2003. január 16. különleges napként vonulhat be a nemzetközi pénzügyek történetébe. A nemzetközi spekuláció ugyanis - legjobb tudomásom szerint - ilyen irányú mûveletet sohasem hajtott végre. A devizapiaci intervenciók az elmúlt évtizedekben - és a globális tõkemozgások liberalizálása nyomán mind gyakrabban - a nemzeti devizák védelmében, leértékelési nyomás kivédésére zajlottak. A leértékelést a nemzeti jegybankok a birtokukban lévõ devizatartalékok folyamatos eladásával igyekeznek elkerülni mindaddig, míg a devizatartalékok beáldozásának értelmét látják, illetve ennek költségeit hajlandóak még viselni. A devizatartalékok azonban végesek, s korlátozott az a volumen is, amennyit ilyen mûveletre a jegybankok hajlandóak rászánni. Amikor a spekulációs támadás méretei olyan hatalmasak - emlékezetem szerint Soros 70 milliárd dollárnyi alapot gyûjtött össze és vetett be az angol font 1992. õszi megrendítésére -, hogy a jegybankok nem képesek állni a rohamot, engednek és leértékelnek.
Ha a valutaválságokat végignézzük, a leértékeléseknek többnyire fundamentális okaik voltak és az ilyen hadjáratok többnyire úgynevezett árfolyambuborékokat pukkasztottak szét. Soros Györgyöt tehát csak a laikusok helyezhetik a "gonosz birodalmába" - az õ ideje mindig akkor jött el, amikor túlértékelt valuták árfolyama pattanásig feszült. Gondoljunk az 1985. évi dollár...
A keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött.
Cikkarchívum előfizetés
- Portfolio.hu teljes cikkarchívum
- Kötéslisták: BÉT elmúlt 2 év napon belüli kötéslistái
Előfizetés
