A koronavírus-válság 2020 márciusi kitörése sokkszerű gazdasági és foglalkoztatási hatásokat okozott világszerte és pillanatok alatt kellett döntenie mind a cégvezetőknek, mind a gazdaságpolitikusoknak, hogy ezeket a hatásokat (kereslet összeomlása a korlártozások miatt, akadozó ellátási láncok, azaz kínálati zavarok, áremelkedések) hogyan kezelik.
Voltak, ahol a szokásos reflexek indultak el azonnal: tömeges leépítés, mert bizonytalan, hogy lesz-e annyi árbevétele a cégnek, hogy rendben ki tudja fizetni az alkalmazottakat, így az állástalanok tömegét kellett megsegíteni, és volt, ahol a 2004 körül először bevetett német Kurzarbeit kedvező tapasztalatait kezdték átalakítva alkalmazni.
Utóbbi arra fókuszált, hogy a bajba került ágazatok és cégek megsegítésén keresztül érje el: minél kevesebb elbocsátással járjon a bizonytalan ideig tartó krízisidőszak és a kereslet elapadása. Mindez mindkét megoldási irány esetén hatalmas költségvetési kiadásokat generált.
Miről szól ez az elemzés?
- Bemutatjuk a legnagyobb gazdaságok fix bázisú foglalkoztatás-alakulását, ami látványos különbségeket mutat.
- Rámutatunk arra, hogy miért ilyen látványos a különbség az amerikai és eurózónás foglalkoztatási pálya között.
- Azt is megjegyezzük, hogy a GDP-pálya alapján mi a helyzet, valójában ki kezelte jobban a válságot.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
