Október 1-je óta tölti be a magyar tudományos és kutatási finanszírozásban döntő szerepet játszó Kutatási Kiválósági Tanács (KKT) elnöki posztját Domokos Péter fizikus, a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének igazgatója, miután a testület addigi vezetőjét, Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus professzort az innovációért felelős miniszter tudománypolitikai főtanácsadójának nevezték ki. Ezzel párhuzamosan egy új vezetői poszt, a tudományos társelnöki pozíció jött létre az NKFI Hivatalban, amelynek betöltésére szintén Domokos Pétert kérték fel. Mi indokolta az NKFI Hivatal új vezetői pozíciójának létrehozását, és milyen szinergiák adódhatnak abból, hogy Domokos Péter egy személyben tölti be az NKFI Hivatal tudományos társelnöki és a KKT elnöki tisztséget?
Kiss Ádám: Az új tisztség létrehozása a tavaly nyáron elfogadott Neumann János Program megvalósításának egy újabb mérföldköve. Ez az innovációs stratégiai intézkedéscsomag alapvetően a tudományos és innovációs szakpolitika rendszerszintű összehangolásáról, a tudásalapú gazdaság megerősítéséről, végső soron az ország versenyképességének javításáról szól. Ennek pedig kiemelten fontos része, hogy
a magyar kutatói közösség rendelkezésére álljon egy hosszú távon kiszámítható, számottevő forrásokat magában foglaló, kiválóságon alapuló kutatástámogatási rendszer.
A 7 tagú, elismert kutatókból álló KKT ezen támogatási konstrukciók kialakításának, elbírálásának és − Domokos Péteren keresztül − most már a pénzügyi elosztásának lett az első számú felelős testülete. Ha úgy nézzük, akkor ez a perszonálunió további biztosíték a kutatási pályázatokon résztvevőknek, hogy az igényeiket, elvárásaikat belülről ismerő, nemzetközi tapasztalattal rendelkező, elismert, aktív kutató formálja, és alakítja ki a kiválósági pályázatok rendszerét, aki egyben a források allokációja felett is diszponál.
Domokos Péter: Úgy összegezném az NKFI Hivatalban betöltött tudományos társelnöki pozícióm lényegét, hogy
behozok egyfajta kutatói látásmódot, érzékenységet, tapasztalatot a hivatalba. Egyben értenem, alkalmaznom kell az NKFI Hivatal szempontjait, és ezt kommunikálnom is kell a kutatói közösség felé. Missziómnak tartom, hogy a kutatói közösség és a szakpolitika szempontjait összefésüljem, és egyfajta hídszerepet töltsek be a két szereplő között.
Ezzel kapcsolatban az első feladataim egyikeként a következő hetekben végiglátogatom a kutatói közösséget, hogy átbeszéljem a kutatóinkkal a Nemzeti Kutatási Kiválósági Program első tapasztalatait, és kérjem a visszajelzésüket, konstruktív javaslataikat.
Gondolom, akkor ezzel kapcsolatban mostanában volt bőven feladata, amikor a tudományos kutatásokat évtizedek óta támogató OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) idei átalakításáról kellett meggyőznie a kutatói közösséget, hiszen az OTKA folytatásaként létrehozott, az imént említett Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP) elindítása a nyáron elég nagy port vert fel szakmai körökben. Az NKKP-ban elérhető kutatói támogatások elosztásáról az Ön által vezetett KKT dönt majd. Kijelenthető, hogy a reform révén kevesebb projektet támogatnak majd, de azokat jellemzően nagyobb összegben?
D. P.: Az NKKP programban a célunk olyan méretű projektek támogatása, amelyekkel nemzetközi szinten versenyképes kutatásokat lehet folytatni.
Olyan támogatási szintet kell kialakítani, amelyik a projektek végrehajtásán keresztül már érzékelhető hozzájárulást jelent a kutatói erőforrások és a helyi laboratóriumi, illetve a kutatásokat segítő egyéb eszközök fejlesztéséhez.
Évtizedes időskálán ez az út vezet oda, hogy ne csak megőrizni, de erősíteni is tudjuk a versenyképességünket a nemzetközi élvonalban. Fontos megjegyezni, hogy a korábbi évekhez képest a kutatási kiválósági támogatások keretösszege már idén is lényegesen növekedett.
Ismerjük el: évi 12 millió forintból nem lehet nemzetközileg versenyképes kutatásokat végezni. Évi 25-50 millió forintból már lehet.
A jelentős keretemelés mellett – 13-ról 19 milliárd forintra nőtt a program keretösszege az idei évtől – is azt látjuk, hogy számosságában körülbelül 30%-kal kevesebb projektet fogunk tudni támogatni, mint a korábbi években. De még egyszer: cserébe a nagyságrendileg 200 támogatott projekt nemzetközi szinten tud majd munkát végezni. A munkahelyteremtés szempontjából nézve pedig, összességében nem, hogy kevesebb, de több kutatói álláshely jön létre ezeknél a pályázatoknál, mint amennyi korábban volt.
Az OTKA-pályázatokhoz kapcsolódóan meghonosodott szemléletet szeretném áthangolni, és jobban elkülöníteni a projektfinanszírozás és az intézményfinanszírozás szerepét.
A kutatói projektek finanszírozása a hazai kutatási szféra hosszú távú fejlesztésének az eszköze a szakértők által kiválasztott versenyképes kutatások folyamatos erősítésének irányában. Amikor egy kutatóhely évi 10 millió forint nagyságrendű személyi költséget fordít egy kutató alkalmazására, akkor biztosítania kellene ennek a töredékéért a munkavégzéséhez szükséges alapvető eszközöket is. Ugyanakkor, ennek ellensúlyozására, a projektek nagyobb részt vállalhatnak fiatal kutatók alkalmazásából, egyben biztosítva azt is, hogy a hazai és nemzetközi szakértők által kiválasztott, ígéretes kutatási témákon dolgozzanak.
Az idén 6 milliárd forintos forrással rendelkező Research Grant Hungary program keretében a KKT és az NKFI Hivatal feladatul kapta a nemzetközi tudományos világ élmezőnyébe tartozó kutatók Magyarországra vonzását is. A közeljövőben hány neves külföldi kutató érkezhet Magyarországra?
D. P.: Azt szeretnénk, hogy a hazai kutatóhelyek elég vonzókká váljanak ahhoz, hogy nagynevű külföldi professzorok munkaidejük egy részében, vagy akár hosszabb időre, a „sabbatical” évük alatt Magyarországra jöjjenek.
A Research Grant Hungary program keretében a nemzetközi tudományos világ kiemelkedő kutatói jönnek majd Magyarországra, és fognak projekteket megvalósítani hazai intézményekkel közösen.
Sokan pályázták meg a magyarországi kutatás lehetőségét, akik közül a KKT választja ki a legkiválóbbakat. Ők jövőre kezdhetik meg a hazai intézményekkel a tudományos munkát, még az idei kiírásban meghirdetett hosszabb, ötéves futamidővel. Ahhoz, hogy ezek a kiváló külföldi kutatók Magyarországon akarjanak dolgozni, kompatibilissé kell tenni a hazai rendszert azzal a környezettel, amelyet Nyugat-Európában vagy az USA-ban megszoktak. Ezt a feltételt általánosságban a pályázati kiírásoknál is szem előtt tartjuk.
Az iskolateremtő külföldi kutatók mellett a Research Grant Hungary másik fő céljaként a külföldön dolgozó, már komoly eredményeket elért magyar kutatók hazacsábítása fogalmazódott meg. Ennek első eredményeként jelentették be október közepén, hogy Endrődi Gergely kutatófizikus professzor hazatért az ELTE-re Németországból. A következő hónapokban, években hányan követhetik az ő példáját?
D. P.: A jelenleg külföldön kutató magyar tehetségek felkutatásának feladatát Krausz Ferenc és a Nobel-díjas Iroda vállalta, de a célhoz rendelt támogatási programok tervezésével és lebonyolításával természetesen a KKT is részt vesz a folyamatban. A jövő évben már külön konstrukció keretében célozzuk meg a magyar kiválóságok hazacsábítását. Az erre vonatkozó javaslatot a Nobel-díjas Iroda fogja a KKT és a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) asztalára tenni néhány héten belül.
Az elkövetkező években a kiválósági programjainknak továbbra is fontos célja, hogy a külföldön kutató, már figyelemre méltó eredményeket elért magyar tudósok komolyan fontolóra vegyék, hogy hazajöjjenek, vagy akár külföldieket csábítsunk hazai kutatóhelyekre.
Miután a modellváltó hazai egyetemek nem pályázhatnak az EU innovációs keretprogramjának, a Horizont Európa forrásaira, az NKFIH 8 milliárd forintos keretösszeggel idén meghirdette a HU-rizont Programot. Miként reagáltak az érintett hazai egyetemek a pályázati lehetőség iránt?
K. Á.: Pontosítsunk: a modellváltó egyetemek továbbra is pályázhatnak a Horizont Európa forrásaira, részt vehetnek a konzorciumok munkájában, de finanszírozást nem hívhatnak le. Ezért indítottuk el az Önerő Alapot, ami biztosítja a forrást valamennyi sikeresen elnyert Horizont Európa projekt számára az egyetemeknek.
De rátérve a HU-rizont programunkra. Hatalmas volt az érdeklődés, 16 modellt váltott egyetem mindösszesen 112 darab pályázatot adott be.
A program arra ad lehetőséget, hogy a hazai egyetemek projektvezetőként, nemzetközi partnerekkel együttműködve valósítsanak meg a hazai kutatási közösség és gazdasági élet szereplői számára fontos tématerületeken hatásvezérelt kutatási projekteket, úgy hogy azok teljes finanszírozását a magyar költségvetés biztosítja. A pályázat során bizonyságot nyert, hogy magyar egyetemek vonzó kutatási partnerek nem csak az európai, de a világ legjobb – a globális egyetemi rangsorok TOP 100-as – egyetemei számára. Azt hiszem önmagáért beszél ha megemlítjük, hogy a társult partnerek között olyan, a felsőoktatási rangsorokban rendre az élen végző egyetemeket találunk, mint a Müncheni Műszaki Egyetem, a Heidelbergi Egyetem, a Freiburgi Egyetem, a Stanford Egyetem, a Szingapúri Nemzeti Egyetem, a Cambridge-i Egyetem, az Oxfordi Egyetem, a Szöuli Nemzeti Egyetem vagy a Tokiói Egyetem.
A pályázatra ötszörös volt a túljelentkezés, mintegy 40 milliárd forint értékben érkeztek be kérelmek. Az elbírálási, kiválasztási folyamat során kiderült, hogy ezek nagy része igen magas minőséget képviselt, ezért úgy döntöttünk, hogy
50%-kal megemeljük az eredeti, 8 milliárdos keretet és végül 30 nyertes pályázót támogattunk 12 milliárd forint vissza nem térítendő támogatással. A támogatott pályázatok szinte kivétel nélkül top100-as egyetemmel való együttműködésben valósulnak meg.
A két hete Budapesten tartott informális EU-csúcson elfogadott versenyképességi megállapodás, vagyis a Budapesti Deklaráció egyik pontja azt tűzte ki célul, hogy 2030-ra az uniós GDP 3%-át fordítsák kutatás-fejlesztésre. A KSH legfrissebb, tavalyi évre vonatkozó adata szerint a hazai mutató 1,38% volt, vagyis 2021 óta visszaesést látunk. A magyarországi innovációs ökoszisztémát hazai költségvetési forrásokból finanszírozó hivatal elnökeként mit gondol, az állam miként segíthetné elő a kutatás-fejlesztési ráfordítások növekedését?
K. Á.: Úgy vélem, hogy a KFI-finanszírozásban Európa-szerte kritikus a helyzet. Ha megnézzük, hogy Európa az Egyesült Államokkal vagy a kelet-ázsiai országokkal – köztük Kínával – összehasonlítva mennyit költ kutatásra és innovációra, akkor hamar látjuk, mire gondolok. Az uniós országok vezetői a budapesti EU-csúcson megállapodtak abban, hogy K+F-ráfordításokat minden tagállamban számottevően emelni kell, különösen ott, ahol ennek mértéke nem éri el a bruttó hazai termék 3%-át.
Előbb-utóbb mindenki számára világossá válik, hogy e nélkül valamennyi európai ország végérvényesen lemarad a száguldó amerikai és kínai fejlesztések, innovációk mögött. De azt is tisztán kell látni, hogy ennek a K+F-ráfordításnak a túlnyomó része továbbra is a vállalati szektorból érkezik, ami teljesen rendben is van, az államháztartási források jellemzően a teljes K+F-ráfordítás csak valamivel több mint 30%-át teszik ki. A mi feladatunk az, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokat fókuszáltan, a nemzetstratégiai célokkal összhangban juttassuk el az egyetemekhez, kutatóintézetekhez és a vállalatokhoz. Nem elég azonban csak kihelyezni a forrásokat, mérni kell hasznosulásuk hatékonyságát is, hiszen nem lehet egyik évről a másikra 1,5%-ról megduplázni a K+F-ráfordításokat.
Fokozatosan fel kell készítenünk a rendszert arra, hogy sokkal magasabb értékű forrást is képes legyen kihelyezni.
Emellett alaposan át kell gondolni, miként lehet elősegíteni a cégek innovatív célú forrásszerzését. Azon dolgozunk, hogy az intézményi és más szereplőknél lévő rekord nagyságú megtakarítások egy részét vonzó módon átcsatornázzuk innovációt finanszírozó pénzügyi instrumentumokba. Olyan pénzügyi megoldásokat keresünk, amelyek strukturált keretek között biztosítják, hogy a magyar innovatív cégek ne csak a hazai költségvetésből, hanem növekvő mértékben a piacról jussanak az innovációjukat finanszírozó forrásokhoz.
Az NKFI Hivatal célja az is, hogy mérséklődjön a vissza nem térítendő támogatások túlsúlya, és nagyobb teret nyerjen a piaci alapú finanszírozás.
Ehhez partnerekre lesz szükségünk, legyenek azok akár biztosítótársaságok, kereskedelmi bankok vagy üzleti befektetők, kockázati tőkések. De a pénz nem minden. Az is a feladatunk, hogy segítsük az innovatív és technológiai vállalkozásokat innovációs készségeik fejlesztésében. Szemléletformálásra és népszerűsítésre is szükség van tehát – különösen a fiatalok és a kutatók körében. Fontos, hogy a kutatói pálya és a vállalkozói lét vonzó karrieropció legyen számukra. Az ilyen programoktól azt reméljük, hogy hatásukra a fiatalok egyre többen választják ezt a két utat, és inspirációt merítenek a bemutatott, nemzetközi szinten is sikeres példákból.
Bódis László innovációért felelős helyettes államtitkár október végén jelentette be, hogy a következő hetekben 15 milliárd forintos keretösszeggel az NKFI Alapból egy nagyvállalati innovációs programot hirdetnek meg. Ennek részleteiről mit lehet tudni?
K. Á.: Még idén meghirdetjük ezt a konstrukciót.
Ilyen, dedikáltan a nagyvállalatoknak szóló programunk még nem volt.
Ennek lényege, hogy egy nagyvállalat által vezetett kutatási projekthez akadémiai szereplők és/vagy kkv-k csatlakoznak, és közösen dolgoznak egy közös témán, kutatáson, akár három-négy éven keresztül. Természetesen korábban is indítottunk már olyan programokat, amelyek egyetemek és nagyvállalatok együttműködésén alapultak, de ezek jellemzően alacsonyabb összegű, rövidebb megvalósítási idejű projektek voltak.
Az új konstrukció annyiban számít újdonságnak, hogy az adott projektek kifejezetten a nagyvállalat üzleti igényei mentén, annak projektvezetésével valósulnak meg, és az egyetemek piaci alapon nyújtanak K+F-szolgáltatásokat az eredmények eléréséhez.
Azt kértük a vállalatoktól, úgy tekintsenek a projektjükbe bevont egyetemekre, kutatóintézetekre, mintha azok a szigorú feltételeknek megfelelő piaci beszállítók lennének.
Tavaly tavasszal, mintegy másfél éve nevezték ki az NKFI Hivatal élére, miután dolgozott korábban a magánszektorban, a pénzügyi világban. Mennyiben lehet az egészséges innovációs ökoszisztémához szükséges piaci szemléletmódot egy állami hivatal élén érvényesíteni?
K. Á.: Az NKFI Hivatal a hazai innovációs ökoszisztémában kiemelkedően fontos szerepet tölt be. A magyar költségvetés innovációra és tudománypolitikára szánt forrásainak első számú felelős allokátoraként a legfontosabb feladata az, hogy
az adófizetők befizetéseiből rendelkezésre álló forrásokat a lehető leghatékonyabban helyezze ki, és ellássa azok teljes körű minőségbiztosítását.
Ez magában foglalja a pályázati konstrukciók alapos és körültekintő előkészítését, a pályázatok magas színvonalú szakmai értékelését, hogy a valóban kiváló kutatók, kutatási projektek és vállalatok részesüljenek a jellemzően vissza nem térítendő típusú állami támogatásból.
De ugyanilyen lényeges, hogy a támogatott projektek utánkövetésére is nagy súlyt helyezzünk. Nem lehet elengedni egy pályázó kezét a támogatás odaítélése után. A vállalati pályázati projektek kiválasztását végző szakértők például a teljes megvalósítási időszakon keresztül nyomon követik az adott projektet, és folyamatosan visszajeleznek számunkra, hogy az a tervezett úton halad-e. A projektek elbírálási, utánkövetési folyamatában részt vevő szakértők, tanácsadók díjazására idén már több mint 1 milliárd forintot fordítottunk, ami jóval meghaladja a korábbi időszak ezen kiadásait. Ezzel a megnövelt kerettel tudjuk biztosítani a motivált, objektív és független szakértői hálózat fenntartását és magas színvonalú munkáját az NKFI Alap támogatásainál.
Kinevezésem óta arra készítem fel a hivatalt, hogy adott esetben képes legyen egy számottevően megemelt költségvetési forrás felelősségteljes kihelyezésére, ezért alakítjuk át és szigorítjuk a kiválasztási és bírálati folyamatainkat.
Az NKFI Hivatalban intenzíven dolgozunk a KFI-programok nyomon követéséhez és értékeléséhez kapcsolódó minőségirányítási rendszer továbbfejlesztésén. Célunk, hogy a KFI-támogatások eredményeinek és hatásainak adatalapú mérését és elemzését a kor követelményeihez igazítsuk. Az adatalapú értékelés megközelítését tovább erősíti a Nemzeti Innovációs Ügynökséggel (NIÜ) közösen kialakítás alatt álló adatelemzési központ. A központ a megfelelő adatbázisok, elemző szoftverek és programozói szakértelem révén naprakész elemzéseket, hatásvizsgálatokat fog készíteni a szakpolitikai tervezés és a teljes innovációs ökoszisztéma számára.
D. P.: Ezzel kapcsolatban a magam részéről azt szeretném elérni, hogy az egész kutatói közösség magáénak érezze az NKFI Hivatal programstratégiája Kutatási Alaprészének konstrukcióit, amibe az is beletartozik, hogy
rang legyen szakértőként vagy bírálóként részt venni az értékelési és kiválasztási folyamatokban.
Gyakran hallani a hazai innovációs ökoszisztéma egyik nagy problémájaként, hogy az egyetemeken, kutatóintézetekben elért kutatási eredmények piacra vitele nem kellő mértékű. Miként lehetne ezt a folyamatot az állam oldaláról megtámogatni?
K. Á.: Úgy gondolom, e téren jelentős lépés volt a technológiai transzfercégek (TTC-k) létrehozása, amelyek eddig öt egyetem (Debreceni Egyetem, Óbudai Egyetem, Semmelweis Egyetem, Széchenyi István Egyetem, Szegedi Tudományegyetem) mellett kerültek létrehozásra. A korábbi, hasonló funkciót ellátó Egyetemi Ökoszisztéma Programban megvalósított modellhez képest a TTC-k annyiban jelentenek továbblépést, hogy ugyan az egyetemek 100 százalékos tulajdonában állnak, de külön jogi entitással rendelkeznek, és nem tartoznak az anyaintézmények valamely szervezeti egysége alá. Ezáltal nagyobb függetlenséggel rendelkeznek, és nem hátráltatja őket az egyetemi bürokrácia.
Minden TTC-t egy piaci tapasztalattal is rendelkező szakember vezet, aki pontosan érti, hogyan működik egy profitorientált cég. A TTC-k egyrészt elősegítik az egyetemek kutatási szolgáltatásainak piaci partnerekhez történő kiajánlását, másrészt pénzügyi, jogi, iparjogvédelmi tanácsadással támogatják azokat az egyetemi kutatásokat, amelyekből idővel spin-off vagy startup cégek épülhetnek fel. Alig egy éve működnek a TTC-k, de már látszanak az első eredmények: a kutatóknak segítséget jelent a szerződéskötési, projektvezetési és elszámolási, adminisztrációs terhek átvállalása, ezért jellemzően pozitívan fogadják ezeket a vállalkozásokat.
Az egyetemek és a kockázati tőke közötti kapcsolat az elmúlt harminc évben csupán néhány kivételes sikertörténettel büszkélkedhet. Úgy vélem, hogy a két szektor közötti partnerség a magyar innováció egyik leginkább kiaknázatlan lehetősége.
Ezt annak tulajdonítom, hogy a kockázati tőke egy-egy tőkealap-kezelő kísérletétől vagy angyalbefektetőtől eltekintve nem igazán jutott be az egyetemek, a kutatóintézetek falai közé. Egyrészt nem volt meg a befogadásához szükséges bizalom, másrészt az egyetemek nem álltak készen egy minden részt vevő fél számra elfogadható struktúra felállítására és működtetésére.
Ráadásul a kockázatitőke-szektor alapvetően pénzügyi háttérrel rendelkező szereplői nem értették az egyetemeken folyó tudományos munkát, és generalista hátterük miatt nem is tudták azonosítani, melyek azok a kutatások, amelyekből nemzetközi sikersztorik lehetnek. Egy olyan új rendszer kialakításán dolgozunk, amelyikben az egyetemek többségi tulajdonában álló, de piaci szemlélettel működő tőkebefektetéseken keresztül jönnek majd létre a nemzetközi szakmai és pénzügyi befektetők figyelmét is felkeltő spin-off vállalkozások.
Ebben, azaz egy tudományos eredményeket piacra vivő technológiai szektor felépítésében látom jelenleg a magyar gazdaság versenyképességének egyik legjelentősebb tartalékát.
Ezen dolgozunk közösen a KIM-mel és a NIÜ-vel.
Kiss Ádám
A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott. Szakmai pályáját a CA-IB Tőkepiaci Tanácsadó Rt-ben kezdte befektetési bankárként, ahol számos vállalatfelvásárlási és tőkepiaci tranzakció lebonyolításában vett részt. Ezt követően a Díjbeszedő Holding Zrt. cégcsoportban dolgozott közel tíz éven keresztül, többek között a Díjbeszedő Faktorház és a Díjnet Zrt. vezérigazgatójaként. 2022-ben miniszteri főtanácsadóként csatlakozott a Kulturális és Innovációs Minisztériumhoz. Az NKFI Hivatal elnökének 2023 márciusában nevezték ki.
Domokos Péter
Fizikus, az MTA és az Academia Europaea rendes tagja, doktori fokozatát a párizsi Ecole Normale Superieure Kastler Brossel Laboratóriumában szerezte 1998-ban. Ennek során 1995-ben megalkotta az első univerzális kétbites kvantumlogikai kapu működési elvét. Atomok és fotonok kölcsönhatásán alapuló kvantumos műveletek kutatója. Számos EU-s keretprogram projektjében vett részt konzorciumi partnerként. Referált folyóiratban 93 tudományos cikke jelent meg, ezekre összesen 3660 hivatkozást kapott. 2005-2017 között az European Physical Journal D szerkesztője, 2019−2022 között az Amerikai Fizikai Társulat rangos lapjának, a Physical Review Lettersnek a szerkesztője (Divisional Associate Editor), míg 2019-2024 között a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének igazgatója és a Kvantuminformatikai Nemzeti Laboratórium szakmai koordinátora volt. 2024. október 1-jétől a Kutatási Kiválósági Tanács (KKT) elnöke, illetve az NKFI Hivatal tudományos társelnöke. Tagja az Európai Kutatási Tanács (ERC) Starting Grant paneljének, emellett az EU keretprogramokban rendszeres bírálója EIC Pathfinder, Marie Curie Training Network és Marie Curie Individual Fellowship pályázatoknak.
Címlapkép forrása: Kaiser Ákos/Portfolio (A fotón balról jobbra Domokos Péter és Kiss Ádám.)
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
