a keresletet, bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem merült fel az apránként történő forintalapú forrásbevonás.
Amiről még szó lesz:
- Már nem ciki a devizahitel?
- Hogyan alakul az államadósság és a devizaarány?
- Választási költekezés vagy logikus finanszírozási lépés?
- Mennyibe kerül nekünk mindez?
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja az éves előfizetés esetén most 33%-os kedvezménnyel 19 990 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
