A rendszerváltás óta nem látott kirúgási hullám Magyarországon – De mi vár ránk?

Februárban megindultak az elbocsátások Magyarországon, miután a magyar gazdaság lassulni kezdett, és a beszállítói láncok megszakadásával egyre több vállalat csökkentette a termelését. A nagyobb leépítési hullám azonban márciusban indult el, amikor a kormány bevezette a kijárási korlátozást, miközben a külső kereslet már akkor érdemben visszaesett. A munkanélküliségi ráta 5% közelébe emelkedett a munkaerő-felmérés alapján, a regisztrált álláskeresők aránya pedig már ennél is magasabban volt.

Miután hetekig késett a magyar koronavírus-mentőcsomag, így a vállalatok hetente több tízezer dolgozót rúgtak ki, hiszen a gyárak termelésének szüneteltetése és a szolgáltatások nyújtásának leállása miatt elapadtak a bevételek. A költségek csökkentése minden területre hatással volt, így rengeteg munkavállalót küldtek szabadságra, fizetés nélküli szabadságra, csökkentették a munkaidejüket, vagy el is bocsátották őket.

Az első korlátozó intézkedések után közel egy hónapot kellett várni a bértámogatási programra, amelynek a célja az elbocsátások lelassítása volt, a cégek azonban úgy értékelték, hogy bonyolult, túl szűk körre vonatkozik, és nem nyújt kellő segítséget, így a gyors leépítések még csaknem két hétig tartottak. Egészen addig, amíg a kormány április második felében – amikor már a hivatalos, regisztrált álláskeresők száma 330 ezer volt – a vállalati szféra kérésére kihirdetett egy olyan programot, amely mindenkire vonatkozik, és valóban képes megvédeni a munkahelyeket. Nem csoda, hogy a kabinet határozott lépéseket tett, hiszen a leépítési hullám gyorsabb volt, mint a 2008-2009-es világgazdasági válság során. Ennél nagyobb mértékű és gyorsaságú elbocsátásokat utoljára a rendszerváltáskor láthattunk Magyarországon.